2013. június 2., vasárnap

Szívbemarkoló tanulság egy "kis öreg" megtalált, az utókornak szánt üzenetében...


Ez a történet egy városi legenda vagy HOAX, de mégis ez a tény az üzenet szempontjából jelentéktelen. Ha valaki elolvassa.

Maga a kitalált történet így fest: 
Egy ausztrál vidéki város kórházának idősotthonában elhunyt egy bácsika. Mindenki azt gondolta, semmi értékeset nem hagyott maga után. Később, amikor az ápolók csekélyke hagyatékát átnézték,
az alábbi verset találták. Olyan erőteljes hatással volt rájuk a szépsége, a tartalma, hogy lemásolták, és a kórház minden nővérének odaadták.

Az egyik nővér Melbourne-be is magával vitte. Az öregembernek az utókor számára hagyott egyetlen öröksége azóta számos magazin karácsonyi számában megjelent országszerte, többek között mentális egészség témájú magazinokban. Egyszerű, de ékesszóló verse mellé diaporáma is készült.

És ez az öregember, akinek nem volt mit hagynia a világra, most „névtelen” versével az interneten bejárja az egész világot.


A fura öreg
Kinek gondoltok, amikor rám néztek?
Mit láttok? Kit láttok, nővérek?
Egy fura öreget, nem annyira bölcset,
Mit lát, mit csinál – ő nem is tudja már.
Elejti a falatot. Ha hangosan szóltok,
Hogy „Próbálja meg!” - választ sem kaptok.
Hogy ti ott vagytok, mintha neki fel se tűnne,
Eltűnik mindig a zoknija, cipője…
Kénytekre-kedvtekre átadja önmagát,
Fürdetés, etetés tölti ki a napját.
Ezt gondoljátok? És ezt látjátok?

Szemetek nyissátok: hisz’ ez nem én vagyok!
Megmondom, ki vagyok: ki csendben meghúzódva
Megteszem, eszem is, mint a nővér mondja…
Apámnak, anyámnak kicsi fiacskája,
Szerető fészkében egyik fiókája.
Szárnyra kelő kamasz, jövő álmodója,
Szerelmes társának boldog bevárója.
Húszéves vőlegény: szívem nagyot ugrik


Esküm emlékére, mit tartanom illik.
Huszonöt évemmel, magam is apaként
Őrzöm kicsinyeim boldog otthon keblén.
Harmincéves férfi: ó de gyorsan nőnek!
Téphetetlen szálak minket összefűznek.
Negyven lettem: kirepültek, üres már a fészek,
De marad a párom, így nem hullanak könnyek.
Ötven éves lábaimnál kisbabák játszódnak,
Nagyszülők lettünk már, unokáink vannak.

Majd sötétség jő rám: feleségem meghalt.
Jövőm eddig fény volt, mit most a rém felfalt.
Gyermekeim most már nélkülem megállnak.
Múlt, szeretet jár át, évek, mik elszálltak.
Most már öreg vagyok. Kemény a természet.
Az idős ember vicces. Vicc csak az enyészet.
A test, a kellem, erő széthullik, elillan,
Kő maradt, ahol rég mondták: a szívem van.
Ám az éltes testben ott belül fiatal vagyok még.
Tépett szívem duzzad:
A múlt sok örömet és fájdalmat visszaad.
Újraélem szerelmünket, hosszú életünket,
Túlságosan gyorsan elszállt éveinket.
Elfogadom szépen, hogy minden elmúlik.
Nyisd hát ki a szemed, láss túl azon, mi vén:
Nézz csak meg közelről: hát EZ vagyok ÉN !!!



Jusson eszedbe ez a vers, amikor legközelebb idős emberrel találkozol, akit anélkül söpörnél félre, hogy észrevennéd rejtőző, fiatal lelkét. Egy nap valamennyien ilyenek leszünk!
(Szerzője Phyllis McCormack, szerkesztette Dave Griffith.)

A legjobb, legszebb dolgokat a világon se nem láthatjuk, se nem érinthetjük meg… a szívünkben kell éreznünk őket!

Forrás: Facebook 
(Ford. Barsi Boglárka)

7 megjegyzés:

  1. Köszönöm Buddha! Egy-egy durvább téma között több ilyet is betehetnél !
    A neten több is fellelhető:
    Az ajándék
    Bennet Cerf említi az alábbi megindító történetet az autóbuszról, amely egy mellékúton zötyögött valahol a déli államokban.
    Az ablak mellett keszeg öregember gubbasztott, ölében nagy csokor friss virág. A másik oldalon fiatal lány ült, s tekintete minduntalan a férfi bokrétájára tévedt. Egy idő múlva az öreg leszálláshoz készülődött. Hirtelen ötlettől vezérelve a lány kezébe nyomta a csokrot.
    - Látom, nagyon szereti a virágot, azt hiszem a feleségem sem bánja, ha itt hagyom. Majd megmondom neki, hogy magának adtam.
    A lány elfogadta a kedves ajándékot, s a buszról figyelte, amint az idős férfi leszáll, és elindul az út menti kis temető felé.

