ROTHSCHILD-CSALÁD
A Rothschild-család igen régóta uralja a világot, amit szeretnénk itt felfedni, és egy kronológiával bizonyítani.
A család elárulta a Tóra alapelveit azzal, hogy megalapította a cionizmust, s ezzel súlyos szenvedéseket okozott és okoz világszerte.
Megpróbálom minden esetben megnevezni az egyes Rothschildokat, de mivel az egész kör, melyben mozognak, igen titkos, meglehetősen nehéz pontosan megállapítani, melyikük, mikor, mit csinált.
Szeretném megjegyezni, e cikk nem kritizál mindenkit, akit Rothschildnak hívnak, csupán a csoport bűnös részét, mely elkövette azt az árulást, amit most részletesen felfedek.
Továbbá e kör bűnös részének nagyon sok tagja már nem a Rothschild nevet viseli, ám határozottan komoly bizonyítékok vannak arra nézve, hogy akik ma az Egyesült Államokat, a Brit Királyságot és Izraelt irányítják, egyértelműen Rothschildok.
ROTHSCHILD KRONOLÓGIA
1743: Frankfurtban megszületik Mayer Amschel Bauer, Moses Amschel Bauer fia. Apja pénzkölcsönző és egy számvevő ház tulajdonosa. A kapu fölé vörös jelet tesz.
A jel egy hatágú csillag (ami geometrikailag és numerológiailag is a 666-os számot jelképezi), ami két évszázaddal később Rothschild utasításra az Izraeli zászlón is megjelenik.
1753: Megszületik Gutele Schnaper (Mayer Amschel Bauer jövendőbeli felesége).
1760: Ebben az évben Mayer Amschel Bauer egy Hannoveri banknál dolgozik, amely az Oppenheimer család tulajdonát képezi. Nagyon sikeres, megválasztják junior partnernek. A bankon keresztül megismeri General von Estorffot.
Apja halála után visszaköltözik Frankfurtba, hogy átvegye az üzletét. Felismeri a vörös jel fontosságát és a 666-ot jelképező szimbólum hatására Bauerről Rothchildra változtatja a nevét. (A Rot németül vöröset jelent, a Schild pedig cégért).
Mayer Amschel Rotschild tudomására jut, hogy General von Estorff Vilmos, hanaui herceg udvarához tartozik. Újra felkeresi azzal az ürüggyel, hogy nagyon kedvező áron szeretne eladni neki értékes érméket és apró dísztárgyakat.
Ahogy elképzelte, rövidesen be is vezetik Vilmos herceghez, akit több mint elégedett a kedvező árakkal, amit ritka érméiért kér. Rotschild felajánlja, jutalmat kap minden más üzletért, amit a herceg irányába tud terelni. Hamarosan közeli üzlettársak lesznek, sok közös üzletet kötnek együtt, további udvari személyek bevonásával.
Mayer Amschel Rotschild
1769: Vilmos herceg engedélyt Mayer Amschel Rotschild számára, hogy üzletére táblát helyezzen a következő szöveggel: „M. A. Rothschild, Őfelsége Hanaui Vilmos herceg udvari szállítója.”
1770: Mayer Amschel Rotschild elveszi Gutele Schnapert. Megkezdi az Illuminátus rend tervezését, és felkéri Adam Weishauptot, legyen segítségére a szervezésben és kibontakoztatásban.
1773: Megszületik Amschel Mayer Rothschild.
1774: Megszületik Salomon Mayer Rothschild.
1777: Megszületik Nathan Mayer Rothschild.
1788: Megszületik Karlmann (Carl) Mayer Rothschild.
1791: Egy húszéves koncesszió keretében a Rothschild-család létrehoz egy nemzeti bankot Amerikában Bank of the United States néven Alexander Hamilton (George Washington kabinetjében működő ügynökük) segítségével.
1792: Megszületik Jacob (James) Mayer Rothschild
1796: Amschel Mayer Rotschild feleségül vette Eva Hanaut.
1798: Nathan Mayer Rothschild elhagyja Frankfurtot és Manchesterbe költözik, ahonnan apja és testvérei segítségével angol szövetet exportál Európába.
1800: Salomon Mayer Rothschild feleségül veszi Caroline Sternt.
1806: Napóleon kijelenti, mindenképpen ki akarja iktatni a vezetők és az uralkodók listájáról a Hess-Cassel házat. Ahogy ezt Vilmos, hanaui hercegmegtudja, elhagyja Németországot és Dániába menekül. Megbízza Mayer Amschel Rotschildot vagyona kezelésével, amelynek akkori értéke mintegy hárommillió dollár.
Nathan Mayer Rothschild elveszi Hannah Barent Cohent, aki igen gazdag londoni kereskedő lánya, és elkezdi Londonba telepíteni üzleti tevékenységeit.
1808: Megszületik Nathan Mayer Rothschild első fia, Lionel Nathan de Rothschild.
1809: Mivel a La Manche csatorna blokádja megnehezíti az exporttevékenységeket, Nathan Mayer Rothschild bankot nyit a londoni New Streeten.
1810: Meghal Sir Francis Baring és Abraham Goldsmid. E ténynek köszönhetően Nathan Mayer Rothschild az egyedüli jelentős bankár marad Angliában.
Salomon Mayer Rothschild Bécsbe utazik és M. von Rotschild und Söhne néven bankot nyit.
1811: A Rothschild-bankra vonatkozó amerikai koncessziós levél lejár, a Kongresszus a megújítás ellen szavaz. Andrew Jackson (aki az Egyesült Államok 7. elnöke lesz 1829 és 1837 között) a következőt mondja: „Ha az alkotmány keretében a Kongresszusnak joga van bankjegyforgalmazásra, akkor az saját joga, amit nem lehet kidelegálni holmi privát embereknek, vagy társaságoknak.”
Nathan Mayer Rothschild nem értékeli a történteket és válaszol: „Vagy elfogadják a kérvény meghosszabbítását, vagy végzetes háborúban találja magát az Egyesült Államok.”
