Putyin egyértelműen helyreteszi a bevándorlási-invázió kérdését és az iszlám jogok követelését egyetlen rövid videóban:
Természetesen mindenki élhet ott, ahol szeretne..., de HA olyan kultúrában akarnak élni, mely nem az övék - akkor tisztelniük kell annak a kultúrának az embereit. Annak a népnek a kultúráját, melynek területén szeretnének élni.
Ha ezen népek hitvallása, az 'újonnan érkezettek' kulturálisan vagy vallásilag agresszívak azokkal szemben, akik befogadták őket...
Ha ezen hitvallások támadják a helyi lakosságot és nemzetet..., Akkor nekik valójában megértéssel kell viseltetniük és el kell fogadniuk a helyiek látásmódját. Nem erőltetheted a saját szabályaidat másokra egy olyan kultúrában, mely nem a tiéd.
Én megértem, hogy léteznek emberek a Földön, akiknek teljesen radikális a nézőpontja. Ezek az emberek éljenek olyan államokban, ahol ilyenfajta hitvallások az elfogadott normák!" (Vlagyimir Putyin)
Kapcsolódó korábbi VilagHelyzete és Alternatív Hírek cikkek:
Vlagyimir Putyin orosz elnök tíz év után először szólalt fel az ENSZ Közgyűlésében hétfőn. Felvázolta, hogy milyen intézkedésekre van szükség a terrorizmus elleni globális küzdelemben. Alább olvasható Putyin teljes beszéde. Update: 2015.10.01. A videót kicseréltem és immáron magyar felirattal olvasható !
Tisztelt Elnök úr! Tisztelt Főtitkár úr! Tisztelt Kormányfők és Elnökök! Hölgyeim és Uraim!
Az ENSZ 70-ik jubileuma jó alkalom arra, hogy visszatekintsünk a történelemre és beszéljünk a jövőnkről. A fasizmust legyőző országok 1945-ben egyesült erővel hozzáfogtak, hogy megteremtsék a háború utáni világ alapjait. Szeretnék emlékeztetni rá, hogy a kulcskérdés, az országok közötti viszonyok elveinek megteremtése, az ENSZ létrehozása a Jaltai konferencián a Hitler-ellenes koalíció tagjai által. A Jaltai béke, annak rendszere tíz és tízmillió ember élete árán épült fel két olyan világháború következményeként, amelyek átviharzottak a Földünkön a XX. században. Azonkívül legyünk objektívek, ez a rend segített az emberiségnek átvészelni az elmúlt hetven évet, és megóvta a világot a nagyobb tragédiáktól, habár ezek az évek sem múltak el drámai események nélkül.
Az ENSZ az a struktúra, amelyhez fogható nincsen legitimitását, képviseleti erejét és univerzális jellegét tekintve. Az utóbbi időben egyre több kritika éri, hogy nem működik elég effektíven, az általa elfogadott határozatok megvalósítása sokszor meghatározhatatlan akadályokba ütközik, mindenekelőtt a Biztonsági Tanács tagjaira vonatkozóan. Ugyanakkor szeretnék rávilágítani, hogy nézetkülönbségek mindig voltak az elmúlt 70 év folyamán is. A vétójoggal sokan éltek, az USA, Nagy-Britannia, Franciaország, Kína és a Szovjetunió, később Oroszország is. Ez így természetes egy ilyen sokarcú és sokféle képviseletet ellátó szervezet esetében. Amikor megalakult az ENSZ senki sem gondolta, hogy ott mindig és mindenben tökéletes egyetértés fog uralkodni. Éppen ez ennek a szervezetnek a feladata, hogy megkeresse és megkösse a szükséges kompromisszumokat, ereje éppen a sokféle vélemény és álláspont összehangolásában rejlik.
Az ENSZ égisze alatt megvitatott kérdések ajánlásokként nyernek elsődleges formát, vagy egyáltalán nem öltenek semmilyen formát. A diplomata nyelvezet szerint „átmennek, vagy nem mennek át”. Bármely ország, amely meg akarja kerülni ezt a rendtartást az ENSZ alapokmányával és a modern nemzetközi jog normáival ütközik. Mindannyian tudjuk, hogy a hidegháború után a világban egyetlen domináns erőközpont jött létre. Azokat, akik akkor ennek az piramisnak a csúcsán helyezkedtek el csábította a gondolat, hogy ha ők ilyen erősek és különlegesek, akkor mindenkinél jobban tudják hogy mi a teendő. Ezért nincs is szükség rá, hogy az ENSZ szervezetével egyeztesseneknk, amelyik ahelyett, hogy automatikusan meghozza a szükséges határozatokat, csak zavarja őket, ahogy mifelénk mondják „folyton láb alatt van.”
Már arról is vitát nyitottak, hogy ez a szervezet abban a formában, ahogyan akkor létezett már elöregedett és már teljesítette történelmi küldetését. Nyilvánvaló, hogy a világ változik, és az ENSZ számára is szükséges, hogy alkalmazkodjék a változásokhoz. Oroszország készen áll, hogy széles konszenzus alapján minden partnert bevonva részt vegyen a szervezet továbbfejlesztési munkálataiban. Ugyanakkor ellenzünk és veszélyesnek ítélünk minden olyan próbálkozást, amely az ENSZ legitimitását és befolyását gyengítené. Ez a nemzetközi kapcsolatok rendszerének egészét veszélyezteti, és romba döntheti azt. Akkor már valóban nem marad más rendezőelv számunkra, mint az erő, a legerősebb joga a cselekvéshez.
Ám ebben az új világban már az egoizmus az uralkodó elv a kollektív munka helyett. Ebben az új világban már egyre kevésbé jut érvényre az egyenlő jogok, a reális demokrácia és szabadság elve. Ebben a világban a szabad és valóban független országok helyett szaporodni fog a kívülről irányított protektorátusok száma. Mi is valójában az országok szuverenitása, amelyről előttem már szóltak a kollégák? Ez mindenekelőtt a szabadság kérdése, országunk, népeink, az emberek saját sorsának szabad megválasztása.
Egyébként tisztelt kollégák ebben az összefüggésben szót kell emelnünk az államhatalom úgynevezett legitimitásának kérdéséről is. Nem szabad játszani és manipulálni a szavakkal. A nemzetközi jog és a nemzetközi ügyek kérdésében minden meghatározás érthető, átlátható, egységesen értelmezhető és érthető kritériumok alapján kell hogy történjen. Mi valamennyien különbözőek vagyunk, és ezt tisztelnie kell mindenkinek.
Senkit nem lehet kötelezni arra, hogy valakik által meghatározott egységes fejlődési modell és recept szerint éljen. Egyikünk sem felejtheti a múltat. Mi is jól emlékszünk a Szovjetunió példájára, amikor szociális kísérletezés folyt, és saját ideológiai elképzeléseink alapján egyik-másik országban olyan változásokat erőltettünk, amelyek egy sor tragikus következményt vontak maguk után. Nem a fejlődést, hanem a degradációt hozták el ezek a kísérletek ezekben az országokban. Mégis úgy tűnik, senki sem tanul a más hibájából, hanem inkább ismétli azokat. A forradalmak exportja, -beleértve a demokrácia exportját is- továbbra is folyatódik.
Elégségesnek tűnik Közel-Kelet és Észak-Afrika területén uralkodó állapotokat szemügyre venni, mint ahogy az előttem szóló kolléga is említette. A szociális és politikai változások már jó ideje aktuálisak voltak ezekben a régiókban, és az ott élő emberek is változásokat akartak. Ám mi történt valójában? Az agresszív külső beavatkozás ahhoz vezetett, hogy az állami intézmények reformja és az élet feltételeinek javítása helyett egyszerűen mindent leromboltak. A demokrácia győzelme és a fejlődés helyett erőszak, szegénység, szociális katasztrófa jött. Az emberi jogok és az élethez való jog egyáltalán nem számított.
