2012. december 7., péntek

Ébredni nem kötelező ! - És egy brutálisan művészi prediktív videoclip


Imádom a szinkronicitásokat, mert mostanában hetente, de van, hogy minden nap történik velem ilyesmi.
Ez is egy ilyen dolog, mert éppen egy cikket készültem veletek megosztani, és ezekről a dolgokról beszélgettem, amikor abban a pillanatban "szembejött" egy videó. Nagyon erős felfokozott várakozás közepette, ami most van - mert valami lesz - és mindenki azt kérdezi tőlem, hogy mi.......
Én pedig nem tudok válaszolni.... És ha tudnám is, mi értelme lenne megmondani - dilemmában vagyok.
Ezért mindenekelőtt ezt az ebben a pillanatban engem megtaláló művészi zenei videót szeretném megosztani veletek, mely brutálisan prediktív és poszt-apokaliptikus (szerintem).
1 percnél indul be úgy igazán, de 2:10 körül kirázott a hideg, aztán mégis a végén valami furcsa megnyugvó érzésem lett.... (SBG Buddha)


A következő írás a régmúltból való. Aktualitása viszont most, hogy ennyit beszélünk 2o12-ről, sokkal időszerűbbé teszi. Megvilágít olyan dolgokat, melyek sok ember  számára nem teljesen tisztázottak. Fogódzók azoknak, akik zsigereikben érzik a jelenlegi társadalom múlni, változni készülő mivoltát. Erőltetni mégsem lehet senkinek, mert ide kevés a jó szándék, a másikért, vagy önmagunkért való aggódás. Amikor meg esetleg rádöbbenünk, hogy egyedül maradtunk, a világ is összezsugorodhat és olyan picike lesz, mint a nyúl ürege. 
Sötét lesz, – fázunk és nagyon de nagyon félünk és már eszünkbe sem jut szerepeket játszani. Ez  a felismerés minden esetben fájdalmakkal jár, illetve fájdalmak, örömök megtapasztalásán keresztül jutunk el odáig, hogy ki szeretnénk szállni ebből a mókuskerékből, amibe a szocializáció ürügyén beleneveltük egymást. A fájdalmakat nem tudjuk elkerülni, mint ahogy a valódi boldogságot sem és ma már teljesen mindegy milyen kapszulát választunk, Hogyan kapjuk meg az élet által kiszabott pofonokat, mert a szívünk “sebzettségi foka” az, ami valójában befogadóvá tesz bennünket a valódi változásra.
Az óriási csapda tud lenni, ha elmével akarunk válaszokat kapni azokra a kérdésekre, amelyeket csak intellektuális szinten vagyunk hajlandóak értelmezni. Meg aztán valljuk be, sokáig csak a kérdések érdekelnek bennünket, a valódi válaszokat nagy ívben tudjuk “ignorálni”, meg igazából fel se fogjuk, a válasz a szavakon túl kezd el élni.
Higgyük el, hogy abban a bizonyos kapuban Szent Péter is páros lábbal billent bennünket fenékbe, ha érdekeket vél felfedezni. Pőrén kell ebben a kapuban állnunk, csak a szívünkben felragyogó bölcsesség az, ami itt világítani képes. Talán még az érzések, meg a szerelem is azért találtatott ki, hogy feladjunk olyan bástyákat, melyek kőből lettek faragva. Aztán megszelídülnek az elvárásaink, s csak aztán várnak olyan felismerések bennünket, amelyek megmutathatják tudatállapotaink valóban végtelen tárházát. A most következő írás is arról a kitágult tudatállapot lehetőségéről szól, ami túl van már a szendergéseinken.
“Ahhoz, hogy megértsük a különbséget a tudati állapotok közt, vissza kell térnünk a legelsőhöz, az álomhoz. Ami teljesen szubjektív tudati állapot. Az ember álmaiba merül -lényegtelen, hogy megjegyzi-e őket vagy nem. Még ha az alvót valóságos ingerek érik is többek közt, mint például zajok, hang, meleg, hideg, saját testének érzékelései, ezek is csak fantasztikus képeket keltenek benne.
Azután az ember felébred. Első pillantásra ez már egészen más tudati állapot. Tud mozogni, más személyekkel beszélni, tervet szőni, meglátja, elkerüli a veszélyt és így tovább. Joggal gondolhatjuk, hogy jobb helyzetben van, mint amikor aludt.