Andrew Jackson erre a következőképp válaszol:
„Rablóbanda viperák vagytok, és az a szándékom, hogy szétromboljalak benneteket, s esküszöm a Mindenható Istenre, meg is teszem.”
Nathan Mayer Rothschild válasza: „Tanítsátok leckére a pimasz amerikaikat. Vigyük vissza gyarmati státuszba őket.”
Andrew Jackson
1812: Az angolok háborút indítanak az Egyesült Államok ellen, Rothschild-pénztámogatással. A Rothschild-cél az volt, hogy a háborúnak köszönhetően akkora adósságot vonjanak magukra, hogy kénytelenek legyenek engedni, és ezek után elfogadják a kérvény meghosszabbítását.
Meghal Mayer Amschel Rothchild. Végrendeletébe iktatja a törvényeket, amelyeket a Rothschild-háznak követnie kell: a családi cégekben minden kulcspozíciót csakis családtagok foglalhatnak el; a családi cégekben csak férfiak vehetnek részt (fontos hozzátenni, hogy Mayer Amschel Rothchildnak öt lánya is van, ezért a cionista Mayer Amschel Rothchild-dinasztia terjedelme a Rothchild név nélkül is igen nagy); a családnak első és második unokatestvérekkel kell házasodnia, hogy a vagyon a családon belül maradjon; semmilyen nyilvános leltárt nem lehet közölni a birtokkal kapcsolatban; nem lehet jogi eljárást indítani az öröklés értékével kapcsolatban; mindig a legidősebb férfitag legidősebb fia lesz a családfő (a család többségének egyetértésével ezt módosítani lehetett).
Ennek folytán Nathan Mayer Rothschild lett a családfő, amint apja, Mayer Amschel Rothchild meghalt.
Jacob (James) Mayer Rothchild Párizsba költözött, és De Rothchild Freres néven bankot nyit.
Megszületik Nathaniel de Rothchild, Jacob (James) Mayer Rothchild leendő veje.
1814: Visszatérve a hárommillió dollárra, amit Vilmos, hanaui herceg Mayer Amschel Rothchildra bízott, a Jewish Encyclopadeia 1905-ös kiadását idézzük (10. köt. 494. o.), ami azt írja:
„A legendák szerint a pénzt borosgordókba rejtették. Napóleon katonái Frankfurtba történő bevonulásukkor nem találták meg. Amikor a választófejedelem (Vilmos, hanaui herceg) 1814-ben visszatért a fejedelemségbe, visszaszerezték. A tények nem annyira romantikusak, inkább üzletiek.”
Az utolsó mondat jelzi, hogy Rothchildék soha nem adták vissza a pénzt Vilmos hercegnek. Az Enciklopédia folytatja, hogy Nathan Mayer Rothschild befektette a hárommillió dollárt „aranyüzletekbe az East India cégnél, tudatában annak, hogy szüksége lesz rá Wellington kampányához a félszigeten”.
A lopott pénzt Nathan négyféle módon is hasznosította: 1) Wellington papírjainak eladásával, ahol 50 centért jutott egy dollárhoz; 2) arany eladásával Wellingtonnak; 3) az arany visszavételével; és 4) az arany továbbjuttatásával Portugáliának.
1815: Mind az öt Rothschild fivér azon dolgozik, hogy Wellington csapatainak (Nathanon keresztül Londonba) és Napóleon csapatainak (Jacobon keresztül Franciaországba) aranyat szállítsanak. Így kezdik el azt az eljárásmódot, hogy mind a két oldalt támogatják egy háborúban.
Mivel a testvéreknek mindenhol voltak bankjaik Európában, hihetetlen és páratlan lehetőségük volt arra, hogy a pénzküldés titkos utakon és effektíven működjön. Egyedül ezeknek a Rothschild kuríroknak volt szabad közlekedniük az angol és francia blokádon keresztül.
E kurírok informálták Nathan Mayer Rothschildot a háború mindennapi helyzetéről, hogy az információkat saját pozíciójából felhasználhassa vásárlásra és eladásra a tőzsdén.
Ebben az időben az angol kötvényeket konzulnak hívták, és a tőzsde földszintjén kereskedtek velük. Nathan Mayer Rothschild minden kereskedőjének azt az utasítást adta, hogy kezdjék eladni a konzulokat. Így az összes kereskedővel elhitették, hogy az angolok elvesztették a háborút, és frenetikusan kezdték eladni konzuljaikat.
Ennek köszönhetően a konzul ára elkezdett zuhanni, amikor is Nathan Mayer Rothschild diszkréten utasítást adott arra, hogy vegyék meg az összes konzult, amit csak tudnak. Amint viszont megérkezett a hír, hogy az angolok nem elvesztették, hanem megnyerték a háborút, a konzulok ára magasabb lett, mint a háború előtt, így Nathan Mayer Rothschild befektetési nyeresége kb. 20:1 lett.
✔ A világtörténelem legnagyobb átverésével született meg a Rothschild-vagyon
Ezek után a Rothschild-család befolyása az angol gazdaságban, Napóleon legyőzése után pedig a világgazdaságban központivá vált. Arra kényszerítette Angliát, hogy új nemzeti bankot alapítsanak, amit egyedül Nathan Mayer Rothschild felügyelt. Később Nathan Mayer Rothschild a következőket mondta:
„Nem érdekel, hogy melyik bábot rakják Anglia trónjára, hogy vezesse a birodalmat, ami fölött soha nem megy le a nap. Az irányítja a brit birodalmat, aki az angol tőkeellátást, az angol tőkeellátást pedig én irányítom.”
A Rothschildok arra is felhasználták befolyásukat az angol nemzeti bank felett, hogy felváltsák az országból országba történő aranyszállítás módszerét. E helyett új módszer szerint hitelpapírokat és -tartozásokat kezdtek alkalmazni öt Európai bankjukon keresztül. Ebből fejlődött ki a mai bankrendszer.
Nathan Mayer Rothschild
1816: További 20 évre meghosszabbítják az amerikai nemzeti bankra vonatkozó kérelmet, és újra egyedül irányítják az amerikai tőkeellátást. Ezzel befejeződik az angol háború Amerika ellen, ami több ezer angol és amerikai katona halálát okozta, a Rothschildok azonban megkapják bankjukat.