Megkérdezném azokat, akik ezt a helyzetet előidézték, legalább most értik már, hogy mit is műveltek ott?
Attól tartok, hogy ez a kérdés megválaszolatlanul elenyészik a levegőben, hiszen az a a politika, amelynek alapja az önteltség, a saját kiválasztottságban és büntethetetlenségben való korlátlan hit nem válaszolhat erre a kérdésre.
Észak-Afrika és a Közel-Kelet régióiban kialakult hatalmi vákuum nyilvánvalóan beszippantotta azt az anarchiát, a terrort és extremizmust amelynek ma mindannyian tanúi vagyunk. Az úgynevezett „Iszlám Állam” zászlaja alatt már több tízezer fegyveres harcos gyűlt össze. Sokan közülük egykori iraki katonák, akiket a 2003-as puccs után egyszerűen az utcára löktek. Újoncokat Líbia szállít, amelynek államiságát az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1973-as határozata ellenére lerombolták. A radikálisok közül ma sokan az úgynevezett mérsékelt ellenzék sorait erősítik, akiket a Nyugat közvetlenül támogat. Felfegyverzik, kiképzik őket, majd azok szépen átsétálnak az IÁ soraiba harcolni.
Természetesen az Iszlám Államra is vonatkozik, hogy nem a semmiből jött létre.
Kezdetben a „renitenskedő” államok elleni fegyverként használták és dédelgették őket, Szíriában és Irakban támaszpontokat teremtettek nekik. Ezen országokban az IÁ ma már jelentősen kiszélesítette befolyási területeit, sőt az egész iszlám világra ki akarják terjeszteni a befolyásukat, és nem már ez sem elég nekik, láthatóan már ezzel sem érik be. A helyzet több mint válságos, több mint veszélyes. Ebben a helyzetben kevés a szép, a nemzetközi terrorizmusról csengő deklarációkat hangoztatni, és ugyanakkor behunyni a szemet amikor a terrorizmus finanszírozása és a terroristáknak nyújtott segítség csatornáira bukkanunk, a kábítószer csempészetből származó jövedelmek forrásai válnak ismertté, vagy az illegális olajkereskedelem nyomait látjuk, illetve a fegyverkereskedelem titkos útjaira bukkanunk.
Ugyanígy elfogadhatatlan, hogy az extremista csoportokat saját politikai céljaink elérésére használjuk, reménykedve, hogy majd később valami módon leszámolunk velük, azaz egyszerűen likvidáljuk őket. Aki így cselekszik, vagy úgy véli, hogy ez az út járható annak azt mondanám:
Tisztelt Uraim! Kegyetlen de nem buta és primitív emberekkel játszanak veszélyes játékot, akik nem ostobábbak önöknél, és még egyáltalán nem dőlt el, hogy ki kit használ ki saját céljainak elérésére. Ennek bizonyító erejű példája a mérsékelt ellenzék által a a terroristák számára átadott fegyverek sorsa.
Úgy vélem, hogy a terroristákkal való legcsekélyebb mértékű játszadozás, sőt felfegyverzésük nem csak rövidlátó, de tűzveszélyes politikai játszma is egyúttal. A lehetséges következmények:
kritikussá válik és megnő a terrorveszély világszerte, egyre újabb és újabb világrészeket gyűrve maga alá.
Annál is inkább, mivel az IÁ kiképzőtáboraiban a világ sok nemzetéből, többek között Európából származó harcosok kapnak kiképzést. Sajnos tisztelt kollégáim Oroszország sem kivétel. Megengedhetetlen, hogy ezek a vér szagát és ízét már megkóstolt fejvadászok hazájukba hazatérve ott folytassák ahol „fekete munkájukat” befejezték. Mi nem ezt akarjuk, ezt senki sem akarhatja, úgy vélem.
Oroszország mindig a terrorizmus ellen foglalt állást függetlenül annak minden megjelenési formájától. Ma Iraknak és Szíriának, valamint a régió más országainak nyújtunk haditechnikai segítséget, ők is ma terrorista csoportok ellen harcolnak. Számunkra mérhetetlenül nagy hiba lett volna, ha nem nyújtunk segítséget a szíriai kormánynak, a hadseregnek, amely ma bátran harcol a terrorizmus ellen.
Nyilvánvaló, hogy Asszad elnök hadseregén és a kurd önkénteseken kívül reálisan tekintve ma senki sem harcol az IÁ és más terrorista csoportok ellen. Jól ismerjük a régió problémáit és ellentmondásait, de a reális helyzetet kell alapul venni a cselekvéshez.
Tisztelt Kollégák!
Ki kell jelentenem, hogy a dolgok általunk demonstrált egyenes és őszinte megközelítését az utóbbi időben sokak arra használták fel, hogy Oroszországot új, növekvő ambíciókkal vádolják meg, közben elrejtve saját valóban növekvő ambícióikat. Ám nem Oroszország ambíciói a lényeg ma, hanem az, hogy nem lehet tovább tűrni azt ami a világban folyik. Valójában mi nem az ambíciókra apellálunk, hanem a nemzetközi jogra épülő közös értékekre és érdekekre. Erőinket egyesíteni kell az előttünk álló újfajta problémák megoldására, és valódi, széles, nemzetközi antiterrorista koalíciót kell megteremteni. Ugyanúgy, mint annak idején a Hitler-ellenes koalíció képes volt a különböző erőket egyesíteni a közös cél érdekében,hogy szembeszegüljön a nácikkal, a gonosz és embergyűlölő rendszerrel. A mai koalíció vezető ereje a muzulmán országok, hiszen az IÁ nem csak közvetlen fenyegetést jelent ezekre az országokra nézve, hanem véres tevékenységével megszentségteleníti az egyik legnagyobb világvallást, az iszlámot. A terroristák ideológusai kiforgatják ezen vallás valódi, humanitárius értékeit.
Szeretnék a muzulmán vezetőkhöz is kéréssel fordulni. Ma nagyon fontos az önök személyiségének súlya, az iránymutatás jelentősége. Meg kell óvni az embereket, akiket a terroristák a soraikba hívnak, megóvni őket a meggondolatlan lépésektől. Akiket különböző okok miatt már sikerült becsapni, és már a terroristák soraiban harcolnak, vissza kell vezetni a normális életbe, le kell tétetni velük a fegyvert, befejezni a testvérgyilkos háborút.
Oroszország, mint a Biztonsági Tanács soros elnöke már a közeljövőben külügyminiszteri értekezletet hív össze a Közel-Keleten uralkodó káosz megoldásának ügyében. Mindenekelőtt olyan javaslat kidolgozásához fogunk hozzá, amely azon erőket fogja egybe, akik már most is harcolnak az Iszlám Állam és más terrorista csoportok ellen. Megismétlem, ez csakis az ENSZ alapszabályainak alapján történhet. Úgy számítjuk, hogy a nemzetközi közösség képes átfogó stratégiát kidolgozni a Közel-Kelet politikai stabilitásának megteremtéséhez. Akkor talán nincs is rá szükség, hogy menekülttáborokat építsünk.
A harcok elől menekülők áradata először a szomszéd országokat árasztotta el, majd Európát is. Százezrekről, később akár milliókról lett szó. Ez nem más, mint egy újkori, keserű népvándorlás és nehéz lecke mindannyiunk és Európa számára is.