 De ha egy kicsit a dolgok mélyére nézünk, ha belső világát is szemügyre vesszük, továbbá gondolatait, tettei okát, rádöbbenünk, hogy csaknem ugyanabban az állapotban van, mint amikor aludt. Sőt még rosszabb, mert legalább álmában passzív, vagyis semmit sem tud csinálni. Ezzel szemben, amikor ébren van, mindig tud cselekedni, és tetteinek eredménye visszahat rá is, környezetére is. Holott nem is emlékszik önmagára. Valóságos gép, minden megtörténhet vele. Nem tudja leállítani gondolatai áramlását, nem tudja ellenőrizni képzeletét, érzelmeit, figyelmét. A „szeretem” -„nem szeretem”; „tetszik” – „nem tetszik”; „kívánom” -„nem kívánom” szubjektív világában él, vagyis egy olyan világban, amely szeretni vagy nem szeretni, kívánni vagy nem kívánni vélt dolgokból áll. Nem látja a valóságos világot. A valóságos világot elrejti előle képzeletvilága.
Álomban él. Alszik. És amit „éber tudatnak” nevez, az csupán álom – méghozzá sokkal veszedelmesebb álom, mint éjszakai álma az ágyában. Lássuk az emberiség életének valamely eseményét. Itt van például a háború.
E pillanatban háború van. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy több millió alvó megpróbál elpusztítani több millió más alvót. Természetesen, ha ébren lennének, nem akarnák. Minden, ami most történik, ennek az álomnak a rovására írható. A két tudati állapot, az álom meg az ébrenlét, pontosan egyformán szubjektív. Csak akkor tud igazán felébredni az ember, ha majd önmagára ébred. Akkor látni fogja, hogy körülötte az élet másképpen zajlik, és más az értelme is. Látni fogja, hogy alvó emberek álomélete minden, – amit az emberek mondanak, amit tesznek, álmukban mondják, illetve teszik. Tehát az egész nem ér egy hajítófát sem ér. Csak az igazi ébrenlétnek és a hozzá vezető útnak van valóságos értéke.
Hányszor kérdezték már tőlem, nem lehetne-e megszüntetni a háborúkat. De, bizonyára meg lehetne. Csak az embereknek fel kellene ébredniük. Ami csekélységnek látszik. Ám ezzel szemben mi sem volna nehezebb, mert az egész élet tartós álomra csábít kellemes környezetével és ámító körülményeivel. Hogyan ébredhetnénk fel? Hogyan szabadulhatnánk ki az álom béklyóiból? Ezek a legfontosabb, legéletbevágóbb kérdések, amelyeket csak az ember feltehet. De mielőtt feltenné, meg kellene győződnie arról, hogy csakugyan alszik. Ez azonban csak akkor válik lehetségessé, ha megpróbál felébredni. Amikor rádöbben, hogy önmagára sem emlékszik, és amikor már tapasztalatokat szerez arról, hogy milyen nehéz önmagát felidézni, akkor azt is meg fogja érteni, hogy az ébredéshez nem elég a vágy. Pontosabban: azt mondhatnánk, hogy az ember magától nem tud felébredni. De ha húsz ember megállapodik, hogy aki közülük elsőnek felébred, felébreszti a többieket is, akkor már van esélyük. Igen ám, de még ez sem elég, hiszen előfordulhat, hogy a húsz ember egyszerre alszik el, és azt álmodja, hogy felébred. Ez tehát nem elég. Ennél több kell. A húsz emberre egy olyannak kell ügyelnie, aki maga nem alszik, vagy nem merül álomba olyan könnyen, mint a többiek, vagy aki tudatosan csak akkor alszik, amikor lehet, amikor nem származhat belőle baj sem őrá, sem a többiekre nézve. Keresniük kell egy ilyen embert, és fel kell fogadniuk, hogy ébressze fel őket, és ne hagyja, hogy újra álomba merüljenek. Enélkül lehetetlen felébredni. Ezt kell felfogni.