1818: Miután a franciáknak sikerült nagymennyiségű kölcsönt felvenniük 1817-ben, hogy a waterlooi veszteség utáni felépülést segítsék, a Rothschild-ügynökök rengeteg francia állami kötvényt felvásároltak, ami rögtön felvitte az árukat. November 5-én azonban az összes kötvényt a nyílt piacra dobták, amitől rögtön zuhanni kezdett az értékük és Franciaország pénzügyi pánikba esett.
Ekkor a Rothschildok közbeléptek, hogy átvegyék a francia pénzforgalom irányítását.
Ugyanebben az évben 5 millió fontot adhattak kölcsön a porosz államnak.
1822: Az osztrák császár mind az öt Rothschild fivérnek bárói címet adományoz. Nathan Mayer Rothschild nem fogadta el a rangot.
1827: Sir Walter Scott kiadja kilenckötetes The life of Napoleon cimű könyvét, melynek második kötetében azt állítja, hogy a francia forradalom eltervezői az Illuminátusok (Adam Weishaupt) emberei voltak és az európai pénzváltók (Rothschild-család) finanszírozták.
1835: Andrew Jackson (a hetedik amerikai elnök, 1829–1837) az államkötvényeket más demokrata bankárok által vezetett bankokba kezdi letétbe helyezni a Rothschild által vezetett Bank of the United States helyett. Jackson ellen merényletet követnek el, és utólag azt állítja, tudja, hogy a Rothschildok álltak a merénylet mögött.
A Rothschildok megszerzik az Almadén Higanygyár tulajdonjogait Sapnyolországban. Ez volt a korabeli legnagyobb árkedvezmény a világon, s mivel a higany fontos elem volt az arany és az ezüst finomításában, szinte világmonopóliumot adott számukra.
1836: Meghal Nathan Mayer Rothschild.
1837: Sokévi háború után Andrew Jacksonamerikai elnöknek sikerül véglegesen kiirtani a Rothschildok nemzeti bankját Amerikából. Egészen 1913-ig kell várniuk, amikor újra megveszik harmadik nemzeti bankjukat Amerikában, a Federal Reserve-et.
1838: Amschel Mayer Rothschild kijelenti:
„Adják kezembe egy ország pénzkibocsátásának jogát és teljesen mindegy, ki írja a törvényeit.”
1840: A Rothschild-család a Bank of England aranyrúd és ezüstrúd brókere lesz. Ügynökségeket nyitnak Kaliforniában és Ausztráliában.
1841: John Tyler (a tizedik amerikai elnök, 1841–1845) megvétózza a Bank of the United States-re vonatkozó megújítási kérvényt. Ezután halállal fenyegetőző levelek százait kapja.
1844: Salomon Mayer Rothschild megveszi a Vitkovicei Egyesült Szénbányák és az Osztrák-Magyar Kohóművek nevű cégeket, amely utóbbi később egyike lesz a tíz legnagyobb globális ipari vállalkozásnak.
Benjamin Disraeli (a későbbi kétszeri brit miniszterelnök) kiadja a Conigsby című könyvét, melyben a következőképp jellemzi Nathan Rothschildet:
„A világ pénzpiacának ura és parancsolója, s természetesen gyakorlatilag ura és parancsolója minden másnak. Szabályosan sakkban tartotta a dél Olasz kincstárat, és minden ország uralkodói és miniszterei az ő véleményére voltak kíváncsiak, s az ő javaslatait követték.”
1845: Meghal Andrew Jackson. A nagy hazafi végrendeletében utasítást ad, hogy sírjára a „Megöltem a Bankot” feliratot írják, ami arra utal, hogy elűzte Amerikából a Rothschildok második nemzeti bankját 1837-ben.
Jacob Mayer Rothschild, aki immár a James de Rothschild báró névre hallgat, megnyeri a szerződést az első nagyobb országos vasútvonal építésére. Ezt Chemin de Fer Du Nordnak hívták, kezdetben Párizstól Valenciáig járt, de később az osztrák vasútvonalhoz kapcsolódott, amit testvére, Salomon Mayer Rothschild épített.
Jacob (James) Mayer Rothschild
1847: Lionel de Rothschild, aki nagybátyja Kalmann (Carl) Mayer Rothschild lányát veszi feleségül, mandátumot szerez a londoni városi parlamentbe.
Ahhoz, hogy valakit felvegyenek a parlamentbe, követelmény volt, hogy igaz keresztény esküt tegyen. Lionel de Rothschild elutasította ezt, minthogy zsidó volt, így tizenegy évig üresen állt parlamenti széke, amikor immár új esküt engedtek.
1848: Meghal Eva Hanau, Amschel Mayer Rothschild felesége.
1849: Meghal Gutele Schnaper, Mayer Amschel Rothschild felesége. Halála előtt a következőket mondja:
„Ha a fiaim nem akarnának háborút, soha nem lenne több!”
1850: Megkezdődik a mentmore-i (Anglia) és a feriertes-i (Franciaország) kastélyok építése, amit világszerte több Rothschild kastély követ, mindegyik műalkotásokkal tele.
1852: Az N. M. Rothschild & Sons aranyat és ezüstöt kezd finomítani az angol nemzeti bank, a királyi pénzverde és különböző nemzetközi cégek számára.
1853: Nathaniel de Rothschild, Jacob (James) Mayer Rothschild veje megveszi a Chateau Brane Mouton nevü bordeaux-i szőlőt és átnevezi Chateau Mouton Rothschildra.
1854: Meghal Caroline Stern, Salomon Mayer Rothschild felesége.
1855: Meghal Amschel Mayer Rohschild, Salomon Mayer Rohschild és Kalmann (Carl) Mayer Rohschild.
1858: Lionel de Rothschild elfoglalja helyét az angol parlamentben, mikor az igaz kereszténykénti esküre vonatkozó követelmény megváltozik és más eskü is lehetséges. Ő lesz az angol parlament első zsidó képviselője.