Szeretném aláhúzni, hogy a menekültek mindenképpen együttérzést és támogatást érdemelnek. A probléma megoldása viszont csak ott lehetséges, ahol kialakult, vissza kell állítani az államiságot, az állami struktúrák és intézmények megerősítésével, ahol az még lehetséges és ismételt megteremtésével ott ahol csak ily módon lehet azt újjáépíteni. A nehéz helyzetbe került országok számára a segítség jellege lehet katonai, gazdasági, és akár anyagi jellegű is, beleértve azokat az embereket is, akik a nehézségek ellenére nem hagyták el szülőföldjüket. Magától értetődik, hogy semmiféle segítséget nem lehet ráerőltetni ezekre az országokra, csakis az ENSZ alapokmányai szerint szabad eljárni. Minden ami ezen segítség keretein belül a nemzetközi jog alapján történik az ENSZ támogatását kell hogy élvezze, és minden ami ellentmond ezeknek az alapelveknek, az nem valósulhat meg.
Mindenekelőtt Líbia állami struktúráit kell helyreállítani, Irak új kormányát kell támogatni, és mindenféle segítséget meg kell adni Szíriának.
Tisztelt Kollégák!
A nemzetközi közösség számára ma is a legfontosabb feladat az ENSZ égisze alatt a világbéke, a globális és regionális stabilitás megőrzése. Álláspontunk szerint az egységes és oszthatatlan biztonság terének megőrzéséről van szó, amely nem csak egyes kiválasztottaknak, hanem mindenki számára jelenti a biztonságot. Igen, ez hosszadalmas, bonyolult és nehéz munka, de nincs alternatívája. Ugyanakkor látnunk kell, hogy egyes kollégáink még mindig a hidegháborúra jellemző blokkok szerint felosztást, és új geopolitikai terek megszerzését tartják elsődleges feladatuknak. Először lefektették a NATO kiszélesítésének alapjait. Kérdezem, miért volt erre szükség, ha már nem létezik a Varsói Szerződés és a Szovjetunió? Ennek ellenére a NATO nem csak hogy megmaradt, de tovább terjeszkedik, katonai infrastruktúráit is beleértve.
Következő lépésként a posztszovjet államokat állították választás elé, a Nyugattal vagy a Kelettel tartanak a továbbiakban? Ez a konfrontációs logika előbb vagy utóbb de mindenképpen komoly geopolitikai krízisbe kellett hogy torkoljon. Ez történt tulajdonképpen Ukrajnában, ahol a lakosság nagy részének a regnáló hatalom felé irányuló elégedetlenségét kihasználva fegyveres puccsot provokáltak ki, amelynek következményeként polgárháború robbant ki. Meg vagyunk győződve róla, hogy ezt csak a minszki egyezmények pontjainak megvalósítása útján lehet megoldani.
Fegyverrel, erőszakkal fenyegetésekkel lehetetlen Ukrajnát egybetartani, pedig ez ma feltétlenül szükséges. A Donbásszban élők érdekeit is figyelembe kell venni, választásukat tiszteletben kell tartani, egyeztetni kell velük a további lépéseket, úgy ahogy a minszki egyezményekben le van fektetve az állam politikai berendezkedésére vonatkozóan. Ez a záloga annak, hogy Ukrajna mint civilizált állam, és mint az Európa és Eurázsia között kiépülő gazdasági és biztonsági térséget összekötő kapocs lehessen, lehetőséget teremtve a további fejlődésnek.
Hölgyeim és Uraim!
Nem véletlenül említettem a közös gazdasági tér témáját. Nemrég még úgy tűnhetett, hogy a gazdaság, ahol objektív piaci viszonyok uralkodnak, létezni tud választóvonalak nélkül, átlátható és közösen kidolgozott szabályok szerint, többek között a WTO elvei alapján együttműködve, hiszen ezen elvek alatt a szabad kereskedelmet és befektetéseket értjük, a nyílt konkurenciát. Ugyanakkor azt kell látnunk, hogy ma már normának tűnik az egyoldalú szankciók gyakorlata, az ENSZ alapszabályával ellentétben. Ezek a szankciók nem csak politikai célokat szolgálnak, de jó fegyvereknek bizonyultak a piaci konkurencia eltávolítására is.
Még egy szimptómát szeretnék említeni mint a gazdasági egoizmus jellemző példáját. Egy sor ország úgy döntött, hogy a zárt, exkluzív gazdasági egyesülés útját választja. Az erre vonatkozó tárgyalások zárt körben, saját állampolgáraik, üzleti partnereik és a nyilvánosság kizárásával, teljes titoktartás mellett zajlanak. Azok az országok amelyeknek az érdekei esetleg sérülnének, semmilyen tájékoztatást nem kapnak ezekről a tárgyalásokról. Nyilvánvaló, hogy kész tények elé akarják őket állítani, és csak akkor derül majd ki, hogy a játékszabályokat már átírták, mégpedig újfent egyes kiválasztottak előnyére, és a WTO szabályainak teljes megkerülésével. Ez a jelenlegi kereskedelmi rendszerek egyensúlyának teljes felborulását jelenti, és a globális gazdasági tér feldarabolását idézi elő. A felsorolt problémák minden ország érdekeit sértik, és a világgazdaság perspektíváit kérdőjelezik meg. Ezért azt javaslom, hogy ezeket a kérdéseket vitassuk meg az ENSZ, a WTO és a G-20 szervezetek keretei között. Az exkluzivitás politikájával szemben Oroszország javaslata az, hogy regionális gazdasági projektek harmonizálásával, az integrációk integrációjával, az átlátható, univerzális elvekre épülő nemzetközi kereskedelem útján oldjuk meg ezeket a problémákat. Példaként az Eurázsiai Gazdasági Egyesülést hozhatnám fel, amely kínai kezdeményezésre kapcsolódik a Selyemút projekthez. Mi továbbra is nagy lehetőségeket látunk az integrációs folyamatok harmonizálásában ezen projekten belül az EÁGU és az EU számára.
Hölgyeim és Uraim!
Az emberiség jövőjének egészére kiterjedő problémák közül a klímaváltozást mint kihívást is meg kell említeni. Magunk részéről érdekelve vagyunk az ENSZ klímaváltozást taglaló konferenciájának eredményességében, amely ez év decemberében Párizsban lesz. Nemzeti hozzájárulásként csökkenteni kívánjuk a káros gázok kibocsátásának szintjét az 1990-ben mért szintre, 70-75%-ra. Ugyanakkor javaslom, hogy ezt a problémát tekintsük át részletesebben.
Lehetséges, hogy a károsanyag-kibocsátási kvóták megállapításával egy ideig elbagatellizálhatjuk a probléma megoldását, de alapjában nem oldjuk azt meg. Minőségileg más megközelítésre van szükség.
Természetazonos technológiák bevezetésére van szükség, amelyek kímélik a környezetet, azzal harmóniában vannak, és lehetővé teszik a bioszféra és az ember által létrehozott technoszféra közötti egyensúly megteremtését. Ez az egész bolygót érintő kihívás, úgy vélem, hogy már rendelkezünk azzal az intellektuális potenciállal, amely megoldást kínál erre a problémára. Mindössze egyesíteni kell erőinket, mindenekelőtt azokra az országokra gondolok, amelyek fejlett kutatási bázissal és kellő tudományos potenciállal rendelkeznek.
Javaslom, hogy az ENSZ keretein belül hozzunk létre egy olyan speciális fórumot, amely komplex módon vizsgálná meg természeti kincseink kimerülésével, az életterünk szűkülésével és a klímaváltozással kapcsolatos kérdéseket. Oroszország kész mint a szervezők egyike részt vállalni ennek a fórumnak a létrehozásában.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kollégák!