Elképzelhető, hogy ezredéveken át gondolkodunk, elképzelhető, hogy egész könyvtárakat írunk össze, ezerszámra elméleteket gyártunk, és mindezt álmunkban, az ébredés legcsekélyebb lehetősége nélkül. Sőt azok az elméletek és azok a könyvek, amelyeket alvó emberek írtak, illetve hoztak össze, egyszerűen arra csábítják a többi embert, hogy aludjon és így tovább. Az álom gondolata egyáltalán nem új keletű. Szinte a világ teremtése óta mondogatják az embernek, hogy alszik, és hogy fel kell ébrednie. Hányszor olvassuk például a Szentírásban: „ébredjetek”, „ébrenlét”, „ne aludjatok”.
Krisztus tanítványai még akkor is aludtak, a Getsemáne-kertben, amikor tanítómesterük utoljára imádkozott. Ezzel mindent megmondtam. De vajon megértik az emberek? Szónoki fordulatnak, hasonlatnak tekintik inkább. Egyáltalán nem fogják fel, hogy a szó szoros értelmében így van. És az is könnyen érthető, hogy miért. Egy kicsit fel kellene ébredni, vagy legalább meg kellene próbálni felébredni. Esküszöm, sokszor megkérdezték tőlem, miért nincs szó soha a Bibliában alvásról… Lépten-nyomon szó van róla. Csak éppen az emberek álmukban olvassák a Bibliát.
Általánosságban szólva, mi kell ahhoz, hogy az alvó embert felébresszük? Fel kell rázni. Persze a mélyen alvónak egy kis tapintatos bökés nem elég. Hosszú ideig szüntelenül bökdösni kell. Valakit ki kell választani, aki fel tudja rázni. Említettem már, hogy az ébredni akaró embernek segítséget kell felfogadnia, aki vállalja, hogy hosszú időn át keltegeti. De kit fogadhat fel, ha egyszer mindenki alszik? Felfogad valakit, de az a valaki szintén elalszik. Akkor hát mi értelme? Hiszen az az ember, aki valóban képes ébren maradni, valószínűleg nem fogja arra vesztegetni az idejét, hogy másokat ébresztgessen: hiszen ennél sokkal fontosabb dolga van, amit el is kell végeznie.
Lehetőség van arra is, hogy mechanikus módszerekkel ébredjünk fel. Alkalmazhatunk például ébresztőórát. Az a baj, hogy minden ébresztőórához nagyon hamar hozzászokunk: egyszerűen nem halljuk meg többé. Tehát sok, különböző csengőkkel felszerelt ébresztőórára van szükség. Az embernek a szó szoros értelmében körül kell vennie magát ébresztőórákkal, amelyek nem hagyják aludni. És még itt is akadnak nehézségek. Az ébresztőórát fel kell húzni; ahhoz, hogy felhúzzuk, nem szabad megfeledkezni róla, ahhoz pedig, hogy meg ne feledkezzünk róla, gyakran fel kell ébredni. És most jön a legrosszabb: az ember minden ébresztőórához hozzászokik, és egy idő után még jobban alszik. Következésképpen állandóan váltogatni kell az ébresztőket, mindig újabbat és újabbat kell kitalálni. így idővel talán sikerül felébrednie egy-egy embernek. Az azonban nagyon kevéssé valószínű, hogy egyedül meg tudja oldani a hosszadalmas munkát: kitalálni, felhúzni és váltogatni a sok-sok ébresztőórát. Sokkal valószínűbb, hogy elkezdi a munkáját, és hamarosan elalszik, és álmában látja, hogy ébresztőórákat talál fel, húz fél, váltogat, és mint mondottam, még jobban alszik tőle.
