Nagyon fontos szemelvények a műből!
Zbigniew Brzezinski : A Nagy Sakktábla
Az eurázsiai sakktábla
Brzezinski idézi Sámuel P. Huntington politológust, aki szerint az amerikai fölény nélkül a világban több erőszak és zűrzavar uralkodna. Ez a fölény (primacy) biztosítja nemcsak az amerikai nép jólétét és biztonságát, de a szabadság és a demokrácia megvalósulását, nyitott gazdaságokat és általában a nemzetközi rendet is.
E fölény fenntartásának a kulcsa az eurázsiai egyensúly biztosítása és az amerikai befolyás megőrzése ezen a területen.
Hiszen ez az a térség, amely döntő szerepet játszik a világtörténelemben demográfiai, gazdasági, kulturális és nem utolsósorban katonai súlyánál fogva.
Először fordul elő a történelemben, hogy Eurázsia a térségen kívül elhelyezkedő hatalomhoz igazodik; és Amerika szerencséje, hogy ez a terület olyan nagy, hogy politikailag nem lehet egységes.
A következő fejezetekben Brzezinski Eurázsia alkotóelemeit egyenként vizsgálja, és leírja helyzetüket a nagy sakktáblán. Meghatározza, hogy melyek azok az országok, amelyek stratégiai szempontból befolyásolni képesek a jövő alakulását.
Nyugat-Európában Franciaország és főként Németország azok, amelyek az Európai Unión keresztül és egymással szövetségben döntő befolyást gyakorolnak az eseményekre.
Nagy-Britannia viszont már régen lemondott erről a szerepről, habár megmaradt Amerika legközelebbi szövetségesének. A többi európai ország csak a NATO-n és az Európai Unión keresztül tudja érdekeit érvényesíteni, de nincs komoly befolyásuk. Ez jellemző például Lengyelországra is, amelynek tulajdonképpen nincs más választása, mint a Nyugathoz való csatlakozás.
Az eurázsiai sakktáblán külön helyet foglal el Oroszország, amely ugyan elvesztette világhatalmi pozícióját, de megmaradt mint geostratégiai tényező. A jövőt illetően sok függ attól, hogy egy európai értelemben vett demokrácia lesz-e belőle, vagy pedig vissza akarja szerezni birodalmi státusát.
Eurázsia keleti peremén természetesen Kína a legfontosabb geostratégiai játékos.
Gyors gazdasági fejlődése következtében hatalma növekedőben van, és egyre inkább befolyásolja nem csupán az ázsiai térséget, de a világpolitikát is.
A másik számottevő hatalom a térségben Japán, elsősorban gazdasági ereje miatt.
Biztonsági szempontból ugyanakkor a két ország bilaterális szerződése értelmében Amerika védnöksége alatt áll. Az Egyesült Államok a szerződésen keresztül érvényesíti befolyását a térségben, és az az érdeke, hogy Japán visszafogott kül- és katonapolitikát gyakoroljon. Természetesen Indonézia és főként India is számottevő tényezők, de nem hasonlíthatók az előbbi kettőhöz.
Más országok szintén nem számíthatók geostratégiai játékosoknak, de földrajzi és politikai helyzetük folytán kulcsszerepet játszanak a jövő alakulását illetően.
Ezek közé tartozik Ukrajna, és a kérdés az, hogy ez az ország független tud-e maradni, vagy Oroszország megint bekebelezi. Ukrajna nélkül Oroszország nem tudja helyreállítani birodalmi státusát. A Nyugat elsőrendű érdeke, hogy Ukrajna megtartsa függetlenségét.
Azerbajdzsán ugyan kis ország, de függetlenségének megtartása vagy elvesztése befolyásolni fogja Oroszország hatalmi törekvéseit Közép-Ázsiában.
Törökország és Irán szintén fontos játékosok ebben a térségben, amelyet Brzezinski Eurázsia Balkánjának nevez. E két ország ugyanis ellensúlyt képez Oroszországgal szemben.
Brzezinski megemlíti még Dél-Koreát, amelynek sorsa befolyásolhatja Amerika hatalmi pozícióit a térségben.
Kritikus kérdések és potenciális kihívások:
- Milyen Európát kívánna (és támogatna fejlődésében) Amerika?
- Milyen Oroszország felelne meg Amerika érdekeinek, és mit tehet ennek elősegítéséért?
- Mik a lehetőségek Közép-Ázsiában?
- Milyen szerepvállalásra lehet bátorítani Kínát, és ez milyen következményekkel járna az Egyesült Államokra és Japánra?
- Milyen új koalíciók veszélyeztetnék az amerikai érdekeket, és mit lehet tenni megelőzésükre?
A szerző szerint Amerika érdeke egy német-francia vezetés alatt álló egyesült Európa. Szintén elsőrendű amerikai érdek a NATO és az Európai Unió kelet felé való bővítése.
Ez a kérdés természetesen felveti az Oroszországhoz fűződő viszony alakulását, hiszen az orosz politikai körök többsége rossz szemmel nézi e terjeszkedést azon területekre, amelyet saját érdekszférájának tekint. Egy másik dilemma, hogy milyen mértékben érdemes Oroszország megerősödését elősegíteni? Csak egy erősödő Oroszország válhat demokratikussá, de egy túl erős megint imperialista vágyakat ébreszthet vezetőiben.
Kína nagyhatalommá válása szintén nagy kihívás Amerika számára. Az lenne az ideális, ha Kína továbbfejlesztené a piac- gazdaságot és lassan demokráciává válna. Ebben az esetben könnyebb lenne őt bevonni egy regionális együttműködésbe, de ha Kína tovább erősödik anélkül, hogy demokratikussá válna, akkor még fontosabb lesz Amerika kapcsolata Japánnal és Dél-Koreával. Japán nem kíván konfrontációt Kínával, és bizonyára nem követné Amerikát ebben az irányban. Ugyanakkor sem Kína, sem a többi ázsiai ország nem nézné jó szemmel, ha Japán felfegyverkezne és függetlenítené magát Amerika védelmétől.