1946 január 10-én Londonban először gyűlt össze tanácskozásra az ENSZ plenáris ülése. Zoleto Anhel kolumbiai diplomata nyitotta meg az ülést, mint az előkészítő bizottság elnöke. Meglátásom szerint ő akkor igen szabatosan és lényegbevágóan foglalta össze azokat az elveket, amelyek szerint működnie kell ennek a szervezetnek. Ezek a jó szándék, intrikától és ravaszságtól való mentesség, az együttműködés szándéka. Oroszország hisz az ENSZ hatalmas lehetőségeiben, amelyek segítségével és amelyek által elkerülhetőek a globális konfrontációk és az együttműködés stratégiája válik uralkodó iránnyá. Más országokkal karöltve együtt törekszünk arra, hogy megerősítsük az ENSZ központi, koordináló szerepét. Együtt, közös erővel biztosíthatjuk világunk stabilitását és lehetőséget teremthetünk minden ország és nép fejlődésére.
Nagyon sokan láttátok már ezt a videót, amit tényleg kötelező lenne mindenkinek megnézni, aki kicsit is közelebb szeretne kerülni az igazsághoz és tisztán látni a jelenleg is zajló világpolitikai átrendeződésben ! Ez sokak számára sajnos kaotikusnak látszik, de ez csak azért van, mert nagyon kevés valós információval bírnak, ami segítene a megértésben. Szegény Tv-néző állampolgár is részt vesz és asszisztál a legnagyobb becsapáshoz, amin az emberiség keresztülmegy, illetve ami felé gőzerővel menetelünk.... Mi magyarok pártoskodunk, azt hisszük okosak vagyunk azzal, hogy egyik vagy másik oldal szólamait szajkózzuk, holott kristálytisztán látszik miért áll Magyarország is jelenleg ekkora nyomásgyakorlás alatt és miért fokozódik a gazdasági háború a végletekig: Nem! Itt messze nem a szabadságról, demokráciáról és bármilyen hihetetlen, még csak nem is Orbán V. személyéről van szó..... A nemzetek szuverenitásának felszámolása, a politikai és gazdasági diktátumok, nyomásgyakorlás,....az olajárak lerombolása, a Dél-áramlat...mind csak morzsái ennek..... ne legyünk már ennyire ostobák, könyörgöm....!
Ezért éreztem úgy, hogy nem elég ha csak a videót küldözgetik egymásnak az emberek, kell, hogy írásban is megjelenjen a teljes szövege ! Nyomtatható, terjeszthető legyen ! Soha nem késő ! Sajnos mi már az 58.másodpercben vagyunk és úgy néz ki nagyon kevés választ el minket attól, ami nem kérdés, hogy lesz ! Egyedül az időtényező képlékeny: azaz mikorra állnak össze a mozaikok úgy, hogy elindíthassák a háttérhatalom erői azt, amit elterveztek réges-régen..... Az a legdurvább, hogy a történelem és a hétköznapi emberek viselkedése tényleg ismétli önmagát..... 1939. augusztusában az emberek ugyanúgy vígan kávézóban üldögéltek, vásároltak, színházba jártak, mert úgy gondolták nem lesz itt semmi.... De ha lesz is, az őt úgysem érinti majd.... Nos, tévedtek.... A ma embere még ennél is jobban érintve lesz a világ átrendeződésében, az Albert Pike által 1871-ben leírt terv 3. fázisában (SBG Buddha)
OLVASSÁTOK EL ! NÉZZÉTEK MEG ! Ken Jebsen, német újságíró beszél az amerikai hadiipar igazi céljairól, amely a médián keresztül hamis és félrevezető tájékoztatással uszítja Európát az oroszok ellen.
Legutóbb a történelemről beszéltünk, most menjünk az időben előre. A téma kényelmetlen és bonyolult, de pont mi is lenne a sajtó feladata, ha nem átfogó kép közvetítése, hogy mindenki számára érthetővé váljon,
mi is történik a világban valójában.
Ez nagyobb lélegzetű körültekintést igényel. Az elmúlt évek eseményeiből ugyanaz rajzolódik ki: minden esemény egy bizonyos forgatókönyvet követ, helytálló tehát az összeesküvés kifejezés: ugyanaz az összeesküvés látszik minden irányból, az egész médiavilág ugyanazt sulykolja, és a nagy összeesküvés a háborúról szól.
Meg kell vizsgáljuk a német sajtó szerepét!
"Másként gondolkodó külföldi vezetőkről" helyett mindig "agresszorokról" beszélnek. Agresszor Líbiában, Irakban, Afganisztánban, Szíriában, Iránban és most pedig Oroszországban Putyinról beszélnek. Nem normális, sőt inkább undorító amit művelnek, hogy azonnal Hitlerhez hasonlítják. Az említett országokat katonákkal megszálltuk, ürügyként pedig olyan bizonyítékokat használtunk, melyek hazugságon alapultak, vagy amikről kiderült: mi manipuláltuk. Ki szolgáltatta a "bizonyítékokat"? Mindig az Egyesült Államok. Aki minket évtizedek óta lehallgat, akit már többször hazugságon értünk. Mindegy, ki vezeti az USA-t: amit mondanak és tesznek, köszönő viszonyban sincs egymással.Barack Obama tovább működteti Guantanamo-t, még Bush-nál is jobban támogatja a drón-politikát. Az USA magasról tesz a nemzetközi jogra.
Oscar Lafontaine is így fogalmazott.
„Az USA, elfelejtve az Alapító Atyák üzenetét, törvények fölött állónak hiszi magát.”
Az USA és tettestársai - a német kormány is - állandóan azt bizonygatják, hogy mi mindent tesz Putyin. Utasszállító gépet lövet le, katonai megszállást indít, azt a képet sugallva: nincs más hátra, ahogy azt Obama és Merkel telefonon egyeztették: le kell vonni a konzekvenciákat. Nagyon érdekesen fogalmaznak: "konzekvenciákat levonni".
Mik ezek a konzekvenciák és valójában ki is vonja le?
A konzekvencia mindig háború, bár "békefenntartásnak" hívják és a NATO vonja le, mely nem védelmi, hanem támadó szövetség és a vége mindig háború, halál, gyilkosság.
Az említett országokat visszabombáztuk a kőkorszakba. Legtöbben nem voltunk ezekben az országokban, összehasonlítani sem tudjuk a háború előtti és utáni helyzetet és nem is akarjuk. Nagy különbség van ezen országok és a célba vett Oroszország között: ez utóbbinak atomfegyverei vannak. Azt olvasni a német újságokban:"BERLIN NYÍLTAN A HÁBORÚRÓL BESZÉL" melyet Oroszország kezdeményez.
Mit is szuggerálnak nekünk németeknek ? Hogy az oroszok kirobbantották a háborút, amire nyilván nekünk is válaszolnunk kell. Katonai inváziót hajtottak végre, fehérre festett járművekkel álcázzák a katonai konvojokat.
Mi történik tulajdonképpen? Mit szuggerálnak nekünk?
Azt, hogy Putyin és Oroszország hazudik. Bármit tesz: hazudik. Nemrég még Asszad hazudott Szíriában. És ki állítja mindezt?Barack Obama, aki úgy hazudik, mint a vízfolyás ! Kijelentette: Németországot nem hallgatják le. Mintha nem tudnánk az NSA ügyről! Merkelnek felesleges telefonálnia Obamával, úgyis lehallgatják. Saját partnereiknek is hazudnak. Ők bizonygatják, hogy miket csinál Putyin Ukrajnában? És kik a mi partnereink Kijevben? Olyan emberek, akik fasiszta erőket támogatnak.