Ahhoz tehát, hogy felébredjünk, sokrétű erőfeszítés szükséges. Feltétlenül szükség van valakire, aki felébreszti az alvót; feltétlenül szükség van valakire, aki ügyel az ébresztőre; és kellenek ébresztőórák, és állandóan újakat kell kiagyalni. 
De ahhoz, hogy ez a vállalkozás sikerüljön, és eredményeket mutassunk fel, bizonyos számú személynek együtt kell munkálkodnia.
Egyetlen ember semmire sem megy. Mindenekelőtt segítségre van szükség. De egyetlen ember nem számíthat segítségre. Aki képes volna segíteni neki, nagyon drágán méri az idejét. És természetesen sokkal szívesebben segít, mondjuk, húsz vagy harminc ébredni vágyónak, mint egyetlenegynek. Azonkívül, mint már mondottam, az ember könnyen félreismerheti az ébrenlétet, egyszerűen annak tekinthet például egy újabb álmot. Ha néhány személy elszánja magát, hogy együtt küzd az álom ellen, és kölcsönösen felébresztik egymást, könnyen előfordulhat, hogy húszan elalusznak közülük, a huszonegyedik azonban felébred, és felébreszti a többieket. Ugyanez a helyzet az ébresztőórával. Egy ember feltalál egy ébresztőt, a másik egy másikat, és azután cserélnek. Mindannyian együtt nagy segítségére lehetnek egymásnak, e nélkül a kölcsönös segítség nélkül egyikük sem érhet el semmit.
Vagyis ha egy ember fel akar ébredni, olyan személyeket kell keresnie, akik szintén fel akarnak ébredni, és együtt kell működniük. De persze könnyű ezt mondani, hiszen egy ilyen munka elindítása és megszervezése olyan ismereteket követel, amelyekkel a hétköznapi ember nem rendelkezik. Meg kell szervezni a munkát, kell egy főnök. E két feltétel nélkül a munka nem hozhatja meg a várt eredményt, e nélkül minden erőfeszítés hiábavaló. Az emberek csak gyötrik magukat, de felébredni nem fognak. Vannak, akik a maguk kútfejéből és saját kezdeményezésük alapján nagy erőfeszítésre képesek, de soha senki a világon nem tudja meggyőzni őket, hogy az első áldozat az, hogy engedelmeskednek a másiknak. És nem akarják elhinni, hogy akkor viszont minden más áldozathozatal hiábavaló. A munkát meg kell szervezni. Méghozzá olyan embernek, aki ismeri a kérdéseket és a célokat, aki tudja,a módszereket, mivel a maga idejében ő is benne volt egy ilyen megszervezett munkában.”
Szóval be kell látnunk, hogy ébredni nem kötelező. – Aztán mindannyian valamikor elérkezünk arra a pontra, hogy már nem is akarunk, de addigra már annyira kihívtuk a sorsot, hogy nem fordulhatunk vissza, mert már ahhoz is túl sokat tudunk. Az évezredek során, mindig is voltak egyéniségek, akik a “hozott dolgaik”  jogán mégis túl tudtak lépni a hétköznapokon, a hétköznapok álomszerű állapotain. Tartották a éberség fáklyáit az ember és Isten között, hogy amikor elérkezik az idő az emberek emlékezzenek rá, hogy van kiút a kilátástalanságból. Ám a  szívünk mindig visz előre, hogy azt is elérjük, amit már talán nem is akarunk istenigazából.
Eszembe jutott egy sírfelirat a végére, hogy vigasztaljon és tudjuk, hogy hullámzunk rendesen, de minden hullám elcsitul idővel, hisz minden ember felébred egyszer, mert csak a testünket lehet eltemetni. A sírfelirat az így szól; 
“- Voltunk, mint Ti. – Lesztek, mint Mi.”

