2024. július 10., szerda

A csendes puccs

 Írta: H. Leó

Az amerikai stand-up komikus, Heather McDonald, ezzel kezdte fellépését az Improv klubban 2022. február 5-én:

„Nem hencegni akarok, de szeretném, ha tudnátok, hogy duplán be vagyok oltva, megkaptam az emlékeztető oltást, az influenza elleni oltást, és – komolyan mondom – még az övsömöroltást is megcsináltam. És még mindig megjön a havim! Na, de ilyet!

Utazgattam, elmentem kétszer Mexikóba, felléptem, találkoztam a közönséggel. Sosem kaptam el a Covidot. Egyértelmű, hogy Jézus engem szeret a legjobban! De komolyan!”

Ekkor elkezd tántorogni, és pillanatokon belül úgy elterül a színpadon, hogy megreped a koponyája, és a mentők viszik el. Itt a videó link, érdemes megnézni.

Ebből az elgondolkodtató ügyből három következtetést lehet levonni:

1) Jézus éppen ráért, nézte Heather előadását, és nem találta azt viccesnek, ezért tökéletes időzítéssel – ami a komédiában a legfontosabb – lesújtott rá, bár nem halálosan

2) Az instant karma létezik

3) Valaki más sújtott le a komikusra távirányítva, alkalmazva azt a technológiát, amit a nőbe oltottak, s fitogtatva humorérzékét, a gombot akkor nyomta meg, ahogy elhangzott Jézus neve.

Én ez utóbbira tippelnék. Tudom, ez egy nagyon konteós felfogás, de van rá okom. Az elméletem a MAC-címekre épül.

 

Neked van MAC-címed?

 

Hogy mi az a MAC-cím? A MAC-cím (Media Access Control) egy 12-jegyű számokból és betűkből álló kód, amelyet hozzárendelnek minden egyes eszközhöz, ami csatlakozik egy hálózathoz. Minden eszköznek saját MAC-címe van.

Minden készülékednek otthon, ami Bluetooth-ra kapcsolható van egy MAC-címe. Ami azt jelenti, hogy ha egy embernek is van egy MAC-címe, akkor ő is egy Bluetooth eszköz és hálózatra kapcsolható.

Kézzelfogható bizonyítékot szeretnél arra, hogy az oltásoknak más céljuk volt, mint amivel hirdették őket? Hogy nem egy járványról volt szó, hanem egy szoftver telepítéséről bele a testedbe, mellyel megfigyelhetővé és irányíthatóvá válsz, sőt akár lekapcsolhatóvá is, mint a fenti komikus?

Rendben! Vedd elő a mobilodat , és csináld meg az alábbi beállításokat! (Android rendszer)

Tehát érintsd meg ezeket, ebben a sorrendben (a lényeg, hogy „Fejlesztői üzemmódba” kell állítanod a telefont):


1) Beállítások (Settings)

2) A telefon névjegye (About phone), lent az alján

3) Szoftver adatai (Software information)

4) Build száma (Build number), érintsd ezt meg 7-szer egymás után (a képernyő közben kiírja, hogy „Fejlesztői üzemmód engedélyezve”)

5) Menj vissza két lépést, hogy ismét a Beállításokban (Settings) legyél, s ezután legalul, a „Telefon névjegye” alatt látnod kell ezt: „Fejlesztői beállítások” (Developer options), érintsd meg ezt

6) Menj le, amíg meg nem találod ezt az állítást: „Név nélküli Bluetooth-eszközök megjelenítése” (Show Bluetooth/BLE devices without names) és kapcsold be

7) Lépj ki teljesen a beállításokból, és kapcsold be a Bluetooth-t a telefonodon; vagy ha be van kapcsolva, akkor kapcsold ki, aztán be újra!

Ezután hagyd, hogy a telefon megkeresse a Bluetooth készülékeket a közeledben. Ha van ilyen, akkor kiírja azok nevét, és ha oltva vagy te vagy valaki más melletted, akkor valószínű látsz valami hasonló kódot:

00:B0:D0:63:C2:26 [ez csak egy példa]

Ezután, hogy egész biztos legyél benne, menj erre az oldalra az interneten:

https://maclookup.app/

És üsd be a kódot pont úgy, ahogy látod. Ha az egy gyártóhoz tartozik (pl. Samsung, Apple, stb.), akkor kiírja a gyártó nevét, de ha ezt az üzenetet kapod az Info szó alatt: „No assignment is found for this MAC” (Nincs semmi hozzárendelve ehhez a MAC-hez), akkor ez a jel nagy valószínűséggel belőled jön vagy valaki másból a környékeden, aki be van oltva.

Egyébként, ha az így beállított telefonoddal elmész egy olyan helyre, mint egy nagy szupermarket, vasútállomás, vagy bármilyen egyéb tömegekkel teli hely, akkor tucatjával, akár százával is jönnek fel ezek a névtelen MAC-címek.

Gondolkodj el ezen! Hogy adhat le egy hús-vér ember ilyen elektronikus jeleket?

Márpedig ez történik! És ezt számos kísérlet is alátámasztja.

 

Dr. De Benito felfedezése

 

Az első ilyen kísérletet egy spanyol orvos végezte el 2021 nyarán. Amellett, hogy Dr. Luis De Benito orvos és aktívan fogad betegeket, még Ph.D. diplomája is van molekuláris biológiából.

A következő kísérletet csinálta végig 2021 júliusában és augusztusában, amiről teljes nyilvántartást és írásbeli beszámolót készített, amit számos kutató-csoporthoz eljuttatott.

Először is egy olyan épületben rendelt, ahol abban a két hónapban rajta kívül nem volt senki. A betegeket, akik bejelentkeztek hozzá, megkérte, hogy pontosan érkezzenek, hogy ne legyen egyszerre több személy a rendelőben vagy a váróteremben.

A telefonján volt egy Bluetooth applikáció, amely felismert bármilyen ilyen jelet a környéken. Ha a páciensnél volt telefon, vagy bármilyen egyéb készülék, akkor Dr. De Benito megkérte őket, hogy kapcsolják ki azokat a vizsgálat idejére.