Ezek a partnereink. Pl. Timoshenko, a volt gáz-hercegnő. Aki egy lehallgatott telefonbeszélgetésben elmondta: gyűlöli Putyint, legszívesebben holtan látná és ha tehetné, atombombát dobatna Oroszországra. Ezek a mi partnereink. Ezekre hallgatunk.
És a német kormány, Angela Merkellel, a védelmi miniszter, a külügy, a gazdasági minisztérium nem tesz semmit. Csak a változatlan washingtoni szöveget nyomják: "Nem marad más hátra, mint a háború az agresszor ellen."
De Oroszország nem Líbia, nem Szíria, nem Irak, nyakig fel van fegyverezve, méghozzá taktikai atomfegyverekkel és ha egyszer ezeket bevetik, márpedig bevetik, ha még jobban a sarokba szorítjuk őket, akkor már nem fogjuk azt megtudni, ki lőtt először.
Mindent kinézek az amerikaiakból, azt is, hogy megtámadják az egyik ukrán atomerőművet, amely nincs kellő védelemmel ellátva pl. repülőgép-becsapódás ellen, hogy ráfoghassák Putyinra: kirobbantotta az atomháborút.
Nem tudom szavakba önteni, mi zajlik le bennem, ha azt olvasom vagy látom a német vagy svájci sajtóban: "Senki sem érti Putyint".
Mit akar sugallni a német nyelvű sajtó? Komolyan gondolja a sajtó, hogy megszakíthatjuk a tárgyalásokat egy atomhatalommal? Tényleg komolyan gondoljuk?
Tudjuk, mire képes egy modern atomrakéta? Vagy egy "mini-nuke" ? Hozzájuk képest Hiroshima és Nagasaki gyermekzsúr volt! Már a hidegháborúban is az USA tervei között szerepelt az atomháború kirobbantása a "rossz hatalma" ellen, de csak Európa területén, beleértve az akkori két német állam területét.
Rainer Rupp nemrég elmondta: 1983-ban mindössze 5 másodperc választotta el Európát az atomháborútól.
Amit mondani szeretnék: washingtoni nagy testvéreink, és német vezetőink teljesen megőrültek. A többség számára ez nem világos. Ugyanaz zajlik, mint az I. világháború előtt, most is masírozunk, a III. világháború felé. Miközben azt hisszük: nem is lesz olyan rossz. Ha lettek volna atomfegyvereik a II. világháborúban a náciknak, be is vetették volna, mint ahogy be is vetették a háború végén azok, akiknek volt: az amerikaiak, Japán ellen. Mára tele van a világ atomfegyverekkel, szinte mindenhol van, Oroszországban is.
Nézzük Putyin szemével a dolgokat: Mit csinál, mit is akar pontosan ?
Nem tudhatjuk meg, mert a sajtó nem ad le vágatlanul semmit, mindig csak közvetítenek. Csak tálaljuk, hogy mit mondhatott. Pedig beszél németül! Számos beszédet mondott németül, még a Bundestagban is. Miért nem közvetítik vágatlanul ?
Miért csak néhány Putyin-puzzle darabot kapunk? Melyekből ugyanaz a következtetés vonható le: "Ezt az országot valahogy meg kell neveljük!" "Konzekvenciákra, szankciókra van szükség!" Aki szankciókról beszél, valójában háborút akar.
Tegyük fel a kérdést: miért? Miért kell az Oroszország elleni háború? Ehhez semmi köze az oroszoknak. A korábban felsorolt országokkal és eseményekkel együtt nézve látszik a kép. A puzzle-darabok: Szíria, Irak, persze Irán is napirenden van még, Líbia, Afganisztán, Oroszország.
Globális értelemben a nyersanyagokról van szó. Nyugati társadalmunk hatalmas erőforrásokat fogyaszt, hogy fenntartsa papírpénzen, kamatokon alapuló gazdaságát. Mindig új piacokra van szükség, hogy a hitelrendszerünk működőképes maradjon. A nyersanyagokkal pedig az a gond, hogy még mindig a Közel-Keleten és Oroszország területén vannak. Amerikai politikusok kijelentették:
"Oroszország gáz- és olajtartalékai túl értékesek ahhoz, hogy meghagyjuk az oroszoknak!"
Ezt nem nagyon lehet überelni. Tehát van valamijük, ami nekünk kell és ha nem adják ide önként, el kell vegyük. De mivel ezt így nem mondhatjuk, konfliktust kell provokálnunk. Ez pedig csakis arra jó, hogy az USA a 20. századi hatalmát át tudja menteni a 21-ikbe. "Nem akarnak még egy Istent megtűrni maguk mellett" ez lebeg a szemük előtt, Európával az gond, hogy 60 év béke után nem keres rajta eleget a hadiipar. Persze máshol háborúznak, ahol mindent tönkre is tettek.
Ha mi itt Európában túl jól megértjük egymást, Oroszországgal is, netán Ázsiával is, akkor semmi szükségünk az amerikaiakra! Ők függnek tőlünk, hogy úgy táncoljunk, ahogy ők fütyülnek. Hisz gazdaságuk romokban, a dollárt eladósították, káros a számukra, ha a világban túl sok béke van. Ezért tartanak fenn 700 támaszpontot a világban.
Hány támaszpontja van Oroszországnak a világban? Hány Guantánamójuk van? Hány drón-bevetése van Putyinnak? Kevés ilyet ismerek.
De az USA, aki az elmúlt 10-20 év összes háborújában maximálisan benne volt, a "szabadság"-ért küzd? Milyen szabadság ez? Drónokkal, Guantánamóval, lehallgatásokkal ? Ahol a partnereinknek is hazudunk? Ahol elnyomjuk őket a pénzen keresztül ? Ahol az európai bankokat megbüntetik olyan üzletekért, melyeket egyébként az USA is folytat, pl. Iránnal?
Európa problémája, hogy a Szovjetunió összeomlása után egy nagyhatalommal maradt, aki megvadult, és azt hiszi, bármit megtehet.És ha Németországban, mint Európa egyik meghatározó országában ezt megengedjük, kényszerhelyzetbe kerülünk és olyan háború lesz a vége, melynek nincsenek nyertesei. A többség számára ez nem világos. A háborúra azért van szüksége a rendszerünknek, mert folyatni szeretnénk, amit eddig is csináltunk.
Ahhoz kell a háború, hogy folytatni tudjuk, amit csinálni szoktunk. Gazdasági rendszerünk miatt. Gazdasági, pénzügyi rendszerünk az összedőlés küszöbén áll. Ha stabilizálni szeretnénk, mert egyszerűen csak folytatni szeretnénk, fogyasztani mint a bolondok,ahhoz új piacokat kell meghódítsunk.
A mi piacunk növekedéséhez mások piacának meg kell szűnnie. Oroszországban is csak európai és amerikai áruk legyenek, orosz vagy kínai már ne. Ott is az itteni viszonyokat akarjuk. A mi rendszerünket, szegényekkel és gazdagokkal.
De Putyin ezt nem engedi. Senki sem engedné, aki egy kicsit is büszke. Putyin nemzetben gondolkodik. Mit jelent ez? El is mondja:
"Oroszország természeti kincsei az oroszoké."
"Az értékesítés nyeresége is Oroszországé."Melyik kapitalista gondolkodik másképp? Másként gondolkodnak az amerikai olajcégek? Az amerikai olaj nyeresége külföldre megy, vagy Amerikáé marad ?