Forrás: Charon Institute

54 megjegyzés:

  1. "Az ember ... álomban él. Alszik. És amit „éber tudatnak” nevez, az csupán álom ... Hogyan szabadulhatnánk ki az álom béklyóiból? ... Keresniük kell egy ilyen embert, és fel kell fogadniuk, hogy ébressze fel őket"

    Ha álmomban bárkihez odamegyek, az hogyan fog felébreszteni engem, vagy bárkit is, miközben ő is az álmom része? :)

    "Ahhoz tehát, hogy felébredjünk, sokrétű erőfeszítés szükséges ... De ahhoz, hogy ez a vállalkozás sikerüljön, és eredményeket mutassunk fel, bizonyos számú személynek együtt kell munkálkodnia... Vagyis ha egy ember fel akar ébredni, olyan személyeket kell keresnie, akik szintén fel akarnak ébredni, és együtt kell működniük."

    A bizonyos számú személyek is az álmom része ha alszom.

    Gondolj bele hogy alszol, és álmodsz. Egy városban vagy, emberek vesznek körül, zajlik a történés, olyannyira valós az egész, hogy teljesen nyugodtan "működsz" te is az álmodban, nem furcsállván a dolgokat. Vajon kihez mehetsz oda, aki valamilyen álombéli erőfeszítés révén, mintegy varázsütésre olyat tesz veled, hogy hirtelen felébredsz, és az ágyadban találod magad? Az álomalaknak nincsen hatalma az álmodón. Zsákutca.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A saját álmainkból csak önmagunkat tudjuk felébreszteni, amihez először arra kell rájönni, hogy álmodunk.
      Viszont ha nem ébredünk fel, de tudjuk, hogy alszunk, teljesen képesek leszünk uralni, és istent játszhatunk abban.

      Vannak ilyen pszichológiai álomirányító technikák.

      Törlés
    2. "Viszont ha nem ébredünk fel, de tudjuk, hogy alszunk... "
      Ez már bizonyos fokú "felébredés".

      Azonban az "Istent játszás" látszólagosan szabad akarata (még ha megtehető is), csupán illúzió. Egy álomalaknak nem lehet független, önálló léte az álmodótól, hiszen álmodója "teremtette meg", "ruházta fel tulajdonságokkal", és "helyezte bizonyos környezetbe".
      Tehát ha álmában "Istent játszik", az is csak az álmodó "akarata", aki nélkül az álomalak még csak nem is létezne.

      Törlés
    3. Még két lépés és eljutsz a szolipszizmusig... :)

      Törlés
    4. És még a két lépés is csupán félút az igazsághoz :)

      A szolipszizmushoz szükség van tudatra, mely megállapítja hogy minden más lét önmaga függvénye, de hol volt a tudatosság, a test születése előtt, és tud-e majd magáról a test halála után, hogy megállapíthasson akármit is?
      A "VAGYOK" jelenlét érzése a testtel jött, és a testtel együtt fog távozni. Visszahúzódik a személytelenbe, melynek csak tükörképe, az Abszolútba. (a tiszta tudatosságba, melynek még önmagáról sincsen tudomása, és amelyet elme már fel nem foghat, hiszen a puszta felfogásra is már megjelenő tudatosságra van szükség.) Így az Abszolút intuitíven "érzékelhető", azonban soha meg nem ismerhető. :D

      Törlés
    5. "Ha álmomban bárkihez odamegyek, az hogyan fog felébreszteni engem, vagy bárkit is, miközben ő is az álmom része? :)" - írod.

      A világunk színpadán mindig is egyidejűleg éltek Felébredettek, Megvilágosodott Mesterek, akik feladatuknak tekintették a még „álmodók” ébresztését.

      E mellett, az „álmodó” egyéni tudatú is, állandó kapcsolatban áll a "saját" én-kiterjesztés szellemi aspektusával, akit/amit én isteni-Én-(em)nek nevezek.

      Törlés
    6. Álom az álomban:
      Veled még nem fordult elő, hogy egy álom kellemetlen epizódja közben megszakadt az álom, mert éber figyelő Én-eddel úgy döntöttél, hogy „na, ezt azért már még sem !” - és kijöttél abból az álomból és felébredtél ?

      Tapasztalatom: Mindig a magasabb én-tudati részeinkből kapjuk az ébresztést. Azért volt bátorságunk vállalni korunk mély repülését, mert azzal a biztos tudattal érkeztünk a Földre, ha nagyon beleszunyókálnánk, isteni-Én-kiterjedésünk riadót fújva felébreszt.