Lionel de Rothschild
1861: Abraham Lincoln (a tizenhatodik amerikai elnök 1860-tól 1865-os meggyilkolásáig) felkeresi a Rothschildokat, hogy kölcsönt kérjen az amerikai polgárháború támogatására.
Megígérik, hogy segítenek, ha Lincoln engedélyt ad nekik egy új egyesült államokbeli központi bankra és kész 24–36 százalékos kamatot fizetni a kölcsönre.
Lincoln felbőszül a magas kamat miatt, ezért adósságmentesítő saját bankjegyet hoz forgalomba. Kijelenti, az egyéni és állami adósság kezelésére mostantól ez a törvényes fizetőeszköz.
1862: Áprilisban már 449 338 902 dollár van forgalomban az adósságcsökkentő bankjegyekből, s Lincoln kijelentette:
„Mi adtuk a legnagyobb áldást a Köztáraság lakósainak, amit valaha kaptak, saját papírbankjegyet, amivel adósságaikat ki tudják fizetni.”
Ugyanabban az évben a Times of London a következő nyilatkozatot tartalmazó vezércikket közli:
„Ha a kártékony pénzügyi államvezetés, aminek az Észak Amerikai Köztársaság a forrása, meggyökeresedik, akkor a kormányok költség nélkül fognak pénzt kibocsájtani. Ki fogják fizetni az adósságaikat és adósságmentesek lesznek. Elég pénzük lesz rá, hogy folytassák kereskedelmüket. Nagyon sikeresek és gazdagok lesznek, példátlanul a civilizált kormányok történelmében. Minden ország elméje és vagyona Észak Amerikába fog utazni. E kormányt el kell pusztítani, vagy ők pusztítanak el minden monarchiát.”
1863: A nápolyi Rothschild bank, a C. M. de Rothschild e figli bezár Olaszország egyesülést követően. A Rothschildok egyik amerikai ügynöküket használják fel, hogy olajcéget alapítsanak, amit Standard Oilnak neveznek, és ami hamarosan az összes konkurensét felvásárolja.
1864: Lincoln elnök felismeri, hogy az Orosz cárnak, II. Sándornak (1855–1881) is konfliktust okoznak a Rothschildok, mivel szintén többszörösen visszautasította kísérleteiket, hogy nemzeti bankot alapítsanak Oroszországban.
Lincoln segítséget kér a cártól, hogy támogassa az amerikai polgárháborút. A cár a flotta egyik részét New Yorkba, a másik részét pedig kaliforniába küldi. Az angol, francia és spanyol kormányok tudomására hozza, hogy amennyiben megtámadnák bármelyik oldalt, Oroszország Lincoln elnök oldalán harcolna. A polgárháborút később Lincoln nyerte meg.
1865: Egy kongresszusi tárgyaláson Lincoln a következőket közli: „Két nagy ellenfelem van, a déli hadsereg előttem és a pénzügyi intézmény mögöttem.” Ugyanebben az évben meggyilkolják.
Nathaniel de Rothschild Aylesbury (Buckinghamshire, Anglia) parlamenti képviselője lesz.
1868: Meghal Jacob (James) Rothschild, nem sokkal azután, hogy megveszi a Chateau Lafitet, ami egyike a négy legnagyobb franciaországi szőlőbirtoknak. Ő hal meg utoljára Mayer Amschel Rothschild fiai közül.
1870: Meghal Nataniel de Rothschild.
1873: A veszteséges Rio Tinto spanyol rézgyárakat megveszi egy nemzetközi befektető csoport, melyben a Rothschild-család is jelen van. A gyárak a réz legnagyobb forrását jelentik a korabeli Európában.
1875: Az N. M. Rothschild & Sons nekilát, hogy partnert keressen az első alagút megépítéséhez Anglia és Francia ország között, s a befektetés felét egy francia Rothschild-cég adja, a Compagnie du Chemin de Fer du Nord.
Szintén ebben az évben biztosítanak támogatást a Rothschildok Anglia miniszterelnökének, Benjamin Disraelinek, hogy az angol kormány nagyobb érdekeltségi részt szerezhessen a Suez-csatorna építésében. Lionel de Rothschild ezt a legnagyobb titoktartás mellett tette.
1876: Otto von Bismarck a következő kijelentést teszi:
„Amerika kettéválasztását már régen a polgárháború előtt megtervezték az európai pénzügyi erők. E bankárok féltek, hogy ha Amerika országként egyben marad, gazdasági és pénzügyi függetlenséget nyer, ami viszont felborítaná uralmukat. A Rothschild-család szava döntő volt. Rögtön felismerték a fantasztikus előnyét, ha eladósodva a bankároknak, az élénk, magabiztos és önellátó Köztársaságot, két gyenge demokráciával helyettesítik. Útnak indították hát titkos ügynökeiket, hogy szakadékot ássanak a Köztársaság két fele közé.”
1881: James A. Garfield (a huszadik amerikai elnök, aki csupán száz napig volt elnök) két héttel a meggyilkolása előtt ezt mondja:
„Bárki, aki országunk pénze felett uralkodik, mindenképpen minden kereskedelmet és iparágat teljesen ural… és ha az ember rájön, hogy tulajdonképpen az egész rendszer igen könnyen uralható néhány legfelső hatalommal bíró ember révén, akkor már nem is kell elmagyarázni, hogyan keletkeznek a válság és infláció időszakai.”
Edmond James de Rothschildnak fia születik: Maurice de Rothschild.
1883: A brit kormány leállítja az angol csatornaalagút továbbépítését 1,8 km ásás után, mert úgy véli, fenyegetné Anglia biztonságát.
1885: Nathaniel Rothschild, Lionel de Rothschild fia elsőként a zsidók közül főnemesi rangot kap és a Lord Rothschild nevet veszi fel.
Nathaniel Rothschild
1886: A francia Rothschild-bank, a De Rothschild Freres jelentős tulajdonhányadot szerez az orosz olajmezőkből és megalapítja a Caspian and Back Sea Petroleum Campany nev alatt futó céget, ami hamarosan a világ második legnagyobb olajtermelő cége lesz.