Összesen 137 beteg jött hozzá konzultációra különböző egészségügyi okok miatt.

Itt idézem az orvos szavait:

„Miután elláttam a beteget, megkérdeztem tőle, hogy kapott-e COVID elleni oltást vagy sem. Ha a válasz igen volt, akkor általában gyorsan és habozás nélkül mondták. Ha pedig nemleges volt a válasz, akkor gyakran bizonyos óvatosság kísérte a kérdést. Ez egy olyan reakció, amely azt mutatta számomra, hogy általában azok, akik nem akarták beoltatni magukat, valamilyen kedvezőtlen társadalmi helyzetbe kerültek. Miután megnyugtattam a beteget, hogy nem lesz probléma a válaszából, felírtam egy papírlapra a válaszát.

Az általam megkérdezett 137 beteg közül egyik sem utasította vissza a választ. Ha a válasz igenlő volt, megkérdeztem, milyen típusú oltást kapott, mikor, és volt-e bármilyen mellékhatása. Ezután megkérdeztem, hogy van-e náluk mobiltelefon vagy elektronikus eszköz, például vezeték nélküli fejhallgató vagy tablet, és ha igen, megkértem őket, hogy kapcsolják ki egy időre.”

Dr. De Benito vizsgálatai során ezek az eredmények születtek:

-          - A 137 páciensből 112 mondta azt, hogy beoltották, míg 25 mondta, hogy nem

-          - A 25 oltatlan személy egyike sem regisztrált a Bluetooth programon (nem volt MAC-címük)

-          - A 112 betegből, akik igennel válaszoltak az oltásra, 96 embernél feljött egy MAC-cím az orvos telefonján úgy, hogy semmilyen készülék nem volt bekapcsolva az egész környéken

Az eredmények több fontos kérdést is felvetnek. Egyrészt, hogy a 112 oltott személyből miért csak 96-nál jött fel egy MAC-cím? Bár biztosan nem tudhatjuk a választ, de egy lehetséges szempont az, hogy az oltatlanok egy része 2021-ben még félt a megtorlástól vagy negatív következményektől és inkább oltottnak vallotta magát, ahol csak kérdezték.

Másrészt, ahol öt személyt oltottak be egymás után ugyanabból az üvegből, azok hogyan generálhattak öt különböző MAC-címet? Dr. De Benito erre az alábbi választ adta:

„Konzultáltam néhány számítástechnikussal, robotikusokkal, biológus és mérnök kollégákkal, informatikai és nanorobotikai szakértőkkel. És szerintük az a lehetőség fennáll, hogy ez a kód az injekcióknak a páciens genetikai anyagával való kölcsönhatás eredményeként jön létre.”

Vagyis az egyedi DNS révén lesznek egyediek a MAC kódok.

A spanyol doktor eredményei után, sokfelé beindultak az ilyen kutatások. Mexikói orvosok még egy dokumentumfilmet is készítettek róla, BlueTRUTH címmel. Itt megtekinthető spanyolul, angol felirattal.

Ezután nemcsak sorban készültek a magán videók mindenféle tömeges helyeken, de a szemfülesek még azt is felfedezték, hogy a nemrég elhunytak is adnak le ilyen jeleket a temetőkben! Itt megnézhetsz több tucat ilyen videót. 

Azt fontos szem előtt tartani, hogy a törvény előírja, hogy semmilyen gyártó nem adhat ki semmilyen Bluetooth készüléket, ami nincs bejegyezve a megfelelő nemzetközi intézeteknél. Tehát jelenleg szabályellenes az, hogy a MAC-címes személyek névtelenek. Feltételezem, hogy idővel, amikor már mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy mire ment ki ez az egész, akkor meg fognak jelenni a számok mellett a nevek is.

 

„Like a splinter in your mind”

 

Csak én gondolom azt, hogy egy szerteágazó, sok szálon futó bűnügyi történetben élünk, tele ármánnyal, félrevezetéssel, megtévesztéssel, hazugsággal, rablással és gyilkossággal, vagy másoknak is feltűnt már ez?

Az elmúlt négy év tapasztalatai alapján még mindig őszintén állíthatja bárki is azt, hogy a COVID oltás arra ment ki, mint amivel a gyártók, politikusok és szakértők a lakosságra nyomták azt? Nem tűnik logikusabbnak, hogy nem egy járvány elhárításáról volt szó (eleve miféle járvány az, melynek a hivatalos túlélési aránya 99,7%), hanem egy nanotechnológiára épülő szoftver program telepítéséről? És ha mégsem ez történt, akkor miért ad le az oltottak többsége Bluetooth jelet? Ha számítógépes MAC-címük van, az azt feltételezi, hogy állandó kapcsolatban vannak egy központi hálózattal. És egy ilyen hálózat vajon milyen hatást gyakorol rájuk? Mennyire tudja őket befolyásolni, esetleg észrevétlenül átvenni fölöttük a hatalmat?

Biztos, hogy teljesen kizárt, hogy a nanotechnológiával teli oltások részei lettek volna egy csendes világpuccsnak, mellyel megtörtént a Great Reset, a nagy újraindítás, amiről előtte és közben éveken át beszéltek a politikusok, a Világgazdasági Fórum és egy sor másik szervezet?

Nincs igaza azoknak, akik azt állítják, hogy az oltáskampány fő irányítói, mint Bill Gates vagy Klaus Schwab, csak fehérgalléros gengszterek, akiket a haszon és a mások fölötti hatalom vezérel, és nem az emberiség megmentése?

S végül egy igazi rémfilmbe illő kérdés: Ha az oltottakban génmódosítás is történt, akkor mi van, ha egy nap már nem számítanak jogilag az eddigi értelemben vett embernek, és az alkotmány vagy a törvények már nem védik őket többé, hanem a szabadalmi törvények fognak vonatkozni rájuk, s azon cégek tulajdonává válnak, amelyektől az oltást kapták? Pont úgy, ahogy a génkezelt magok vagy növények egy-egy nagyvállalat, mint pl. a Monsanto, tulajdonai, amit bíróság útján bármikor érvényesíteni tudnak.  Todd Callender amerikai ügyvéd számos interjúban elmagyarázta már ennek a mechanikáját.