      Korunk hemzseg a - mások által könyv alakban megjelentetett - magasabb Én-jükön keresztül beáramló Mesterek szellemi tanításaitól.
      Tudatukkal képesek voltak rákapcsolódni egy magasabb rezgésű "Adóra"... Megszólalt az "égi harsona" és a rá rezonálók vették az "adást" tovább rezegtetve a többi tudat számára...Ennek is köszönhető össznépi ébredezésünk...

      ***


      "Gondolj bele hogy alszol, és álmodsz. Egy városban vagy, emberek vesznek körül, zajlik a történés, olyannyira valós az egész, hogy teljesen nyugodtan "működsz" te is az álmodban, nem furcsállván a dolgokat. Vajon kihez mehetsz oda, aki valamilyen álombéli erőfeszítés révén, mintegy varázsütésre olyat tesz veled, hogy hirtelen felébredsz, és az ágyadban találod magad? Az álomalaknak nincsen hatalma az álmodón. Zsákutca." - írod.

      Akkor lehetséges, hogy még nem voltak igazán rémálmaid :)

      A fizikai testet alvó állapotában, (ha nincs mellette társ, aki felrázza egy rémálomból), akkor is az állandóan figyelő éber tudatos része (isteni-Én) ébreszti, vagy rántja ki az asztráltestének épségét veszélyeztető álomszituációból.
      A 4D alsóbb régióiban szerzett élményeket a nappali tudat feldolgozatlanul hagyott, tudat alá süllyesztett indulatai vonzzák be. Az Álmodó, ilyenkor könnyen szembe találkozhat saját sötét oldalával, - vagy másokéval, - akivel nappal konfliktusba keveredett és a nyílt összeütközést kerülve, száműzte a problémát a tudatalattijába. Előbb-utóbb álom síkján "követeli" a rendezést.

      A 4D, az álom-világ és az asztrál-világ birodalma. Itt találhatók az emberiség által kivetített archaikus istenségek és az emberiség kollektív tudatalattijában erőre kapott démoni lények is, akik e dimenzió klb. síkjainak lakói és az elfojtott emberi emóciók kivetülései. Erejüket az emberiség tudattalanul őket táplált energiákból nyerik.
      Ha az egyéni lélek hibásan méri fel a szembenállás veszélyét, asztrál teste sérülést szenvedhet ezt megelőzendőn (ezt olvastam valahol ezzel foglalkozó könyvben), ilyenkor szokott beavatkozni az egyén isteni-Énje, vagy Őr-angyala, és felébresztve, visszarántja a lelket a testbe.


      Törlés
    7. „Az álomalaknak nincsen hatalma az álmodón. Zsákutca." - írod.

      Vagyis másként: a teremtménynek nincs hatalma az teremtője fölött.

      Nézzük meg egy végtelenségig leegyszerűsített rémálomszerű ismerős történeten keresztül.
      Kérlek, hogy csak a vezérfonalát kövesd minden igazságmagvának vizsgálata nélkül :) Ez csak egy fonal, mely nagyon sérülékeny, de melynek a fősodrása mentén, talán ki lehet jutni az alagútból, - vagy fordítva: eltévedni a labirintusban... :)))

      Ha fenti általad idézett kijelentést áthelyezzük a fizikai lét álomkóros tudati állapotára, és azt képzeljük, hogy egy Alvó Istenség álom állapotának szereplői vagyunk, akkor jelen korunk Föld-i háborúit, politikai és gazdasági nyomorát is, legalább akkora rémálomként éli meg - ez a Világokat szeretni vágyó Isten, - mint mikor anno, az Ádám-Éva-Kígyó sztorival körbe írható lázadás és hűtlenség tört ki.

      Gondolod, hogy nem riadt fel ?

      Csalódottságában felébredve, ellenintézkedéseket foganatosított, amelyeket fölfoghatjuk úgy is: az emberiség Földi karanténba lett helyezve, ami megfeleltethető az Isteni tudat tudatalattijába száműzetésünknek, aminek nyomait úgy viselte az emberiség a történelme tanúsága szerint, mint megszakadt a kapcsolat az isteni tudattal ...