1887: A Rothschildok finanszírozzák a kimberley-i gyémántbányák egyesítését Dél Afrikában. Hamarosan ők lesznek a legnagyobb tulajdonosok a De Beers cégben, és drágakövet bányásznak Afrikában és Indiában.
1888: Megszületik Noémi Halphen, Maurice de Rothschild jövendőbeli felesége
1891: Az angol munkapárt elnöke a következőket mondja a Rothschildokról:
„Ezek a vérszívó és méregkeverő emberek az utóbbi évszázadban iszonyatos szenvedést okoztak Európában és hatalmas vagyont halmoztak fel oly módon, hogy háborúkat provokáltak ki országok között, amelyeknek semmi bajuk nem volt egymással és soha nem kellett volna háborúzniuk.
Bárhol is legyen baj Európában, híreszteljék bármikor, hogy háború lesz, amitől az emberek fejében a változástól és a balsorstól való félelem megjelenik,
biztosak lehetnek abban, hogy egy görbe orrú Rothschild valahol a felforgatás közelében ólálkodik.”
Az efféle megjegyzések egyre jobban aggasztják a Rothschildokat, és a század vége felé megveszik a Reuters nevű hírügynökséget, hogy valamilyen szintű hatalmuk legyen a média felett.
1895: Edmond James de Rothschild, Jacob (James) Mayer Rothschild legkisebb fia elutazik Palesztínába, és hamarosan az első zsidó kolóniák finanszírozója lesz, hogy előkészítse a Rothschildok hosszú távú elképzelését egy általuk alapított országra.
1897: A Rothschildok megalapítják a Cionista kongresszust és megszervezik az első találkozóját Münchenben. Mivel a helyiek ellenzik a zsidó jelenlétet, így a kongresszust Bázelben tartják augusztus 29-én.
A találkozó elnöke Theodor Herzl, akit megválasztanak a Cionista Szervezet elnökévé, s átveszik a piros Rothschild jelet, vagyis a hatágú csillagot cionista zászlójukhoz, ami 51 évvel később az izraeli zászlón jelenik meg.
1898: Meghal Ferdinand de Rothschild.
1901: A frankfurti Rothschild-bank, az M. A. von Rotshschild & Söhne bezár, mivel nincs férfi örökös aki átvenné irányítását.
1902: Megszületik Philippe de Rothschild.
1906: Mivel egyre labilisabb a helyzet a régióban, és mivel egyre nagyobb a konkurencia a Standard Oil és a Caspian and Black Sea Petroleum Company között, a Rothschildok úgy döntenek, hogy eladják cégüket a Royal Dutch and Shellnek.
1907: Jacob Schiff Rothschild, a Kuhn, Loeb and Co. vezérigazgatója figyelmezteti barátait egy beszédében a new york-i kereskedelmi kamarában:
„Ha nincs nemzeti bankunk, ami felügyeli a pénzeszközeinket, az ország nagyobb pénzügyi válságba keveredik, mint amit valaha is látott.”
Amerika hirtelen megint egy Rothschild által tipikusan megtervezett depresszióban találja magát, ami – mint mindig – rengeteg ártatlan embert visz csődbe az egész országban, miközben hasznot hoz a Rothschildoknak.
1909: Maurice de Rothschild elveszi feleségül Noémie Halphent.
1911: New York polgármestere, John F. Hylan kijelenti:
„Az igazi gonosz a Köztársaságunkban a láthatatlan kormány, ami mint hatalmas polip átfogja nyálkás karjával városainkat, államunkat, nemzetünket. E fölött uralkodik egy kis bankár csoport, amit más néven nemzetközi bankároknak neveznek.”
Werner Sombart a Zsidók és a gazdasági élet című könyvében azt írja, 1820-tól a „Rothschildok kora” kezdődik, és azt a következtetést vonja le: „Csak egy hatalom létezik Európában, és az a Rothschild!”
1912: A decemberi Truth folyóiratban George R. Conroy a következőket írja Jacob Schiff bankárról: „Schiff úr a nagy Kuhn, Loeb and Co. magánbank igazgatója, ami a Rothschildok érdekeit képviseli az Atlanti-óceán itteni felén. Sokan nagy pénzügyi stratégának tartják, és már több éve egy Standard Oil nevű hatalmi cég pénzügyi igazgatója. A Harrimanok, a Gouldok és a Rockefellerek legjobb barátai közé tartoznak, és együtt is működtek az összes vasúti vállalkozásban.”
1913: A Rothschildok megalapítják Amerikában az Anti Defamation League (ADL) elnevezésű társaságot, amit azért találnak ki, hogy mindenkit „antiszemitának” bélyegezzenek, aki megkérdőjelezi a Globális „Elitet”.
Érdekes, hogy ugyanabban az évben megnyitják az utolsó és máig létező nemzeti bankjukat Amerikában, a Federal Reserve-et. Charles Lindbergh képviselő a következőket mondta a Federal Reserve-törvényről december 23-án:
„Ez a törvény megalapozza a Föld leghatalmasabb vagyonkezelő társaságát. Amikor az amerikai elnök aláírja a törvényt, legalizálja a láthatatlan kormány hatalmát a pénz fölött… Minden idők legnagyobb bűntényét követik el ezzel a banki és bakjegy törvénnyel.”
Nagyon fontos tudni, hogy a Federal Reserve magáncég. Semmilyen szinten sem szövetségi (federal), és semmilyen szinten nincs tartaléka (reserve).
Szolidan megbecsült évi nyeresége több mint 150 milliárd dollár, és amióta létezik soha nem publikált számvetést.
1914: A Rothschildok három európai hírügynökséget uralnak, a német Wolffot (alapítva: 1849), az angol Reuterst (1851) és a francia Havas (1835) nevű céget.
Wolff nevű cégüket használják fel a német nép háborús uszítására.
Mostantól kezdve alig vannak hírek a Rothschildokról a médiában, mivel az övék.
1918: A Rothschildok megrendelik az orosz cár, II. Miklós és családja kivégzését a bolsevikoktól, akiket ők irányítanak. Ez a bosszújuk II. Sándor cár Abraham Lincoln melletti 1864-es állásfoglalásáért.
