2012. március 20., kedd

Wass Albert üzenete az ifjúsághoz és egy 16 éves lány verse


Még mindig Erdély és a Hargita hatása alatt vagyok, ezért nézzétek el nekem ezt a bejegyzést, melyben Wass Albert egy üzenetét és egy általam ismert 16 éves diáklány csodálatos versét szeretném megosztani veletek. Ez a vers sehol nem jelent még meg, ezért itt az ideje, hogy minél többen ismerjétek meg és érezzétek át !

"Fiatal véreim, határokon innen és túl, idegen föld elhagyatottságában, az otthoni kényszerűségek sivárságában, rabságban, elnyomatásban, ahol csak vagytok: hozzátok szólok. Súlyos idők nyomása nehezedik lelkemre s mondanivalómat hosszú esztendők gondja s tudása érlelte.
Ti vagytok a nemzet jövendője. Veletek él vagy pusztul a magyar.
Amit ehhez az egyszerű történelmi tényhez hozzáfűzni kívánok, azt fogadjátok szeretettel, mint ahogy szeretettel csordul a szivemből....




Életrevalók vagytok. Életrevalóbbak, mint mi voltunk a ti korotokban. Okosabbak is vagytok, óvatosabbak és mérsékletesebbek. Megértőbbek egymással és idegenajkú embertársaitokkal szemben. 
Az élet tanított meg erre. Látókörötök szélesebbre tágult a történelem viharverése folytán. Minden lehetőségtek megvan ahhoz, hogy egy okosabb, emberiebb és talán szebb világot építsetek föl magatok köré, mint amilyen a mienk volt. 
Adja az Úristen, hogy így legyen. Mindaz azonban azon múlik, hogy megtudjátok-e őrizni és hajlandók vagytok-e vállalni azt a magyar lelki és szellemi örökséget, amit mi vért izzadva átmentettünk valahogy a különböző "izmusok" özönvizén a ti számotokra, hogy ne legyetek lelki koldusok egy özönvíz-utáni új világban.
Ez az örökség a tietek egyedül és senki másé nem lehet ezen a földön. Ha ti eldobjátok magatoktól, örökre elvész. És nem csak önmagatokat fosztjátok meg valamitől, ami pótolhatatlan, de nélküle szegényebb lesz az emberiség is. 

Nekünk magyaroknak az Úristen különösen gazdag és színes nemzeti örökséget adott. Az egész világon egyedül ez a mienk. Senki nem veheti el tőlünk, mint ahogy mi sem vehetjük át senkitől azt, ami nem illet meg minket. Hiába beszélünk angolul, franciául, spanyolul, németül, attól még nem leszünk sem angolok, sem franciák, sem spanyolok, sem németek.
Az ő örökségük nem a mienk s ha majmolni próbálnánk őket, könyökkel betörni közéjük, mindössze a magunk egyéniségét, a magunk örökségét veszíthetjük el, az övéket soha sem vehetjük át.
Gyökértelen idegenek leszünk az emberi világban s lelkileg elpusztulunk benne, mint a gyökerét vesztett fa.

Véreim, fiatal magyarok, jól-rosszul, de valahogy átmentettük számotokra azt a nemzeti örökséget, ami Isten rendelése folytán a tietek. Átmentettük azt földrengésen, világégésen, nemzetpusztító, lélekgyilkoló nemzetköziség mesterséges tanainak szennyes özönvizén keresztül. Ha egyebet nem tudtunk értetek tenni, de ezt megtettük s becsülettel őrködünk fölötte, ameddig élünk. De a többi már a ti dolgotok és a ti felelősségetek. Egyet ne feledjetek el: amig magyarok vagytok s az ősi kultur-örökség erkölcsi alapján álltok, addig Isten által kijelölt helyetek és szerepetek van a világban. De ha eldobjátok magatoktól ezt az örökséget, ha magyarságotokból kivetkőztök, akkor senkik se lesztek, csupán egy halom szemét, amit ide-oda sodor a szél, míg végül is elmerültök a semmiben.