    VálaszTörlés
  2. Kahlil Gibran: Szeretet
    “Amikor a szeretet int felétek, kövessétek őt,
    Jóllehet minden útja nehéz és meredek
    És mikor szárnyai átölelnek, engedjétek át néki magatokat,
    Jóllehet a belsejében rejlő kardok sebet ejthetnek rajtatok.
    És amikor szól hozzátok, higgyetek szavának
    Jóllehet hangja összetörheti álmaitokat, miként az északi szél pusztává sepri a kertet.
    Mert amiként a szeretet koronával ékesít, azonképpen fog keresztre feszíteni is.
    Amiként növekedésteket segíti elő, azonképpen nyeseget is.
    Amiként felszárnyal magasságotokba, és megsimogatja leggyengébb ágaitokat,
    Azonképpen száll le gyökereitekhez is, és megrendíti őket a földhöz való kapaszkodásban.
    Mint a gabona kalászait, úgy gyűjt be benneteket magának.
    Kicsépel benneteket, hogy mezítelenné váljatok.
    Megrostál benneteket, hogy megszabadítson a pelyvától.
    Fehérre őröl benneteket.
    Megkeleszt benneteket, míg képlékennyé nem lesztek
    És azután szent tüzére vet benneteket, hogy szent kenyérré legyetek Isten szent lakomáján
    Ezt teszi véletek a szeretet, hogy megismerjétek szívetek titkait, s e tudás által az
    Élet szívének egy darabjává váljatok.”

    VálaszTörlés
  3. Szép.

    És akkor jöjjön valami amit nem általánositásnak szánok, de a feltétlen
    tiszeletet, tőlem nem kapja meg senki a kora miatt.
    Ha nézem a tévét, egy riportot, legtöbbször nem az érdekel amit mond, hanem megpróbálom elképzelni gyerekként, milyen volt. Stérber, okos, értelemmel rendelkező, akit

    elnyomott a "rendszer", és még számtalan dolog amit a képviselt poziciójából
    esetleg kilehet következtetni. Próbálom lehámozni a héjakt, hogy meglássam milyen volt gyereknek, mert talán rá lehet jönni ki és mi is valójában. Gúnyolták? Esetleg ő

    "terorrizált"? Próbáltátok már így nézni valakit a tv-ben?

    És a kis vers, meg a szerzője. Ki volt életében? Egy sima gyári munkás? Esetleg köröm letépő rendőr? Vagy karitatív szervezet munkatársa? Kutyakiképző? Tanár? Vagy a szomszéd

    feleségét prütykölő, aki tönkre tette egy család életét, puszta ösztönös vágyból?
    Nem tudod semmire sem a választ míg megnem álsz, kérdezel, halgatod a választ. De ezzel megismerted? Tudod milyen volt, mit tett?
    MIndent elfogadó Krisztusi szeretet? Meg budhizmus, és egyéb valássi általánositó tanitások? Amik olyanra tanitanak, amik a valósághoz csak vajmi köze van egy életvége elejáró

    lény tiszteletére. Hmmm.

    Ez a vers is csak azt domboritotta ki, hogy mit kell "benne" észrevenni, szeretni, becsülni, elismerni. Azt nem, hogy álta e az adott szavát, nem kevert bajba hamistanu

    vallomással. Mert lehet, hogy a ráncok mögött nem az élet kevély vésői hagytak nyomot, ha nem az olyan tettek, amit nem mondana el, még egy versben sem.

    HA most valaki azt mondja miért irok ilyeneket, egy gyönyörű, meg hú, meg ha poszthoz.
    Hát azért mert nem leszek képmutató, igen is ilyen emrek is képesek a koruk alkonyán olyan dolgot irni ami az életüktől merőben eltér. Nekem már késő, lesz elég bűnöm

    (gondolom) :) mire megvénülők teljesen. MErt csak a jók halnak fiatalon. De csak azért jók mert nem volt elég idejük sok "bűnt" felhalmozni.

    Na csak ezért nem kapja meg tőlem senki feltétlen a korral kijáró "tiszteletet".
    Lehet ezért fújjolni, hsz-t törölni, de ez a véleményem, és ha magadba nézel, vagy csak simán körül, igen a környezetedben. A házinéni, a pasáskodó volt tanárod, vagy legyen

    az bármi, bárki, tucatjával találsz olyan valakit, akit időskéntse tisztelnél, nem hogy most.