Tudom jól, hogy sokan teljesen nevetségesnek találják a fenti kérdéseket és okfejtéseket. De vannak már olyanok is jócskán, akik nem annyira, és kezdenek kételyeik lenni a valóságunkkal kapcsolatban. Akárcsak a Mátrixban, már érzik, hogy nincs valami rendben a világgal, s ez az érzés folyton irritálja őket, mint egy szálka az agyukban. És vannak azok, akik előtt már nyilvánvaló, hogy mindez véresen valós.

 

A hírnökök, a normik és a kétkedők

 

A 2020-21-es nyílt zsarnokság és Nagy Oltáskampány óta átrendeződött a világ, és lakói három csoportba tömörülnek. Nem bőrszín, vallás vagy nemek alapján, hanem annak függvényében, hogy hol állnak a jövőnket illetően. Utoljára a reneszánsz előtt lehetett ez így.

Vannak azok, akik hiper éberek lettek, állandóan figyelik, ami történik, és nem hisznek el semmit, nem bíznak senkiben. Látják, hogy körbe vagyunk véve hazugságokkal és pszichopatákkal, ezért semmi sem szent számukra: sem a konvenciók, sem a tudomány, sem a hatalom. Arra mennek, amerre a tények vagy a logika viszik őket, miközben próbálják felfedezéseiket másokkal is megosztani. Ők a hírnökök, a konteós kutatók, akik mindig találnak valami újabb összefüggést vagy ellentmondást. Ők tudatosan nem engedték, hogy beoltsák őket, és a jövőben sem tudna se az állam, se az egyház, de még maga az Isten sem olyan nyomást gyakorolni rájuk, hogy ezt megtegyék. Inkább választanák a halált, mint a biztos rabszolgaságot.

Aztán van ennek a szöges ellentéte, azok, akik bármiről csak a „hivatalos” magyarázatot hajlandóak elfogadni és követni, függetlenül attól, hogy mennyit tudnak róla. Ha „hivatalos”, akkor „tudományos”, és ha tudományos, akkor „jó”. Automatikus nekik a dolog, nem is kell rajta gondolkodniuk. TUDJÁK, hogy igazuk van! Ők a propaganda legnagyobb fogyasztói, akikre az irányítók mindig számíthatnak. Az elméjük teljesen zárt. Nagyon szkeptikusak, de a rossz irányba. Ha valami ellentmondásra bukkannak, azonnal rákeresnek az interneten, megtalálják az első fact-checker oldalt, és megnyugszanak. Az fel sem merül bennük, hogy ezeken az oldalakon a tettesek magyarázzák meg a saját bűneiket. Ők a normik, akik mindig a jól megszokott normák alapján mennek, mintha azok feltétlenül igazak lennének. Átoltottságuk szinte teljes, és erre büszkék. Naivságuk életveszélyes.

Aztán ott van egy egész nagy tömeg, talán a legnagyobb most már a három csoport közül, akik már észrevesznek bizonyos dolgokat, s érzik, hogy valami nem stimmel. Olykor beismerik, hogy talán igaz lehet valami ezekből a konspirációs dolgokból, de úgy vélik, az ő életüket nem befolyásolja, és amúgy sem tudnának mit tenni ellene. Úgy vélik, hogy kézzel fogható bizonyíték nem nagyon van, úgyhogy minek izgulni ezeken a dolgokon. Próbálják élni az életet úgy, ahogy van, miközben a kételyeik folyamatosan aggasztják őket. Ők a kétkedők, akik már sokkal rugalmasabbak, mint a normik, de még messze vannak a hírnököktől. Vannak köztük oltottak és oltatlanok vegyesen, de egy dologban megegyeznek: még egy kör vakcinán nem mennének át, mert jóvátehetetlenül megrendült a hitük a tudományban, a politikában, a médiában, vagyis az egész rendszerben, amiben eddig éltek.

Hogy az életünk hátralevő részében egy újabb inkvizíció vár-e ránk, vagy egy újabb reneszánsz, azt a kétkedők fogják eldönteni. Arra fog menni a világ, akik mellé ők állnak. Bár most úgy érzik, hogy tehetetlenek, és nem számít, amit gondolnak, a valóságban az ő kezükben van az összes hatalom.

A kérdés csak az, hogy időben döntenek-e? Az is lehet, hogy már eleve késő, s megyünk közösen, kézen fogva a technokrata pokolba - függetlenül attól, hogy tudatában vagyunk-e annak, ami történik velünk vagy nem.

*

Hogy ne unatkozzunk ezen az úton, íme néhány a 13 ezer hozzászólásból Heather McDonald fenti videójára:

„Azzal dicsekszik, hogy kapott 5 oltást és elájul. Olykor a komédia megírja saját magát.”

„El kell ismerni, hogy ő egy nagyon jó ImproPfizáló (ImproPfizer).”

„Páciens: Ez az oltás ad immunitást?

Orvos: Csak a gyártónak!”

„Soha többé nem fog ennyire megnevettetni egy közönséget.”

„A legnehezebb része annak, hogy konteósnak bélyegeznek az, amikor kiderül, hogy igazad volt.”

„Ahogy az apukám mindig mondta: Általában akkor vagy a legviccesebb, amikor nem próbálsz az lenni.”

„Kérlek, segíts, Jézus, mert nem tudom abbahagyni ennek a videónak a nézését!”

„Ez egyike azoknak a pillanatoknak, amelyekhez még évekkel és évtizedekkel később is újra és újra vissza fogunk térni, hogy röviden összefoglaljuk ezt a mostani korszakot.”

„Ez volt az első alkalom, hogy egy nő komikus meg tudott nevettetni.”

„Szerencsére háromszoros oltást kapott, így esésének a tünetei enyhék voltak.”