      Igen ám, de korunkban a sok földi jajveszékelés, dörömbölés, csörömpölés kezdett az Isten Tudat felszínéig hatni, ami ráébresztette, hogy korábbi konfliktusát az emberiséggel ideje megoldani és elkezdett megoldásokat találni, miként szabadíthatja fel az emberiséget az isteni tudatalatti világ rémalakjaitól...
      Az Isten Tudatalatti Világában megtapasztalhattuk álomélete Sötét régióinak történéseit.

      És most mi, az eddig elnyomott teremtmények kezdeményeztük lázadásunkkal a földi karatén tudattalattijából a problémáink napvilágra emelését, és az Istenség ránk ébredve, el kezdte tudata fényével megvizsgálni jogos követeléseinket. Lehetőséget kínált, a régi Isten és Ember közti konfliktus feloldására.


      Ez a kis mese, ha erőltetett is, meg sántít is, felfogható úgy is, hogy igenis, a teremtmény is visszahathat a teremtőjére,
      hiszen kölcsönviszonyban vannak :)

      Törlés
    8. Ikely 2012. december 8. 16:10 -hoz

      ..." hol volt a tudatosság, a test születése előtt, és tud-e majd magáról a test halála után, hogy megállapíthasson akármit is?
      A "VAGYOK" jelenlét érzése a testtel jött, és a testtel együtt fog távozni. Visszahúzódik a személytelenbe, melynek csak tükörképe, az Abszolútba. (a tiszta tudatosságba, melynek még önmagáról sincsen tudomása, és amelyet elme már fel nem foghat, hiszen a puszta felfogásra is már megjelenő tudatosságra van szükség.) Így az Abszolút intuitíven "érzékelhető", azonban soha meg nem ismerhető. :D" - írod.

      Szép levezetés, de tele van korlátokkal.
      Az Abszolútum felöleli a Tudat valamennyi aspektusát, így a látható és a láthatatlan világok megnyilvánulásait is, melyek mivel az Ő teremtései, ezért azok képviselik tudatának részaspektusait.
      Az Abszolútum MINDENBEN, mindenkor, mindenhol jelen lévő Tudat. Mindennek van tudata, de más-más frekvenciájú tudatossága.

      Ő maga egy magasan szervezett Tudattal bíró Energia,
      melyben a Tudat maga a Fény.
      A Fény a rezgése által nyilvánul meg. A Tudat Fény-frekvenciája képviseli a tudatosság minőségét.
      A Fény rezgéséhez ugyan szüksége van vezető közegre, de a fizikai sűrű test nem kritériuma a megnyilvánulásának.

      Az Abszolútum maga a Lét, a VAN-ság, és benne teremtményei,a VAGY-OK-ság, mert ok-okozat viszonyban áll, s a Létezők benne és általa élik, tapasztalják magukat.
      A tapasztalat hozza a felismerést,így az önmagára ébredést.
      Egymásba simulnak, áthatják egymást. Csak a külön állónak képzelt tudat képes akadályokat állítani saját tudatossága elé.

      Számomra kerek :)))
      Nálad miért döcög ?

      Törlés
  2. http://www.facebook.com/photo.php?fbid=508822272470180&set=a.156273031058441.33950.100000272341013&type=3&theater

    VálaszTörlés
  3. SBG Buddha, neked hatalmadban áll a magyar népet magyarra tanítani, légyszíves inkább magyar szavakat bírj tanítani a külföldiek helyett.

    VálaszTörlés
  4. A videó valóban magas színvonalú a fényképezése is kiváló, ahogy néztem engem nem borzongatott meg, inkább lenyűgözött a képi világa, valahogy az egész klipp egyfajta nyugalmat áraszt bár a mondanivalója nagyon is durva.
    De én úgy értelmezem, hogy a természetnél nincs csodálatosabb és hatalmasabb, bármit is művel az emberiség Földünkkel és saját magával. Csak a megfelelő tudati szintet elérő emberek érthetik meg a természet törvényeit és csak ők tudnak tovább élni és a magas tudati szintjüknek köszönhetően tökéletes egyensúlyban élni a természettel.
    A klipp erősen épít a 2001 Ürodüsszeia filmre bár attól eltérően értelmezésem szerint pozitív jövőt jósol az emderiségnek, bár azok az emberek már jelentősen magasabb mentális szinttel fognak rendelkezni...