Nagyon fontos nekik, hogy az egész cári családot kivégezzék, mind a gyerekeket, mind a nőket, hogy megmutassák a világnak, ez történik mindenkivel, aki meg meri kérdőjelezni hatalmukat.
Edmund de Rothschild
1919: Az első világháborút követően megtartják a versailles-i békekonferenciát, hogy eldöntsék a kárpótlást, amit a németeknek kell fizetnie a győzteseknek. Ugyanakkor ezen a konferencián születik meg a döntés, hogy Izrael zsidó állam lesz, és hogy Palesztina sorsa az angolok kezében van, amíg az átadást el nem intézik.
Ekkor Palesztinában kevesebb, mint egy százaléknyi zsidó lakott. A konferencia házigazdája és elnöke Edmund de Rothschild báró.
Március 29-én a londoni Times a következőt közli az orosz bolsevikokról:
„Az egyik legérdekesebb megfigyelés a bolsevik mozgalomról az, hogy tele van nem orosz elemekkel a vezetői között. A körülbelül 20–30 vezető közül, akik a központi irányítást végzik a bolsevik mozgalmon belül, nem kevesebb 75 százalék zsidó.”
Azt mondják, a Rothschildok megharagudtak az oroszokra, mert nem engedélyezték, hogy nemzeti bankot nyissanak országukon belül. Ezért összegyűjtöttek egy csoport zsidó kémet és elküldték őket Oroszországba, hogy felizgassák a népet a forradalomra.
Orosz nevet kapott például Trockij, aki az első csoportban vett részt, és valódi neve Bronstein volt.
Ezeket a csoportokat Oroszországon belül mindenhova elküldték, hogy lázadást és felkelést szítsanak. A Jewish Post nemzetközi kiadása 1991. január 24-én megerősíti, hogy Lenin zsidó volt. Az N. M. Rothschild & Sons permanens szerepet kap világszinten a napi aranyár meghatározásában. Ezt minden nap délelőtt 11-kor készítik a City of London ugyanazon irodájában egészen 2004-ig.
1920: Winston Churchill a következőket írja egy cikkben február 8-án az Illustrated Sunday Heraldban:
„Weisthaupt Illuminátusának napjaitól, Karl Marx napjain keresztül Trockij napjaiig minden nap folyamatosan nőtt ez a világot átfogó összeesküvés.
És végül ez az Európa és Amerika alvilágából felkelt különleges csoport most hajánál fogva ragadta meg az orosz népet és vitathatatlanul úr lett a hatalmas birodalom felett.”
1926: Az M. Rothschild & Sons refinanszírozza az Underground electric Railways Company of London Ltd-t, amelynek felügyeleti érdeke van az egész londoni metróvonal közlekedési rendszerében.
Mourice de Rothschildnak fia születik, Edmond de Rothschild.
1934: Megreformálják a svájci banki titoktartási kötelezettséget és törvénysértésnek minősítik a banki titoktartási megállapodás megszegését a banki alkalmazottak körében, amit bebörtönzéssel büntetnek. Ez természetesen előkészíti a Rothschildok által forralt második világháborút, ahol szokás szerint mindkét oldalt támogatják.
Meghal Edmond de Rothschild.
1938: A náci okkupáció miatt bezár a Rothschildok osztrák bankja Bécsben, az S. M. von Rothschild & Söhne.
1939: I. G. Farben, a világ legnagyobb vegyipari termékforgalmazója és a legnagyobb német vasipari forgalmazó lényegesen megnöveli bevételét. Ezt a termelésnövekedést majdnem kizárólag a német hadsereg második világháborús felfegyverkezésére használják. A céget a Rothschildok vezették, és később ők alkalmaznak munkára zsidókat és más népeket a koncentrációs táborokban.
1940: Hansjurgen Koehler a következőt állítja Maria Anna Schicklgruberről, Hitler nagyanyjáról az Inside the Gestapo című könyvében:
„Kis szolgálólány… Bécsbe költözött és szolgáló lett a Rothschild palotában… Hitler ismeretlen nagyapját ebben a csodálatos házban kell keresni.”
Ezt Walter Langler is megerősíti The Mind of Hitler című könyvében, ahol a következőket mondja:
„Adolf apja, Alois Hitler Maria Anna Schicklgruber törvénytelen fia volt… Maria Anna Schicklgruber Bécsben lakott akkor, amikor állapotos lett. Ugyanakkor báró Rothschildnél dolgozott mint szolgálólány. Amint a család felfedezte, hogy terhes visszaküldték otthonába…, ahol Alois később megszületett.” [Valójában sem Koehler, sem Langler, sem Allen később idézett könyve nem szolgáltatott meggyőző bizonyítékokat a tárgyban. (A szerk.)]
1943: Február 18-án Izaak Greenbaum cionista, a Jewish Agency Rescue Comitee igazgatója a következőt mondja a cionista ügyvezetőség előtt:
„Ha azt kérik tőlem, hogy adjak az UJA (United Jewish Appeal) pénzéből, hogy zsidókat mentsenek meg, azt mondom, hogy nem és még egyszer azt, hogy nem!”
Később azt is mondta: „Egy tehén Palesztínában többet ér, mint Lengyelország összes zsidója!”
1948: Tavasszal a Rothschildok lepénzelik Harry S. Trumant (a harmincharmadik amerikai elnök, 1945–1953), hogy elismerje Izraelt mint független államot, amiért 2 millió dollárt kap a kampányához.
Ezek után Izraelt, mint független államot kiáltják ki Palesztínában, és mintegy fél órával később Truman elnök kijelenti, hogy Amerika az első külföldi nemzet, aki elismeri.
Leleplezik Izrael zászlóját. Annak ellenére, hogy sokan ellenzik, a zászló emblémája a Moses Amschel Rothschild-féle vörös jel/Dávid-csillag, ami nagyon sok zsidót felbőszít, akik úgy vélik, hogy a legrégibb zsidó jelképet, a Menórát kellene használni.