„Remélem, a hölgy jól van.  A komikus időzítése kifogástalan, és a szakmája iránti elkötelezettsége elképesztő.  Viseljetek sisakot az oltás után, emberek!”

„Ja, te aztán megmutattad nekünk, tisztavérűeknek! Jól csinálod!”

„Remélem, a színpad jól van!”

„A ma esti műsornak ezt a részét a Pfizer szponzorálta.”

„Amikor annyira biztonságos és hatékony, hogy egyszerűen nem tudsz megállni a lábadon.”

*

És azoknak, akiken még ez sem segít, az egyetlen reményük már csak a Konteonix lehet.


Írta: H. Leo 

"Olvasd el itt H. Leó más írásait is!"

Szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója

 

2024. március 19., kedd

Látomásom Izrael bukásáról

Írta: H. Leó

Mikor először hallottam a párhuzamos világegyetemek elméletéről, teljesen abszurdnak találtam. A teória szerint a világűr olyan hatalmas, hogy a valószínűség törvényei alapján lennie kell egy másik olyan bolygónak valahol az univerzumban, mint a Föld, sőt egy másik olyan embernek, mint én vagy mindenki más. Mivel egy végtelen világegyetemben végtelen számú bolygók vannak, ezért lenniük kell olyanoknak, ahol az események ugyanúgy vagy hasonló formában játszódnak le, mint a történések ezen a földön.

Az elméletet propagáló fizikusok szerint minden egyes ember több helyen létezhet egyszerre, amint életüket élik ezekben a párhuzamos valóságokban. Vannak, akik azt vallják, hogy nemcsak lehetséges átlépni egyik valóságból a másikba, de hogy ezt már rendszeresen csinálják is.

Az elméleti fizikusok többsége persze őrült, úgy értem, hogy elmebeteg, ezért a szavukra nem lehet adni, azonban mégis valami hasonló történt velem a napokban. Nem tudom, hogy egy látomás volt-e, vagy valamiféle kvantum ugrással valóban egy párhuzamos valóságban jártam, de az alábbi pörgött le előttem, mint egy fekete-fehér dokumentumfilm. 

A győzelem egy országért

Száz évvel ezelőtt Izrael lakosságának csak 6 százaléka volt palesztin. Ez az arány elég jól tartotta magát az azt megelőző másik 1500 évben is. A zsidó lakosság hosszú évszázadokon keresztül abszolút többségben volt, s ezért biztonságban érezte magát saját szülőföldjén.

A palesztinok szétszórva éltek a világban, főleg Oroszország és Európa területén, de Észak-Amerikában is folyamatosan nőtt a számuk. Mivel nem volt hazájuk, ezért elindították a palenista mozgalmat a 19. század végén. Ennek az volt a célja, hogy egyesítse a nacionalista palesztinokat azon a területen, ahol állítólag némelyikük ősei 2-3 ezer évvel korábban barangoltak.

Izrael pechjére, ez a terület pont az ő területére esett. A megszerzése azonban korántsem volt egyszerű, mivel az ötlet egyrészt nem kapott nemzetközi támogatást, másrészt maguknak a palesztinoknak sem tetszett. Semmi kedvük nem volt otthagyni a fejlett Európát, ahol sokuknak jól menő üzletük és karrierjük volt, egy olyan kietlen, fejletlen részért, mint a Közel-Kelet volt akkor.

A palenista vezetők azonban ragaszkodtak az elképzelésükhöz, és hamarosan egy kitűnő lehetőség kínálkozott számukra. Az első világháború kitörése után pár évvel Németország és szövetségesei, Ausztria-Magyarország és Törökország, a győzelem küszöbén álltak. Nagy-Britanniát és szövetségeseit, Franciaországot és Oroszországot, az összeomlás fenyegette. A német kormány annak ellenére, hogy megnyerte a háborút, nagyon fair békeajánlatot tett: hagyjuk abba a háborúskodást és legyen minden úgy, ahogy előtte volt.

Bár ez mindenki érdekeit szolgálta volna, a pénzügyileg és gazdaságilag a legerősebb nemzetközi csoportba tartozó palesztinok akkor tettek egy olyan ajánlatot az angol kormánynak, amit az nem tudott visszautasítani: ha az Angol Birodalom kijelentést tesz arra, hogy a háború után a palesztinok megkapják Izraelt, akkor ők gondoskodnak arról, hogy Amerika belépjen a háborúba Anglia oldalán. Ez volt az egyetlen esély arra, hogy a háborúban legyőzzék a központi hatalmakat, és megmeneküljenek egy megalázó vereségtől.

Az angol kormánynak semmiféle joga nem volt ahhoz, hogy Izraelt a palenistáknak ígérje, de ettől függetlenül a megegyezés megtörtént, és az amerikai palesztinok betartották a szavukat. A tulajdonukban lévő amerikai újságok addig Németországot pártolták, mivel a palesztinok gyűlölték az orosz cárt és meg akarták buktatni, amire jó alkalom volt az 1914-ben kirobbant háború. Az amerikai palesztin bankárok addig nem voltak hajlandóak pénzelni Angliát és Franciaországot, de a nekik ígért föld reményében, hirtelen minden sarkos fordulatot vett.

 

„Le a hunokkal!”

Németország pillanatok alatt ellenséggé vált, melynek barbár katonái belga babák fejét vágták le és tűzték puskáik szuronyára. „Le kell győznünk a vérszomjas hunokat!” – üvöltötték a plakátok mindenfelé az országban. S ennek az első, ipari szinten végzett atrocitás propaganda hadjáratnak (amit az angolok már a háború elején elkezdtek) az lett az eredménye, hogy az Egyesült Államok kongresszusa hadat üzent előbb Németországnak 1917. április 4-én, majd Ausztria-Magyarországnak december 7-én.  Viszonzásként Anglia külügyminisztere 1917. november 2-án küldött egy levelet a legbefolyásosabb és leggazdagabb palesztin bankárnak, melyben deklarálta őfennsége kormányának a támogatását egy palesztin haza létrehozásáról Izraelben azzal az egyértelmű feltétellel, hogy „semmi sem történhet, ami sértheti az Izraelben létező nem palesztin közösségek polgári és vallási jogait”.