Én bízom bennetek. Áldjon meg mindannyiatokat az egy igaz Isten, kőszikla-örökségünk magyar Istene! "


Varga Zsuzsanna - Nézd, mit vesztettél Magyarország!

Fenyvesek, lankás legelők,
Élelmet adó állatok,
Szép mesék és mondák,
Ezt vesztetted el Magyarország!

Hegyek, folyók, tavak,
Városok és falvak,
Templomok és bányák,
Ezt vesztetted el Magyarország!

Emberek, szerelmek, életek,
Családok és barátok,
Magyarország, ezt vesztetted el!

Minden fenyő, legelő, állat,
Minden folyó, tó, templom s bánya,
Minden ember és élet: Erdély
Magyarország, Őt vesztetted el!

De Erdélyt tőled csak a határ választja el.
De milyen akadály ez egy nemzetnek?
A mesék, a mondák, az énekek és versek,
Nincsenek korlátok közé szorítva,
Azok mind megszületnek, fennmaradnak, benned élnek.
És ezt Magyarország, még nem vesztetted el!

Mert az emberektől el lehet venni szabadságukat,
Meg lehet vonni minden jogukat,
El lehet nyomni kultúrájukat,
De ha erős egy nemzet,
Márpedig a magyar az,
A vér iránti hűséget nem vehetik el,
És ezt Magyarország, nem vesztheted el!
(2006)



(SBG Buddha - VilagHelyzete.com)

◢ BLOG: VilagHelyzete.com)
◢ Youtube-csatorna: VilagHelyzeteTV

◢ Legnagyobb FB-oldal: https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD
◢ Párhuzamosan futó FB-oldal (az előző törlése esetére) : https://www.facebook.com/VilagHelyzete
◢ FB-oldal 'vész' esetére: https://www.facebook.com/VilagHelyzeteBlog
◢ Azonnali Alternatív VilagHelyzete hírek: http://www.AlternativHirek.com

2 megjegyzés:

  1. Érdemes megnézni Szaniszló Ferenc tegnapi műsorát, ő is most jött haza Erdélyországból..

    http://www.youtube.com/watch?v=TMPCZMvFb5M&feature=g-u-u&context=G221c3ffFUAAAAAAABAA

    VálaszTörlés
  2. Milyen is magyarnak születni erre a világra? Milyen a magyar lélek? Mit adhat a magyar lélek a világnak? Végtelen mélységek, komor komolyság, lemondó bölcs tudás, mogorva dac, felemelő önzetlen kedvesség, nyíltság, segítőkészség, sugárzó egyenes tekintet, együttérző szeretet, megértő tisztelet, finom humor, nagy szív, harcosan igazságkereső elme, gyengéd gyógyító, szeretet vágy, bölcs ragyogás. Különleges dolog magyarnak születni erre a világra, feladat és teher, fájdalom és öröm, szárnyaló fantázia, határtalan szeretetképesség, tehetségben a jóra különleges képességek, megfelelni lelkünknek magyarként nagy feladat, különlegesen szép élet magja lehet. Csodálatos, igaz magyar lélek az a lány, aki a fentebbi verset írta, ragyogó tisztaság és jóság sugárzik érzelmeiből. Csak nagy tisztelettel és szeretettel tudok rágondolni ezért.


    Mindig vannak gondolatok, amik rád gondolnak.
    Mindig vannak érzések, amik rád éreznek.
    Mindig vannak mondatok, amik rád hangolódnak.

    Hullámzó érzések, búgó szavak,
    bezárt ajtón kopogtatnak.
    Kivert kutya szívű magány
    jut annak, aki tud szeretni igazán.

    Remény sincs már,
    könnyeső kopog szívem ablakán.
    Egy csendes nap hajnalán,
    megrepedt a bánatán.

    Besüt rajt a reggeli napsugár,
    csiklandozva kacsint rám.
    De csak egy sápadt arcot lát,
    melyre ráégett a fájó magány.

    Kivert kutya szívű magány
    jut annak, aki tud szeretni igazán,
    kedves Hazám.



    http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=xjLFdMSR-WY#!

    VálaszTörlés