Többen megjegyezték, hogy a vörös jel/Dávid-csillag, ami a zsidó zászlón van, nem is zsidó jelkép, de mivel a cionista Rothschildok ezt használják, természetesen ez kerül a Rothschild, vagyis a Cionista, szóval az Izraeli zászlóra.
1953: Az N. M. Rothschild & Sons megalapítja a British Newfoundland Corporation Limited nevű céget, hogy felfejlesszen egy 60 000 mérföld nagyságú telket Newfoundlandon, Kanadában, ami magában foglalt erőművet, ami a Hamilton (később Churchill) Vízesést látta el árammal. Ekkoriban ez volt a legnagyobb építkezési beruházás, amit magáncég elvállalt.
1955: Edmond de Rothschild megalapítja a Compagnie de Financiere nevű céget Párizsban.
1957: Meghal James de Rothschild.
A Rothschild-média közli, nagyobb összeget adományoznak Izrael államnak, hogy finanszírozzák parlamentjük, a Knesset építését. Azt írják hogy a Knesset „jelkép legyen minden ember számára, a Zsidó Állam állandóságáról”.
Párizsban meghal Maurice de Rothschild.
1962: A De Rothschild Freres létrehozza az Imétal nevű céget mint összefogó céget összes ásványbányájuk felett.
Frederic Morton megírja könyvét The Rothschilds címmel, amiben a következőt állítja:
„Annak ellenére, hogy mérhetetlen sok ipari, kereskedelmi, bányászati és turisztikai vállalatot irányítanak, egyik sem viseli a Rothschild nevet. Mivel privát kereskedelmi társaság, a családi cégeknek soha nem kell és nem is szoktak publikálni egyetlen könyvelési munkalapot vagy akármilyen más jegyzőkönyvet sem anyagi helyzetükről.”
Ez a hozzáállás leleplezi az igazi Rothschild szándékot, miszerint minden konkurenciát ki kell irtani, és saját globális monopolhelyzetet kell teremteni.
1963: Június 4-én John F. Kennedy (a harmincötödik amerikai elnök, 1961–1963) aláírja a 11 110-es számú végrehajtó felhatalmazást, miszerint az amerikai kormány visszakapja a bankjegy kibocsájtásának jogát, anélkül, hogy az átmenjen a Rothschild tulajdonban lévő Federál Resereve-en.
Kevesebb, mint hat hónappal később, november 22-én a Rothschildok meggyilkolják Kennedy elnököt, ugyanazért, mint Abraham Lincolnt 1865-ben. Ő is amerikai bankjegyet akart kibocsájtani az amerikaiaknak, és nem akarta egy külföldi pénzrabló és háborúra uszító „elit” javára hagyni ezt a hatalmat.
A 11 110-es számú végrehajtó felhatalmazást Lyndon B. Johnson alelnök (a harminchatodik amerikai elnök, 1963–1969) rögtön visszavonta az amerikai elnöki repülőgépről, amint a gyilkosság napján Dallasból Washingtonba repült.
Edmond de Rothschild megalapítja az La Conpagnie Financiere Edmond de Rothschild (LCF) nevű vállalkozási befektető céget Svájcban. Ez később befektető bankká és vagyonkezelő céggé alakul át, sok konszerntaggal. Feleségül veszi Nadine-t és megszületik fiúk, Benjamin de Rothschild.
John F. Kennedy
1967: A De Rothschild Feres nevű cégüket átnevezik Banque Rothschildra.
1968: Meghal Noemi Halphen, Maurice de Rothschild felesége.
1970: Edward Heath angol miniszterelnök Lord Victor Rothschildot nevezi ki az államvezetés igazgatójának. Amíg a tisztségét betölti, Anglia belép az Európai Közösségbe.
1973: Gary Allena következőket közli None Dare Call It Conspiracy című könyvében:
„A történelmi elsötétítés egyik fő oka, hogy a nemzetközi bankvilágban vezető szerepet betöltő Rothschildok zsidók…
Az összeesküvés zsidó tagjai, a The Anti Defamation League-t (ADL) használták fel arra, hogy a Rothschildok és szövetségeseik elleni kritikát zsidók elleni támadásnak állítsák be.
Így sikerült nekik szinte minden őszinte történészt elhallgattatni, akik a nemzetközi bankárokról szerettek volna írni valamit. Ezt a kérdést tabunak minősítették az egyetemeken.
Bárkit, aki ezt a témát kutatja, az ország minden részéről rögtön megtámadnak az ADL szervezetei.
Az ADL soha nem hagyta, hogy az igazság vagy a logika megakadályozza őket hihetetlenül szakszerű rágalmazó munkájukban…
De senkinek sincs több joga haragudni a Rothschild klikkre, mint zsidó bajtársainknak…
A Rothschild birodalom finanszírozta Adolf Hitlert.”
Az N. M. Rothschild & Sons British Newfoundland Corporation Churchill Falls beruházása elkészült Kanadában, Newfoundlandon. Az N. M. Rothschild & Sons létrehoz egy új vagyonkezelő céget a cégen belül, ami világszerte kereskedik. Ez a jövőben végül Rothschild Private Management Limited néven működik.
Edmund de Rothschild megveszi a Chateau Clarke bordeaux-i szőlőbirtokot.
1980: A privatizáció mint globális jelenség elkezdődik. A Rothschildok kezdettől fogva támogatták és kezdeményezői is voltak, hogy világszerte uralmuk alatt tartsák az összes állami vagyont.
1981: A francia kormány államosítja a Banque de Rothschildot. Az új bank neve Compagnie Europeenne de Banqe. A Rothschildok következésképpen utódot alapítanak, a Rothschild & Cie Banque-t (RCB) ami hamarosan vezető francia befektető cég lesz.
1985: Az N. M. Rothschild & Sons azt a tanácsot adja az angol kormánynak, hogy privatizálja a British Gas nevű állami céget. Ezt követően azt javasolják, hogy az összes többi állami céget is privatizálja, amilyen pl. a British Steel, a British Coal, az összes angol elektromos társaság és az összes regionális vízmű.