Egy tisztviselő rövid levélkéje így pecsételte meg egy egész ország és nép sorsát. Nem is beszélve egész Európáról, ahol borzalmas pusztítás és öldöklés következett ezután egészen a háború végéig. Európaiak millió pusztultak el, miközben Oroszországban kivégezték a cárt és a palesztinok vezette kommunisták vették át a hatalmat addig soha nem látott kegyetlenséggel. Az évekig tartó polgárháborúba és az azt követő tisztogatásokba körülbelül 50 millió orosz keresztény halt bele.

A háború végén a győztesek megjelentek Párizsban, köztük több mint száz palesztin képviselővel, és elkezdték újraparcellázni Európát. Hirtelen mindenki kaphatott olyan földet, amihez nem volt joga, kivéve persze a németeket, osztrákokat és magyarokat. De a föld elvétele csak az egyik féle rablás volt, mert aztán jött a reparáció, a szégyentelen, éveken át tartó fosztogatás.

A hiperinflációs nyomor és nélkülözés évei alatt a németek megértették, hogy mi történt velük és kiknek köszönhették mindazt. Addig a főként Oroszországból hozzájuk menekült palesztinoknak aranyéletük volt, azonban ez kezdett megváltozni. Ebből is sikerült tőkét kovácsolniuk a palenistáknak, ugyanis a szegény Izrael még mindig nem volt elég vonzó a jómódú német palesztinoknak, ezért a fonnyadt répa mellé kellett egy furkós bot is. Ezek lettek a nácik.

A pszichopata, véreskezű Lenin egyik mondása volt, hogy „az ellenzéket úgy tudjuk a legjobban ellenőrizni, ha mi magunk vezetjük.” Pontosan ez történt a nácikkal. A vezérük és több vezetőjük ereiben palesztin vér csordogált – persze csak titokban. A vezér feladata az volt, hogy addig ostorozza a németországi palesztinokat, amíg azok be nem adják a derekukat és települnek át Izraelbe.

 

A palesztinok megszállják Izraelt

A hivatalos megállapodás az volt a palenisták és a nácik között, hogy az Izraelbe települő palesztinok a németországi vagyonukat pénzzé tehették, és azt egy utalás formájában megkapták, amikor személyesen megjelentek Izraelben. Ez volt a répa. Akiknek ehhez még mindig nem volt kedvük, azok előtt másik opcióként megnyíltak a frissen felhúzott munkatáborok kapui Németországon belül. Ez volt a bot.

Ez az ostor és répa módszer kitűnően működött, mivel a palesztin lakosság aránya Izraelben 6 százalékról több mint 30 százalékra nőtt az első világháború végétől a második világháború végéig. Mintha ezek a háborúk csak arra mentek volna ki, hogy a palesztinok meg tudják szállni Izraelt.

A helyi zsidó lakosságnak érthetően nem tetszett ez a gyors beáramlás, ezért a 30-as évek végén fellázadtak ellene. A palesztinokat azonban semmivel sem lehetett megállítani. Addig terrorizálták a szegénységben élő zsidókat, hogy a háború végén létrehozott ENSZ Izrael területének a nagyobbik felét, 55 százalékát, a palesztinoknak ítélte.

Ez azonban nem volt elég nekik, ezért 1948-ban kiűztek újabb 750 ezer zsidót az otthonából, és elfoglalták Izrael területének a háromnegyed részét. Az országot már nem Izraelnek hívták többé, hanem Palesztinának. Ennyit arról, hogy „semmi sem történhet, ami sértheti az Izraelben létező nem palesztin közösségek polgári és vallási jogait”.

Az azóta eltelt évtizedek arról szóltak, hogy Palesztinán belül nőjön a palesztin lakta terület, miközben a zsidó lakosságot egyre apróbb és apróbb, hatalmas betonfalakkal körbevett lágerekbe terelték. Ha az ország eredeti lakói bármilyen módon tiltakozni vagy lázadni mertek ez ellen, akkor terroristának bélyegezték őket. Az önvédelmi elv, vagy az, hogy ki támadott meg kit, vagy a puszta emberi jogok lényegtelenek, ha a kezünkben van a média óriási többsége, nem is beszélve a gerinctelen, korrupt politikusokról.

*

A film lepörgött, a szemem kinyílt, és magamhoz tértem. Próbáltam elhessegetni a fejemből ezeket a rémálomfoszlányokat. Már kifejezetten utáltam a párhuzamos világegyetemek elméletét, ami azt okozhatja, hogy minden fordítva legyen a mi valóságunkban.

 

A legnagyobb terroristák

Ahogy telt az idő, próbáltam megfejteni az álmomat. Ha - tegyük fel - valaki az egyik szomszédod biztatására, de a te engedélyed nélkül beköltözik a házadba, ami a neveden van és nemzedékek óta abban lakott a családod, akkor jogod van arra, hogy megpróbáld onnan kitenni, vagy pedig terrorista vagy emiatt? Mert ezen az elven terrorista volt az összes nemzeti hősünk, Dózsától Rákóczyn és Zrínyin keresztül az Aradi Vértanúkig és az 1956-os felkelőkig.

Nekem úgy tűnik, hogy a valóságban ennek az ellenkezője igaz: mindig azok a legnagyobb terroristák, akik ezt a szót a legtöbbet használják, leginkább azokra, akiket próbálnak éppen leigázni, kirabolni vagy kiirtani.

Ha egy nép megszállja egy másik nép hazáját, aztán egyszer elérkezettnek látja az idejét a megszállt lakosság teljes felszámolásának, és bombázni kezdi a területeit, folyamatosan gyilkolva a többségében gyerekekből és nőkből álló népet, mely be van szorítva egy hat méteres betonfal és a tenger közé, akkor ki a terrorista?