Ha Putyin ugyanazt teszi, amit mi itt nyugaton, ha saját népét előnyben részesíti, akkor agresszor. A nyugaton jó hírnévvel bíró korábbi orosz vezetők, Borisz Jelcin vagy Gorbacsov, otthon nem népszerűek. Miért? Mert az oroszok az akkori változásokból semmit nem nyertek. A Szovjetunió széteséséből csak a Nyugat profitált. És a Nyugat sokat "segített" abban, hogy Oroszországot az oligarchák rendszerévé tegye. És ők a mi partnereink.
Oroszország ellenségei, akik széthordták az országot és a természeti kincseiket a Wall Street-re játszották át, ők a mi partnereink és barátaink.
Putyin szerint ami Oroszországban található az nem az övé, Putyiné, hanem az orosz népé. Oroszoktól tudjuk: "Putyin óta – akármilyennek is tartjuk - de részesedünk ezekből." "Látjuk a gazdasági fejlődést." Pedig nem volt Marschall-tervük, maguk termelik meg a Marschall-tervüket. Életszínvonaluk először Putyin alatt emelkedik. Ezért szeretik is. Nem mindenkinek a barátja, Adenauer sem volt minden német barátja.
De ha megnézzük a korábbi és mostani helyzetet: kedvező dolgok történnek, az országban marad a nyereség. Ami persze nem tetszik a Nyugatnak és a NATO-nak
.
Mi a fejlődést csak akkor tartjuk jónak, ha a profit a miénk. Amiből morzsákat adunk a "partnereinknek", akik külföldi agresszorok. Amíg a kedvünk szerint táncolnak, addig jó agresszorok, jó diktátorok. De amint a saját népükre is gondolnak, megpuccsoljuk vagy megöletjük őket.
Ilyen a gazdasági rendszerünk. Csak ismételni tudom: régóta így csináljuk. A Közel-Keleten évek óta ez megy. Csakhogy Oroszország nem egy szervezetlen vad horda, ahol könnyű káoszt és felforgatást teremteni. Az orosz civilizáció, az orosz élet, nagyon hasonló a némethez. Nagyon hasonló. Értékeink és kultúránk is hasonló. És ezen felül még szomszédok is vagyunk. Ukrajna és Moszkva szárazföldön elérhető.
Mi pedig ezt az országot bojkottáljuk, akivel 6000 vegyesvállalatunk működik. Mi van itt ?A tengerentúliakra hallgatunk, akik szerint tárgyalnunk kell. Ők persze nem teszik. Az ő diplomáciájukban a másik fél nem egyenrangú, és ha kell, stukkert tartanak a halántékához.
Aki kellően okos, és nem megy bele a játékba, és megmutatja saját fegyverét is: na ő lesz az agresszor.
Miért hallgatunk erre az országra, az USA-ra, aki a végén mindig hullákon gázol át?
Azokra, akik minden "nem-amerikai" életmódot lenéznek? 9/11 utáni az iszlamisták lettek az aljanépek. Néhány hét alatt váltottak, most az orosz az aljanép. Mi van itt? Már nem a vallás a gond, csak egyetlen ember? És ki ellen irányul a háború? Kik lesznek az áldozatok? Orosz családok, orosz gyermekek, orosz nők, orosz civilek. Európai családok, gyermekek, nők, civilek. Német gyermekek, német nők. A modern, asszimetrikus hadviselésben egy katonai áldozatra tíz civil jut. Ha mindez a Távol-Keleten történik, az Európában senkit nem érdekel. Vagy ha Gázában: nem téma ! A politikusok viselkedése a "tiszteletre nem méltó" nem jó szó,Őrült. Beteg. Perverz. Gátlástalan öltönyös gyilkosok. Másként nem nevezhetők. Aki komolyan azt hiszi, hogy meg lehet nyerni egy európai atomhatalommal szembeni háborút, az meg kellett őrüljön. Az megbolondult. Ki is számolják, hogy ha a helyzet kikerül az ellenőrzés alól, és meghal 20 millió orosz és 15 millió európai, akkor a mérleg számunkra pozitív ? Ezek a mi partnereink.
A kérdés azok számára, akik ezt most hallják: - és kérlek osszátok meg, lehet hogy holnapután már késő -
"Mit tehet az ember?"
Ahogy a sajtó láthatóan hecceli Putyint, hogy meg lehet-e akadályozni a háború kitörését - nos ez egy teszt. Tesztelik, hogy meddig mehetnek el, mert már sikerült minket annyira érdektelenné tenniük a politika iránt, hogy azt hisszük: ami az újságban olvasható, egy másik bolygón történik, nem érint minket.
Csak egy hollywoodi film az egész. Pedig nem az.
Ha azt akarjuk, hogy ne lépjük meg az utolsó lépést, ami persze gyorsan megy, csak egy lehetőségünk marad: mi, normális emberek, anyák, apák, diákok és a sajtó nem nagy számú "maradéka" tömegesen az utcákra kell vonuljunk, azokat a politikusokat akik azt hiszik, hogy minket képviselnek, ki kell söpörjük a hatalomból. Én nem szavaztam ezekre. Tudom is, miért. Mert megőrültek. A legkisebb mértékben sem tisztelem őket, A háborúra azt mondják: nem volt más alternatíva.
Olyan politikai kaszt képvisel minket, amely magasról tesz ránk.
És olyan politikai kaszt vezet a tengerentúlról minket a háború felé, akik szintén megőrültek.
Ezek persze mind csak színészek, a hadiipar alkalmazottjai. Frank Zappa szerint
"A politika a hadiipar szórakoztató üzletága."
Földünk problémáinak két fő oka van: a túlnépesedés, és a gazdasági rendszer. A túlnépesedéssel lehetne valamit kezdeni, ha a világ országai együttműködnének, és nem versenyeznének. 14 milliárd embert nem tud a Föld eltartani, még ha 12 milliárdnak lenne elég élelem is, végesek az erőforrások (levegő, ivóvíz). Lehet beszélni a népesség stabilizálásáról, nem nőhetünk végtelenül a véges térben. De a gazdasági rendszertől gyorsan megszabadulhatunk.
A fedezetlen papírpénzzel mesterségesen működtetett rendszert csak működőképesnek képzeljük, gyorsan végét lehetne venni. Ez a rendszer tönkreteszi a bolygót, erőforrásait, hogy még 12 milliárdnak se legyen elég. Meg kell váljunk ettől a gazdasági rendszertől.
A rendszer a növekedésen alapul. Ennek a gazdaságnak sosem elég, nőnie kell, mint a ráknak. Tisztában kell legyünk vele. Nem megoldás saját piacainknak mások kárára történő növelése.
A növekedése és a rombolása gyorsabban, mint a népesség növekedése. Ez a gazdasági rendszerünk fő problémája. Aki a 21. században azt hiszi, hogy nincs szükség diplomáciára, hiszen rendelkezünk atomfegyverekkel és hogy a kifejlesztett "mini-nuke"-ok révén létezik és megnyerhető a "lokális atomháború" az megőrült. Megőrült. Ha engedjük, hogy ezek parancsoljanak, akik mögött persze ott a hadsereg, akkor meg is érdemeljük, hogy ne éljük meg a holnaputánt.
De mit mondunk a gyermekeinknek? Unokáink úgysem lesznek! Így vállalunk felelősséget? Csak nézzük tétlenül? Ez fel is dühít: én lennék az egyetlen, aki olvassa ezeket a híreket, vagy hallja a tévében/rádióban?
Milyen végkifejlete lesz ennek? Persze könnyű kimondani, mint egy hollywoodi filmben, a NATO-val közösen meg kell állítanunk Putyint, akár háború árán is. Ez a vége.