    Talán ismeritek a viccet.
    A pap a szentlecke felolvasása után felteszi a gyülekezetnek a kérdést.
    - testvérek kiaz aki gyülölet és harag nélkül van közületek, ki az
    akinek nincs haragosa?
    Rövid csend, egy öreg, hajlotthátú nő jelentkezik.
    - jöjjfel nővérem - szúl a pap - monde el nekünk titkodat, hogy letté ilyenné.
    Az idős hölgy ki áll a gyüleket elé, és ennyit mond:
    - túléltem őket!

    VálaszTörlés
  4. Egyszerü! Te bonyolult vagy! A rózsában a tüskét látod, pedig Neked nyílik!

    Nem az elkövetett hibák/bünök alényegesek, amik nehéz teherként nyomják vállunkat, hanem a megbocsájtás ÖNMAGUNKNAK ÉS MÁSOKNAK!

    Az idösek tiszteletében nem a személy a fontos, hanem a benne lévö EMBER!

    A kisöreg -szerintem óriás-, esszenciálisan gondolkodott/érzett és ezt kell meglátni, tisztelni! Ez valóban egy lábnyom az Univerzumban! :)

    Ne bánd, hogy elmúlt!


    Ne bánd, hogy elmúlt a láng s parázzsá lett,
    Maradt egy érzés, mely tiéd és éretté tett,
    Emléke egy tűnt világnak, kamaszkornak s ifjúságnak.

    Az első, mikor szemed szemébe nézett,
    S ifjúi szíved újat, valami mást érzett,
    Hangja, mint lágy zene, édes dala a szirénnek,
    Hív, csal, felemel, s tesz lázastestű betegének.

    Mellette a zord tél csak múló átmenet,
    Érintése, mint életadó tavaszi kikelet.
    Érzed, több mint nő, égi lény,
    Tündér, káprázat, élő tünemény.

    Ha, száz barátod vígad, táncol,
    Te szívedben mond: - Hiányzol!
    Nappal álmodsz, látod mit más nem,
    Lebbenő alak, szőke haj, s kék szem.

    Mellette még az álom is kéj,
    Ébrenléte véd, mint tolvajt az éj.
    Mézízű csókja felszítja a mámort,
    Szerelme ébreszti az íjász Ámort

    De jő a nap mikor, mint emlékek,
    Az idő homokja órádon lepereg
    S kezedbe fogod adakozó kezét,
    Mert, szívedben színes minden emlék.

    Ne bánd, hogy nem vagy már fiatal
    A múlt idő vágya még marasztal,
    S hajadba szövi ezüst fonalát
    Amit szem nem, de a szív már lát.

    Ami még ma, az, holnapra tűnt világ,
    Hullott levél, száraz fű, hervadt virág
    De érett gyümölcs lett, íze lelket édesít,
    Mámort hozó óbor, józan észt megrészegít


    Ha szívedben régi-új melegség árad,
    S e bús emlék minden könnye felszárad
    Látod már az ifjakat, a fiakat és lányokat,
    Szerelmednek tükörképét, a hamvadó vágyaknak

    Te látod a távolt, parázzsá lesz mi lángolt
    Értelmét a múltnak, a lassan járó vándort,
    Az újnak mi jő, a vidámság csengő hangját,
    A lángszerelmet, ha elmúlt: Te, sose bánd!


    2004.06.08.

    VálaszTörlés
  5. Nem tudhatod egy panaszkodó időskorúról, hogy mi az oka annak, hogy olyan helyzetbe került amire panaszkodik.
    Lehet, hogy ha belelátnál a múltjába, akkor nem szánnál rá egy másodpercet sem...
    Példának okáért lásd biszkubéla.

    VálaszTörlés
  6. Syrius!
    Igazad lehet! De, azt nem értem, h miért nem a lényegre az építö/Emberi oldalát nézitek/látjátok!
    Csak azért kommentelni, h mindenben a "Ha tornyon gatya volna, a faluban a legnagyobb legény volna!" mentalitással akarja valaki magára felhívni a figyelmet akkor jobb lenne ha nem pazarolná itt (is) a tárhelyet!
    "Ha, hallgattál volna, bölcs maradtál volna!"- közmondás nagyon is helyénvaló sokszor!
    Áldás MAG Népe!

    VálaszTörlés
  7. Útra való

    Szeress!
    Alkoss!
    Láss reálisan!
    Ott küzdj!
    Ott tégy!
    Hol nemes célja van!

    /Útra valóul szeretettel édesanyád szavai/

    VálaszTörlés