Ha a híres „International Community”, amire állandóan hivatkoztak eddig bármilyen ország (Irak, Afganisztán, Líbia, Szíria) lerohanásánál, csak hallgat, és a nyugati országok politikusai kiállnak a megszállók mellett, akkor kik a cinkosai ennek a népirtásnak?

 Ezeket a teljes tudathasadásban szenvedő politikusokat persze semmi sem fogja vissza attól, hogy néha kiálljanak a kamerák elé, és papoljanak a demokráciáról és az egyenlőségről, mint egy jól idomított papagáj, miközben egyértelműen látszik, hogy az egyik fajta élet teljesen értéktelen, szabadon pusztítható, míg az öldöklést és rablást végzők élete a legmagasztosabb dolog, amit ez a föld valaha is a hátán hordott.

Nem lehetne ezt úgy csinálni, hogy mindenkinek az élete ugyanannyit érjen, mint azoké, akik próbálják meghódítani a világot? Az állandó ködösítés ellenére is nyugodtan kijelenthetjük ezeket az egyetemes elveket: mindenkinek ugyanannyira fájna, ha elvennék tőle az otthonát és a hazáját; ha legyilkolnák a szüleit, testvéreit vagy a gyerekeit; ha naponta megaláznák és alsóbbrendűnek tekintenék.

Mi lenne, ha egyszer a vezetőink végre ezeket az egyszerű, mindenki számára elfogadható elveket követnék, és nem a származásukból, a megvesztegetési pénzből vagy a zsarolásból fakadó ösztönzést és parancsokat? A világ hirtelen megváltozna.

 

Life, Liberty and the Pursuit of Happiness

A szükséges változtatásokat kezdhetnénk azzal, hogy mindenkinek az élete egyformán fontos, hogy mindenki egyenlő jogokkal rendelkezik, hogy senki sem felsőbbrendű másoknál. Hogy senkinek sincs joga másokat megtámadni vagy megalázni. Hogy minden egyes embernek a földön joga van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez.

Miért van az, hogy 250 évvel ezelőtt, a felvilágosodás kezdetén, nemcsak tökéletesen írásba tudták foglalni ezt az elvet, aminek a jelentését értették, miközben ma egyetlen politikust sem lehet találni sem Amerikában, sem másfelé, aki erre építené a választási kampányát?

Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, ame­lyek­­ről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabad­sághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.– Az USA függetlenségi nyilatkozata, 1776

Sajnos, ma már nemcsak vezetőket nem lehet találni, de népeket sem, akik ebből nem hajlandóak engedni. Ez a végén odavezet, ahol most tartunk: ha nincs többé jogunk az életünkhöz és a szabadsághoz, akkor az élet olcsóvá válik és a népirtás mindennapossá. Nemcsak a Közel-Keleten, de a világon mindenhol. Lásd COVID hadművelet.

Ma egyfolytában hallunk a transzhumanistákról, akik az embereket gépekké akarják alakítani, a poszthumanistákról, akiknek már ez sem elég, és fel akarják számolni a teljes emberiséget; a transzneműekről, akik férfivé vagy nővé próbálják operáltatni magukat. Hallunk mindenféle irtózatos dologról, csak a szabadságról nem. Az egy tabu téma lett.

A ma ünnepelt gondolkodóknak már semmi közük nincs azokhoz, akik segítettek kivezetni az emberiséget a feudális sötétségből, mint Dante, Da Vinci vagy Descartes.

Nem, a mi korunknak nem a szellemi óriások jutottak, hanem a szociopata törpék, mint az izraeli Yuval Noah Harari a Világgazdasági Fórum „hivatalos” filozófusa, vagy Klaus Schwab a Fórum vezetője, vagy Bill Gates a kockafejűből lett oltásmániás.

Vegyünk néhány idézetet Harari professzor előadásaiból és a vele készült interjúkból, melyek százával találhatók a Youtube-on és másfelé. Harari úr Izraelben él a férjével és a Héber Egyetemen tanít Jeruzsálemben. A kedvenc kifejezése, hogy az emberek hackelhető állatok, már mindenhol ott van. (A „hackelhető” szót úgy kell értenünk, hogy megfelelő hozzáértéssel feltörhető, hozzáférhető, és ezáltal átalakítható.)

 

„Az emberek csak hackelhető állatok”


"A 21. század nagy politikai és gazdasági kérdése az lesz, hogy mire kellenek az emberek, vagy legalábbis, mire kell ennyi ember?"

 "Az emberek ma már hackelhető állatok. Az egész elképzelés, hogy az embereknek van, úgymond, van ez a „lelkük” és „szellemük”, és van szabad akaratuk, és senki sem tudja, hogy mi történik bennem, tehát bármit is választok a választások során vagy a szupermarketben, az az én szabad akaratom, nos, annak vége! Ma már rendelkezünk azzal a technológiával, hogy tömegesen meghackeljük az embereket. Úgy értem, mindent digitalizálunk, mindent megfigyelünk. A válság [COVID] idején a tudományt kell követni. Gyakran mondják, hogy soha nem szabad hagyni, hogy egy jó válság kárba vesszen, mert a válság egy lehetőség arra is, hogy reformokat hajtsunk végre, amelyekkel normális időkben az emberek soha nem értenének egyet, de egy válságban erre nincs esélyük."

"A COVID kritikus jelentőségű, mert ez az, ami meggyőzi az embereket arról, hogy elfogadják és legitimálják a teljes biometrikus felügyeletet. Ha meg akarjuk állítani ezt a járványt, akkor nem csak az embereket kell megfigyelnünk, hanem azt is, hogy mi történik a bőrük alatt"."

"Az emberek száz év múlva visszatekintve a koronavírus-járványt azonosíthatják azzal a pillanattal, amikor a megfigyelés új rendszere vette át a hatalmat, különösen a bőr alatti megfigyelésé, ami szerintem a 21. század talán legfontosabb fejleménye. Ez az a képesség, hogy meghackeljük az embereket, hogy a bőr alá menjünk, hogy biometrikus adatokat gyűjtsünk, elemezzük azokat, és jobban megértsük az embereket, mint ők saját magukat."