A demokrácia hídfője
Európa Amerika természetes szövetségese. Ha Európa politikailag is egyesül, akkor 400 milliós demokratikus világhatalommá válik. Ugyanakkor Európa megnyitja a demokrácia útját Eurázsia mélységei felé, s Amerika előretolt hídfőállásaként Eurázsiában óriási jelentőségre tesz szert.
A szerző szerint az amerikai dominancia Európa felett nem egészséges. Ezért az Egyesült Államoknak elő kell segítenie az európai egységtörekvéseket. El kell dönteni, hogy Amerika egyenlő partnert vagy inkább fiatal szövetségest szeretne találni Európában.
A franciák és a németek egymásra vannak utalva Európa felépítésében. Franciaország a régi dicsőségét próbálja visszaszerezni, míg Németország bűnét szeretné levezekelni. Franciaország mindig lojális volt Amerikával szemben a hidegháború központi kérdéseiben. Ugyanakkor a franciák igyekeztek megtartani egy bizonyos mozgásteret, hogy fenntarthassák legalább az illúzióját annak, hogy Franciaország még mindig globális hatalom. Erre szolgált például a francia atomfegyverek kifejlesztése. De Franciaország gazdasági és katonai ereje nem elegendő egy globális hatalom státusának fenntartásához. Ezért van szükségük a franciáknak a német szövetségre.
Németországnak viszont azért érdeke a szövetség és az együttműködés, mert múltbéli bűnei miatt Európa nem fogadná el a német vezetést. A francia-német együttműködés felbomlása fatális lenne Európa jövőjére nézve és katasztrofális Amerika itteni pozíciójára. Amerikának tehát el kell tűrnie a franciák által okozott bosszúságokat, és hosszú távon el kell fogadnia azt a francia célkitűzést is, hogy az európaiak nagyobb befolyásra tegyenek szert a NATO-ban.
Egy Európához tartozó Németország, ahol az amerikai hadsereg jelenléte még nagyobb biztonságérzetet kelt, nyugodtan foglalkozhat Közép-Európa volt kommunista országainak integrációjával. Ennek a folyamatnak volt például az egyik fontos állomása a lengyel-német megbékülés. Ez magyarázza Németország elkötelezettségét az Atlanti Szövetség és az Európai Unió keleti terjeszkedése ügyében.
Mindennek fényében Amerikának együtt kell működnie mind Franciaországgal, mind Németországgal annak érdekében, hogy Európa politikai értelemben is megerősödjön és egységessé váljon. Addig is az Atlanti Szövetség nem engedheti meg, hogy bárki is beleszólhasson ügyeibe vagy megvétózhassa új tagok felvételét.
A fekete lyuk
E fejezet Oroszország történelmi múltjának és a Szovjetunió összeomlásának leírása. Az új helyzet egyik legfontosabb jellemzője, hogy ma már nem csak a Nyugattól szakadt le Oroszország, de a Kelettől is leszakadóban van, hiszen Kína gyorsabban fejlődik nála.
Mit tehet Oroszország helyzetének javítására? Három fő iskola létezik e tekintetben:
1. Stratégiai partnerséget kell kiépítenie Amerikával.
2. Vissza kell állítani a birodalmat a FAK-országok körében.
3. Egy Amerika-ellenes szövetséget kell létrehoznia az eurázsiai térségben.
Amerika számára nyilvánvalóan csak az első lehetőség megfelelő, és a szerző véleménye szerint az orosz nép számára is egy ilyen politika hozná meg a jólétet és a demokráciát. Amerikának tehát mindent meg kell tennie, hogy ebbe az irányba terelje az orosz politikát.
Az Eurázsiai Balkán
Brzezinski részletesen tárgyalja a közép-ázsiai térség nagyon is komplikált helyzetét. Mint a fejezet címe is mutatja, a szerzőt az ott uralkodó zavaros viszonyok a Balkánra emlékeztetik. Az etnikai és vallási kérdések szövevénye, a környező országok hatalmi versengése sokszor robbanásig feszült helyzetet képes teremteni a térségben.
Amerika érdeke azt kívánja, hogy az újonnan létrejött köztársaságok megtartsák függetlenségüket, és hogy az ott található gazdag nyersanyagforrások - elsősorban az olaj és a földgáz - nyitva álljanak a nemzetközi piacok számára.
Ennek érdekében fontos, hogy se Oroszország, se más hatalom ne tegye rá a kezét ezekre a köztársaságokra, habár arról sincs szó, hogy ki kellene őket zárni onnan.
A távol-keleti horgony
Brzezinski még tüzetesebben vizsgálja Kína helyzetét és esélyeit. Megállapítja, hogy mozgástere tulajdonképpen szűk, mert gazdasági fejlődése a nyugati tőkének és technológiának a függvénye. Egy kimondottan Nyugat-ellenes politika pedig előbb- utóbb elvágná Kínát ezektől a forrásoktól.
Ha ez így van és ameddig így van, akkor meg kell kísérelni Kína bevonását a nemzetközi politikába és el kell ismerni, mint fontos globális játékost. Például, ajánlja a szerző, meg kellene hívni Kínát a G7-ek körébe, annál is inkább, mert Oroszország máris ott szerepel.
Kapcsolódó cikkek:
Szíria és a Közel-Kelet valódi történelmi háttere
Az ISIS fedősztori titkos története - Kik kreálták és használják a rettegett Iszlám Államot