Azt mondják nekünk: "nagyon sajnáljuk, de háborúznunk kell egy atomfegyverrel rendelkező ország ellen. De nekünk is van!" Belénk szuggerálják, hogy egy ilyen atomháború megnyerhető. Ezt szuggerálják, de nem beszélnek atomfegyverről, háborúról sem, csak "konzekvenciákról".
A Nyugat és a NATO már régóta játszik a tűzzel Ukrajnában.Bizonyított tény, hogy egy kijevi vadászgép szedte le az égről az utasszállítót. Ezek az emberek hullákon gázolnak keresztül és mindenre képesek, hogy ezt a háborút kirobbantsák. Háborút akarnak.
Ha Te nem akarod, ha nem akarsz áldozat lenni, márpedig az leszel, a háború gyorsan ideér, akkor nem marad más hátra, mint az utcára menni. Az utcára kell menj, legalább egyszer az életben, saját védelmed, Németország, Európa védelme érdekében!
Hogy mit is jelent a háború, azt sem Te, sem én nem tudjuk megítélni. Csak filmen láttuk. Nagyapám 1900-ban született, mesélt nekem a két háborúról. Ha élne, és a mai újságot olvasná, ha látná a passzivitásunkat, fogná az újságot, és megverne vele!
"Megvesztetek?" - kérdezné, pedig azok hagyományos háborúk voltak. Nem elgondolkodtatásnak, hanem felhívásként kérdem: Mire vársz?
Senki se lepődjön meg, ha holnapután orosz vagy ukrán területen kitör a "forró háború" !
És hogy ebből valahogy ki kell jönnünk, mert benne leszünk, mint Irakkal, Líbiával, Szíriával, Oroszországgal. Általános mozgósítás lesz, hadiállapot. A német hadsereg már felkészült. A 16-17 éveseket is besorozzák, a parlament helyett a NATO parancsol majd és "le kell nyelnünk a válság keserű piruláját".
Igen ám, de ezt fontos megjegyezni: tudatosan, szándékosan csinálják. Két éve maximális fordulaton arra hajtanak, hogy Európát az USA felfegyverzett melléhez szorítsák, mert az USA és hadiipara csak ebből a feszültségből profitál. A hidegháborúban jól ment, elég volt ráutalni.
Nem merte senki a Szovjetuniót megtámadni, de a washingtoni urak most azt hiszik, a kisebb Orosz Föderációval megtehetik. Persze visszalőnek, de majd mi is mindent beleadunk, az atomháború pedig Európában marad és az USA gazdasága csak nyer a dolgon. Obama úgyis a Csendes-óceáni térség felé akar fordulni, nekik Európa csak egy csatatér.
Nem új ez a háborús ötlet, a 80-as években is fontolgatták, de most megléphetőnek látják Washingtonban. A német kormány pedig a cinkosuk. Nem tesz semmit annak érdekében, hogy Németországot megóvja ettől háborútól. Ezek nem partnereink, nem a mi politikusaink, nem a sajtónk. Bűnözők és bűntársaik. A helyzet komoly. Nem szeretnék pánikot kelteni, de tömegesen az utcára kellene vonulni és Merkelnek pl. 14-i beszédekor figyelmeztetést adni:
Nem az antiszemitizmus a veszély, hanem az antihumanizmus.
Az embertelenség a legnagyobb gond, amit a legtöbben még nem ismertek fel. Az atomháborúban mit számít a vallásod, foglalkozásod, életkorod, nemed? Ha még lesz utánunk egy generáció, ők majd felteszik a kérdést, amit mi nem tettünk fel: ha láttuk és felismertük a közeledő veszélyt, miért nem vonultunk ezrével, tízezrével, vagy akár millióan az utcára, hogy tudassuk: a 21. században a háború nem kommunikációs eszköz és aki mégis ezt akarja, nem maradhat hatalmon el kell távolítani, mert közveszélyes. Mert valóban közveszélyesek. Ránk veszélyesek, a többségre.
Nincs bal - és jobboldal. A jobboldal a nagytőkét képviseli a baloldal meg oda lesz dobva áldozatnak. E két oldalt a tulajdonosok találták ki, hogy eljátsszák nekünk a választási lehetőséget. Fentről pedig belehajszolnak minket a háborúba. De mi itt alul ugyanabban a csónakban ülünk.
Direkt nem bunkert mondtam, pedig akik a parancsot adják, ők oda menekülnek majd.
Amihez csak gratulálni tudok, mert aki túléli, és kijön onnan, nem nevezhető majd győztesnek. Így gondolkodnak. Megbolondultak. Kötelességünk ezeket az őrülteket a hatalomból eltávolítani.
És a sajtó, aki cinkos lett a hecc-kampányával, (tisztelet a ritka kivételnek) nem a barátunk. A német politikában nincs ellenzék.
A zöldpárti Cem Özedmir azt mondta Irakról: "Nem lehet jóga-szőnyeggel háborút nyerni." Micsoda aljas szöveg. Hozzászoktatnak minket a gyilkosság képéhez. Ez a céljuk, hogy elhiggyük: nem olyan rossz dolog ez, megnyerhető. Már letompítottak minket, már nem tüntetünk Guantánamo ellen, a szíriai vagy iraki háború ellen, ne is tüntessünk az orosz háború ellen sem! Aki ezt teszi, megkapja majd a számlát.
De a számla másról szól majd, mint ahogy hiszik. Mert a teljes pusztítás méregpohara nem fog elmúlni. A háború Európát fenyegeti, a szomszédunkat, aki atomfegyverekkel rendelkezik. Ez az amerikai megoldás. Washington, a NATO, a Nyugat, és Németország akarja, illetve kockáztatja az atomháborút Oroszországgal. Bocs, de nem értem Obamát. Angela Merkelt sem.
Putyint sem értem teljesen, mert nem beszélek oroszul, de egyet tudok: ha megnézem, ki folytatott agresszívebb politikát az elmúlt húsz évben, összehasonlítva Oroszországot a NATO-val és az USA-val, az aránytalanság tisztán látható.
Mi vagyunk az agresszorok!
Ha mint lakosság ezt eltűrjük: meg is érdemeljük. Még egy gondolat azoknak, akik most tátott szájjal néznek: Nagyon szívesen tévednék! De geopolitikai megérzéseim az elmúlt években rendre bejöttek. Miért?
Egyszerű a képlet, mint a sakkban. Ha sokat sakkozol, és figyeled a játékot, pontosan meg tudod mondani: az adott lépés 3/4 óra múlva, 5 lépéssel később matthoz fog vezetni.
A geopolitikai újságírók feladata éppen az, hogy folyamatosan figyeljük a játékot. Talán döntetlen lesz a végén. Talán nem jutunk el a végzetes lépésig és tévedtem. Atomháború helyett csak hagyományos háború. Nem halunk meg mind, csak rengetegen. Vagy marad a hidegháború, mint korábban. Mennyivel jobb?
Talán óriásit tévedek, és holnap együtt táncolnak egy partin, Obama és Putyin meg "barátosdit játszanak". Nagyon tudnék örülni. Legfeljebb hiába tüntettél, azért a békéért, ami e nélkül is van. Nem kockáztatsz semmit, ha az utcára mész.
De amit veszíthetsz, ha igazam van, és nem tudtad megmutatni, hogy ezt nem akarjuk! Vagy katonaként: nem harcolok, inkább dezertálok! Ha kivársz, mint a többiek, ez a műsor sem lesz.
Kikapcsolják, és mindketten kint leszünk. Gondold végig: mi forog kockán, és mit kockáztatsz, ha tüntetsz Európa békéjéért ?