"Eddig azt láttuk, hogy a nagyvállalatok és a kormányok adatokat gyűjtenek arról, hogy hova megyünk, kivel találkozunk, milyen filmeket nézünk. A következő fázis a bőrünk alá menő megfigyelés lesz."

"A szervezetek feltörésével az Elit olyan hatalomra tehet szert, hogy magának az életnek a jövőjét is áttervezze, mert ha egyszer meg tudsz valamit hackelni, akkor általában létre is tudod hozni."

"A 19. századi ipari forradalomban az emberiség alapvetően megtanult mindenféle dolgot előállítani, például textíliákat, cipőket, fegyvereket és járműveket. Ez elég volt egy pár országnak - amely elég gyorsan átesett a forradalmon - ahhoz, hogy mindenki mást leigázzon. Amiről most beszélünk, az olyan, mint egy második ipari forradalom, de a termék ezúttal nem textília vagy gép, vagy jármű, vagy akár fegyver lesz. A termék ezúttal maga az ember. Hiszen most tanuljuk, hogyan kell testeket és agyakat gyártani. A testek és az elmék lesznek szerintem a változások következő hullámának a két fő terméke. És ha van egy szakadék azok között, akik tudják, hogyan kell testeket és elméket előállítani, és azok között, akik nem tudják, akkor ez sokkal nagyobb lesz, mint bármilyen eddigi különbség, amit a történelemben láttunk. Ezúttal, ha nem veszel részt elég gyorsan a forradalomban, akkor valószínűleg kihalsz. Ha egyszer tudod, hogyan kell testeket, agyakat és elméket termelni, akkor az olcsó munkaerő Afrikában vagy Dél-Ázsiában, vagy bárhol máshol, egyszerűen nem számít. Szerintem az elkövetkező évtizedek talán legnagyobb gazdasági és politikai kérdése az lesz, hogy mit kezdjünk a sok haszontalan emberrel. Nem hiszem, hogy van erre gazdasági modellünk... A probléma az, hogy mit kezdjünk velük, és hogyan találnak majd valamilyen értelmet az életükben, ha létük alapvetően értelmetlen és értéktelen. A legjobb tippem jelenleg a drogok és a számítógépes játékok egy kombinációja."

 

Harari professzor csak a futár, felesleges lenne lövöldözni rá! Ő csak azokat az elveket fogalmazza meg, amiket a főnökeitől hall. És a főnökei, a tulajdonosok, a Monopoly játék győztesei, már tudják, hogy hamarosan tömegével állíthatják elő a műembereket, amik pont olyanok lesznek, melyekre szükségük lesz a feladataik elvégzéséhez, és amelyeknél nem kell többé figyelembe venni sem az élet, sem a szabadság, sem a boldogság keresésének az elvét. És persze tudják azt is, hogy ezáltal valódi emberek milliárdjai válnak haszontalanná, feleslegessé és értéktelenné.

Változtatnak emiatt a céljaikon? Nem! Hiszen a céljuk nem az emberiség felemelése és egy boldog jövő lehetőségének a biztosítása. A céljuk éppen ennek az ellenkezője! Mi pedig tapossuk és lökdössük egymást, mint a bölények a szakadék felé, hogy nehogy lemaradjunk.

 

„A végső cél az általunk ismert emberiség felszámolása”

 

Vessük össze Harari professzor gondolatait a spanyol emberjogi aktivista, Laura Aboli híressé vált beszédével, melyet a 2023-as Better Way konferencián tartott. 

(Itt megtekinthető róla a videó.  https://www.youtube.com/watch?v=HM-EMWpyugM )

Íme néhány részlet: 

„Nagyon fontos megérteni, hogy a transzhumanizmus egyszerűen a humanizmus és a poszthumanizmus közötti átmeneti szakasz. Félreértés ne essék, a végső cél az általunk ismert emberiség felszámolása!

Ha egyszer megértettük a végső célt, sokkal könnyebb lesz visszatekinteni és azonosítani a pszichológiai kondicionálást, a biológiai manipulációt, a kulturális ráhatást és az oktatási felkészítést, amelynek évtizedek óta ki vagyunk téve, hogy felkészítsen minket az ember utáni jövő elfogadására.

Sok fizikai és pszichológiai bántalmazás kell ahhoz, hogy egy olyan intelligens faj, mint a miénk, beleegyezzen a saját kihalásába. Jóformán minden, ami az elmúlt 60 évben történt, azt a célt szolgálta, hogy közelebb kerüljünk egy ilyen disztópikus valóság elfogadásához.

Akár elfogadjuk, akár nem, egy hiperkontrollált Mátrixban élünk, ahol a valóságról alkotott képünket aprólékosan megtervezik, irányítják és végrehajtják annak érdekében, hogy kontrolláljanak, és abba az irányba tereljenek minket, amerre ők akarnak.

És ez az irány egy ember utáni világ, amihez először is destabilizálni, dehumanizálni és demoralizálni kellett az emberiséget minden lehetséges eszközzel, mint a család elpusztítása, a gyermekek állami indoktrinálása, az abortusz, Isten és a spiritualitás kiirtása az oktatásból, a megavárosokban és a természettől távol élés, a mérgező ételek, levegő és víz, a közösségi média a valódi emberi kapcsolatok és interakciók helyett, a mesterséges pénzügyi válság és adózás, a végtelen háborúk és a tömeges migráció, a stressz, a szorongás, a depresszió, a drogok és az alkohol, az állandó félelemkeltés és az erkölcsi relativizmus mint új vallás.

És még hosszan sorolhatnám, hogyan befolyásolták és kényszerítették az emberiséget arra, hogy eltávolodjon mindattól, ami erőt, biztonságot, célt és értelmet ad nekünk. Egy gyenge, erkölcstelen, elszakadt, tudatlan és egészségtelen emberiség már könnyebben mehet a következő fázisba, ami az androgén [kétnemű] lények egész generációjának a megteremtése.