1987: Edmond de Rothschild megalapítja a World Conservation Bank nevű céget, amit arra terveztek, hogy a harmadik világ összes adósságát erre a bankra ruházzák át, viszonzásul ezek az országok pedig átadják földjüket a banknak. Ezt azért találták ki, hogy a Rothschildok kezükbe vegyék a harmadik világot, ami bolygónk földjének kb. 30 százalékátát képviseli.
1988: Meghal Philippe de Rothschild.
1989: A londoni és párizsi Rothschildok bejelentenek egy új leányvállalatot, a Rothschild GmbH-t Frankfurtban.
1995: A korábbi atomenergia tudós, Dr. Kitty Little azt állítja, hogy a Rothschildok az Uránium 80 százaléka felett uralkodnak, ami teljes monopolhelyzetet ad nekik az atomenergia felett.
1996: A negyvenegy éves Amschel Rothschildot megfojtják fürdőköpenyének övével párizsi szállodájának szobájában. A francia kormányfő utasítást ad a rendőrségnek, hogy zárják le a nyomozást, a cionista Rupert Murdoch pedig azt az utasítást adja szerkesztőinek és újságíróinak világszerte, hogy ha egyáltalán írnak róla, úgy tudósítsanak az esetről mintha szívrohamot kapott volna.
Amschel Rothschild
1997: Edmond de Rothschild meghal Genfben.
1998: Frankfurtban megnyitják Europian Central Bank nevű cégüket – a városban, ahonnan származnak.
2001: Szeptember 11-én Anglia, Amerika és Izrael megrendezi a World Trade Center (WTC) megtámadását a Rothschildok parancsára, hogy világszerte megvonják az emberektől szabadságukat, cserébe a biztonságukért, ugyanúgy, ahogy Németországban tették a Reistag felgyújtásával, ahol a német népnek hazudtak
A támadásukat arra is használják, hogy uralmukba vegyék azokat az országokat, ahol még nem engedték meg, hogy a Rothschildok nemzeti bankot nyissanak, így kevesebb, mint egy hónappal a támadások után amerikai katonák megtámadják Afganisztánt, a hét ország egyikét, akiknek nincs Rothschild-felügyelet alatti bankjuk.
A Zim Shipping Company nevű cég egy héttel a támadások előtt kiköltözik WTC-beli irodájáből, megszegve a bérleti szerződést és 50 000 dollárt fizetve büntetésül. Soha nem adnak magyarázatot, miért. A cég 50 százalékban izraeli (Rothschild) tulajdonban van.
2003: Az amerikaiak megtámadják Irakot, akinek immár csak a megmaradt hat nemzet egyikeként nincs Rothschildok által felügyelt bankjuk.
2005: Július 7-én bombák robbannak a londoni metróban. Az izraeli pénzügyminiszter éppen Londonban tartózkodik, hogy egy gazdasági konferencián vegyen részt. Olyan szállodában lakik, ami alatt az állomáson éppen egy bomba robbant. Reggel, a robbanás előtt értesíti a Moszad, hogy maradjon a szobájában, mert támadás várható.
Már csak öt olyan ország van a világon, ahol nincs Rothschildok által felügyelt nemzeti bank: Irán, Észak Korea, Szudán, Kuba és Líbia.
Guy de Rothschild és Marie-Hélène de Rothschild a Château de Ferrières nevű Rothschild-kastélyban, egy 1972-ben megtartott bizarr maszkabálon
FORRÁSOK:
Sir Walter Scott: The Life of Napoleon -1827
Benjamin Disraeli: Conongsby - 1844
John Reeves: The Rothschild, Financial Rulers of Nations - 1887
Werner Sombart: The Jews and Modern Capitalism - 1911
William Guy Carr: Pawns in the Game - 1937
Hansjurgen Koehler: Inside the Gestapo - 1940
Kent Cooper:Barriers Downs - 1942
Walter Langer: The Mind of Adolf Hitler - 1943
E.C. Knuth: The Empire of the City - 1946
Theodor Herzl: The Jewish State - 1946
Gerschom Scholem:The Curious History of the SixPointed Star -1949
William Guy Carr: Red Fog Over Amerika - 1958
Frederic Morton: The Rothschilds - 1962
Gary Allen: None Dare Call it Conspiracy - 1972
Simon Schama: Two Rothschilds and the Land of Israel - 1978
Howard M.Sachar: A History of the Jews in Amerike - 1992
David Icke: And The Truth Shall Set You Free - 1994
Des Griffin: Descent Into Slavery - 1994
Israel Shahak: Jewish History, Jewish Religion - 1994
David Icke: The Biggest Secret - 1999
Robert Gaylon Ross: The Elite Serial Killers of Lincoln, JFK,RFK, MLK, - 2001
David Icke:Childen of The Matrix - 2001
Robert Gaylon Ross:The Elite Dont Dare Let Us Thell The People - 2004
Texe Marrs: Codex Magika – 2005
Készítette: Anonymus Andy és Daryl Bradford Smith
Fordította: Felvidéki Blanka
Megjelent: www.rense.com – 2005. december
Magyarul megjelent: Északi Korona 20.
Szerkesztői megjegyzés: A cikk az Északi Korona 20. számában jelent meg. Ha olykor át is veszünk tartalmakat más oldalakról – ez különben nem gyakran történik meg, ugyanis elsősorban önálló munkák elkészítését tűzzük ki célul –, azt nem azért tesszük, hogy a babérokat mások helyett arassuk le, hanem azért, hogy egy helyre összegyűjtsük az általunk legfontosabbnak ítélt tanulmányokat, melyek a média témájához tágabban vagy szorosabban kapcsolódnak. Továbbá az ilyen megosztásokkal továbbirányíthatjuk olvasóinkat olyan oldalak, lapok, fórumok felé, amelyek tanulmányozásával elmélyíthetik magukban azt a szemléletet, amelyet a Médiavadász is képvisel. Mindemellett pedig olyan fontos megjegyzéseket vagy korrekciókat fűzhetünk hozzá ezekhez a cikkekhez, amelyek esetleg kimaradtak az eredeti írásból, vagy amik révén megvilágítottabbá válik az a lényegi mondandó, amit az adott tematikum magában hordoz vagy hordozhatna.