Miközben Walesben ülésezett a NATO-csúcs és az Ukrajnában zajló, külföldről gerjesztett háború volt a téma, eközben Vlagyimir Putyin szerdán Mongóliába érkezett, ahol a számára készített fogadtatás során az orosz nemzeti himnusz elejétől könnyekben tört ki.
Nem a médiának, nem a látvány és a show miatt, hanem diszkréten, magában, de mégis a levegővételén is látszik, hogy ez az ember belül szabályosan zokog, sír, könnyeit törölgeti.
Vajon olyat tud, amit mi még nem ? Vagy éppen Ő is azt tudja már, amiről előző cikkhez írt bevezetőm végén érintőlegesen említést tettem ? Ő is tisztában van már az elkerülhetetlen eseményekkel, amiket az elmúlt hetekben a piramis csúcsán meghoztak azok az erők, akik a végső fázist készek immáron elindítani ?
Minden jel erre utal és sajnos már tényleg nagyon optimistának kell lenni ahhoz, hogy valaki ne lássa az egyre jobban egy irányba tartó mozaikokat.
Természetesen soha nem fog kiderülni, hogy mi indította el igazából Putyinban a könnyeket, de ha egy sok mindent megélt, erős ember zokog, az jelenthet valamit.....Valószínűleg nem a NATO-ban tapasztalható pánikhangulat és az Oroszország elleni fenyegetőzés váltotta ezt ki, hiszen ahhoz már hozzáedződött régen, hanem valami sokkal mélyebb és ennél is drasztikusabb kép...... (SBG Buddha - VilagHelyzete)
Az amerikai kormányzat utalt rá, hogy befagyasztja az Amerikában található orosz pénzeszközöket, számlákat, – ha Oroszország nem teljesíti kérésüket, s nem fejezi be a katonai műveleteket a Krím félszigeten, – s egyáltalán, – ha nem engedelmeskedik a Nyugat elvárásainak a botrányos ukrán kérdésben.
*Ám ezt természetesen az oroszok nem fogják megtenni, s nem hagyják cserben saját honfitársaikat, kik többségben vannak a Krím-félszigeten, – s nem vonulnak ki a valójában orosz Krímből, melyet Szovjet Ukrajna 54-ben csak ajándékba kapott tőlük. (Pontosabban Hruscsovtól). – Ám, mikor a Szovjetunió felbomlott, a félszigetnek vissza kellett volna kerülnie Oroszországhoz, – de az akkori ukrán vezetés, (kik már akkor is a nyugati geopolitikai érdekeknek megfelelően cselekedtek), ehhez nem járult hozzá. – 92-ben pedig, az akkori orosz elnök Jelcin, szintén ezen érdekek mentén alakította politikáját, s nem forszírozta a Krím jogos orosz tulajdonba való visszakerülését. – SzabadRiport szerk.*
Oroszország és a Gazprom hétfőn az Ukrajnába és Európába irányuló földgázszállítás leállításának lehetőségéről beszélt, amennyiben a helyzet súlyosbodna.
Az egyre növekvő politikai feszültség és az Ukrajnában lévő kiszámíthatatlan állapot felveti az Európának nyújtott gázszállítás felülvizsgálatát. - jelentette be a társaság hétfőn.
John Kerry gazdasági és politikai szankciókkal fenyegeti Oroszországot, amire az oroszok is lépésekkel válaszolnak. A Rubel már most is folyamatos támadás alatt van és gyengül, amire újabb válaszlépések várhatóak "keletről".....
Tehát, akárhogy szeretnék is az amerikaiak pénzügyi eszközökkel zsarolni Oroszországot és Putyint, – könnyen a visszájára sülhet el a dolog, – mert mint kiderült; voltaképpen Amerikának nincsen saját pénze. – És nagy valószínűséggel, – egyszerűen csak el akarta lopni az oroszok Amerikában különféle számlákon tartott pénzeszközeit, – azzal az indokkal, hogy segíteni akar Ukrajnának.
A Kínai sárkánynak pedig nagyon nem tetszik, ahogyan az egyik legfőbb szövetségesével, Oroszországgal bánik az Amerikai Egyesült Államok kormányzata, – s ezért, ha befagyasztják az Amerikában található orosz pénzeszközöket, számlákat, – ebben az esetben a Kínai Népköztársaság felkéri az amerikaiakat, hogy egy összegben fizessék vissza részére azokat a hiteleket, amelyeket eddig a kínaiak folyósítottak számukra! – Mégpedig aranyban, – ahogyan a kínaiaktól is kapták eredetileg.
A dolog pikantériája csak az, hogy a amerikaiaknak nincs annyi aranyuk sem, amennyi az adósságukat a kínaiak felé fedezné. A hivatalos aranytartalékuk, a tartozás töredékét sem éri el.
Ugyanakkor a Nyugat törvénytelen és aljas módszerein egyre inkább felbőszülő Kína kész arra is, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában megvétózzon minden olyan döntést, mely Oroszország ellen irányul.
Előzőleg Kína Törökországra is komoly nyomást gyakorolt abban a kérdésben, hogy Törökország ne engedje át a Boszporuszi-szoroson, az Égei-tenger felől a Fekete-tengerre igyekvő NATO hadihajókat.
Megjegyzendő, hogy ez nem az első alkalom volt, melyben Kína és Oroszország szorosan együttműködött a világpolitikai és a stratégiai kérdésekben;
A szíriai konfliktusban Oroszország és Kína együttesen blokkolta, vétózta meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát, mely felhatalmazta volna a “Nemzetközi haderőt” (valójában túlnyomórészt az USA haditengerészetét és légierejét, – a szerk.), – hogy közvetlenül is beavatkozhassanak Szíriában.
És, ha az amerikai kormányzat komoly pénzügyi segítséget kíván nyújtani a puccsal uralomra jutott, önmagát kinevezett “ukrán kormánynak”, – mely összeg min. 1 milliárd dollárról indul, – nos ebbe a kínaiaknak is lesz némi beleszólásuk, mert könnyen elképzelhető, hogy az is a kínaiaké, – s így a törvénytelen ukrán hatalom segélyezését is a kínaiaktól kapott pénzből valósítanák meg.
*Kínának amúgy is komoly gondjai vannak az ukrán gazdasági élet főszereplőivel, akik természetesen Janukovics szűk körén kívül, a helyükön maradtak. Ezek nemrég csúnyán átverték a kínaiakat nem egy kérdésben, például az élelmiszeriparban is. – A szíriai lázadóknak szállították többek közt, a kínaiak által már kifizetett gabonát, – Kína helyett – a szerk.*
Ezért most Kína, 3 milliárd dollár kártérítést követel Ukrajnától. – Nem csoda tehát, hogy semmiféle formában nem kíván hozzájárulni a velejéig korrupt ukrán gazdasági szereplők további felszínen tartásához.
Ugyanakkor az Orosz Külügyminisztérium is hivatalos elvi nyilatkozatot adott ki: “Kína támogatja Oroszországot.”
“Szergej Lavrov orosz és Vang Ji kínai külügyminiszter telefonbeszélgetésük során kiemelték, hogy álláspontjuk közel van az ukrajnai helyzetet illetően. Ezt hétfőn az orosz Külügyminisztérium közölte.
A két külügyminiszter eszmecserét folytatott az ukrajnai helyzetről. Oroszország és Kína álláspontja széleskörűen egybeesik az országban és a körötte kialakult helyzetet illetően” – olvasható a főhatóság honlapján.
Rámutatnak: a két miniszter megállapodott, hogy folytatják a szoros kontaktust az adott kérdésben.”