A férfiasság támadás alatt áll. Pszichológiailag, kulturálisan és biológiailag a nőket a sportban, a szórakoztatóiparban és a politikában nőnek tetszelgő férfiak váltják fel. A gyerekeket pedig arra nevelik az iskolában, hogy a nemi hovatartozást választhatónak tartsák.

A transzneműek mozgalma nem alulról jövő mozgalom. Ez felülről jön. Semmi köze az emberek szabad véleménynyilvánításához, a szexualitáshoz vagy a polgári jogokhoz. Ez egy gonosz csapda, amelynek világos célja, hogy közelebb vigyen minket a transzhumanizmushoz azáltal, hogy megkérdőjelezi az emberi identitás legalapvetőbb fogalmát.

A taktikájuk az, hogy ha nem tudod, hogy ki vagy, ha már egy férfi és egy nő hibridjeként azonosítod magad, akkor könnyen meggyőznek téged arról, hogy a férfi-nő keveréke vagy.

Ez a nemi ideológia megegyezik Orwell 1984 című disztópikus regényében a 2 + 2 = 5-tel. Ez a végső tesztje annak, hogy vajon követjük-e a legabszurdabb pártvonalat is a saját kihalásunk felé. De 2 + 2 az 4. És mindegy, hogyan öltözködsz, hogy milyen nevet adsz magadnak, vagy hogyan változtatsz a külsődön, ez nem változtat az adott valóságon.

Egyre több gyereket és fiatalt károsítanak meg mentálisan és fizikailag. És ez csak egyre rosszabb lesz! Ennek véget kell vetni!

A transzhumanista mozgalom mögött álló filozófia és ideológia megértése kulcsfontosságú, ha az emberiség helyes döntéseket akar hozni. A transzhumanizmus azon a feltevésen alapul, hogy nincs Isten, hogy nincs spirituális birodalom, és hogy nem rendelkezünk lélekkel. Érzi magát bárki is ebben a teremben lelketlen lénynek?

Ez a leginkább materialista és darwinista felfogása annak, hogy kik vagyunk. És véleményem szerint ez a legjobban leegyszerűsített, és - őszintén szólva – a legsértőbb nézet az emberiségről. Évtizedeken keresztül készítettek fel bennünket arra, hogy elfogadjuk azt az elképzelést, hogy technológiai fejlesztések nélkül nem fogjuk túlélni a jövőt, hanem elavulttá válunk.

Yuval Noah Harari „csodálatos” munkát végez, hogy mindenkit meggyőzzön arról, hogy az általa haszontalannak nevezett osztály leszünk a mesterséges intelligencia által vezérelt világban. Hogy egyszerűen csak meghackelhető állatok vagyunk, akiket a saját biológiánk korlátoz.

Az igazság azonban nagyon-nagyon más. Nem azért akarnak megváltoztatni minket, mert hibásak, gyengék és korlátozottak vagyunk. Azért akarnak megváltoztatni minket, mert nem olyanok vagyunk! És egyre nehezebb irányítani a milliárdnyi leleményes, rugalmas és kreatív embert, akik valójában vagyunk.

Nem véletlenül hívják mesterséges intelligenciának. Pontosan azért hívják annak, mert mesterséges és nem valódi intelligencia. A valódi intelligenciához tudatosságra van szükség - amivel a gépek soha nem fognak rendelkezni. És egyébként is, ki mondta, hogy össze akarunk olvadni a gépekkel? Miért hagynánk, hogy néhány megalomániás kockafejű és a nagytech milliárdos barátaik diktálják a jövőnket?

Szerintem a legtöbb ember csak arra vágyik, hogy nyugodt életet élhessen egy egészséges környezetben, ahol megvalósíthatja az álmait. A technológiának a szolgálatunkban kell állnia - nem pedig a helyünkre lépnie vagy elpusztítania bennünket...

Használjuk a technológiát arra, hogy emberségesebbé tegyük az életünket, ne pedig arra, hogy az ember a múlté legyen. Azok a dolgok, amelyeket a legjobban értékelünk, éppen azok, melyeket nem tudnak gépek lemásolni: empátia, együttérzés, bátorság, intuíció, képzelőerő, szenvedély, szeretet. Mindazok a dolgok, amelyek egyedivé tesznek minket…

A transzhumanisták nem akarnak jobbá tenni téged. Nem akarnak emberfelettit csinálni belőled. A céljuk az, hogy egy teljesen irányítható gépezetet faragjanak belőled: egy újabb dolgot a dolgok internetén.

Ahogy Klaus Schwab számos alkalommal elmondta, „a negyedik ipari forradalom nem a világot fogja megváltoztatni, hanem téged alakít át”. A halhatatlanság ígéretével csábítanak majd, de ez digitális halhatatlanság lesz. Megpróbálnak majd meggyőzni egy betegség és szenvedés nélküli életről, de úgy, hogy leválasztanak az élet természetes hálójáról, miközben a hálózathoz kapcsolnak…

De azt hiszem, most van esélyünk arra, hogy jóvátegyük a hibáinkat. Most van esélyünk arra, hogy megváltoztassuk az utunkat, hogy megértsük a butaságunkat, hogy lássuk, hol rontottuk el. Esélyünk van arra, hogy a helyes irányba haladjunk megbecsüléssel, alázattal, bátorsággal, igazsággal, hittel és szeretettel.

Ne arra használjuk ki ezt az esélyt, hogy átalakuljunk valami mássá, hanem arra, hogy önmagunk legjobb változatává váljunk!”

*

Pár száz év alatt eljutottunk a felvilágosodásból a teljes sötétség küszöbére. Az időnk elfogyott, a döntést nem lehet többé halogatni: csak hagyjuk tétlenül, ahogy felszámolják az életünket és a gyerekeink jövőjét, vagy teszünk valamit ellene?

Mi akarsz lenni holnap: egy haszontalan, értéktelen, feltörhető állat vagy a boldogságára törekvő, szabad ember?

Írta: H. Leo 

"Olvasd el itt H. Leó más írásait is!"

Szerkesztette: A VilagHelyzete alapító szerkesztő újságírója