    SBG Buddha nem tudom észrevetted-e, hogy a videóban a háromszög szimbólum is megjelenik, valójában mit jelképezhet ott?

    A fehér farkasok viszont gyönyörűek!!!

    VálaszTörlés
  5. hmm... Honnan tudom, hogy az ébresztő nem egy tudat-manipulátor-e? Aztán felébredve két lábon járó, hipnotizált valaki vagy valami lesz belőlem. Ha úgyis mindenki felébred egyszer, akkor miért vagyunk alvónak teremtve? Ha csak a testet lehet eltemetni, akkor a lelkem és a tudatom most is ébren van?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. emberlány, nem vagyunk "alvónak" teremteve, de mielőtt felteszed a kérdést, meg kell kérdezned magadtól, KI AZ, aki felteszi ezt a kérdést?
      Ha most magadra mutatsz, hogy "én", akkor fel kell tenned a következő kérdést.
      Mennyire valós ez az "én"? Állandó, vagy változó? Halandó, vagy örök?
      Egyáltalán melyik "én"-re gondolsz?

      Hiszen ez az "én" volt csecsemő, melyben még csak fel sem merült ilyen kérdés, volt óvodás, iskolás, szerelmes kamasz, gondterhelt vagy jókedvű felnőtt, aki apa vagy anya szerepben "találta magát", és a forma elmúlásáig még vagy egy tucat "én" fog jönni és menni, míg végül még ez a látszat "én" el nem tűnik örökre.
      Ezzel párhuzamosan az elme tartalma is ugyanígy változott, 5-10 éve még csak nem is foglalkoztattak ilyen kérdések, most igen, és lehet hogy pár év múlva már egészen máshol "jár az agyad" Ha előveszel egy gyermekkori fotót, a rajta lévő alak szinte idegennek fog tűnni, de legalábbis nagyon "távolinak".

      Ha idáig is eljutottál, hogy meglásd mennyire ingoványos és változó - mulandó ez az "én", akkor jöhet a következő kérdés.

      Ki AZ, vagy MI AZ, ami mindvégig, miközben változott a világ, a tested, a gondolataid, a formák és barátok, a munkák és élethelyzetek, szóval KI vagy MI az, ami mindvégig változatlan maradt ebben a színes körforgásban?
      Ki vagy MI az, ami akkor is ugyanaz volt, mint a gyerekkori fotón, és most is ugyanaz, mikor nézi a gyerekkori fotót?
      Ez a változatlan Tudatosság. A jelenlét érzése, ami tisztán annyit tud magáról, hogy VAGYOK.

      Ezt érzed (mióta csak az eszedet tudod) minden reggel, ébredésedkor az első pár másodpercben, hogy VAGYOK. Jelen vagyok. Tiszta jelenlét érzés, de nem tart sokáig, mert pár mp. múlva mintegy zuhatag áramlik be az elmetartalom, és megjelenik az "ez" vagyok, és "az" vagyok, ilyen nap van, és ezt- és ezt kell ma tennem, és abban a pillanatban azonosítod magad azzal az "én"-nel, akiről fentebb beszéltem. Így keletkezik az "alvó" állapot. A tudatosság tévesen azonosítja magát a látszat "én"-nel.

      Valójában nem a Te igazi "ÉN"-ed, a mindig jelen lévő és változatlan "VAGYOK, AKI VAGYOK" alszik, hanem az, akivel azonosítja magát.

      Nagyon fontos tisztában lenned azzal is, hogy ez a jelenlét érzés, ("Vagyok")nem tanult dolog. Nem olvas róla az ember és azért tudja, nem kell mástól hallanod róla, hogy érezd. Valójában ez az egyetlen olyan "dolog", ami nem kívülről jövő, és nem információn alapuló, hanem intuitíven érzékelhető.
      Ez az egyetlen dolog, amibe kapaszkodhatsz akkor is, amikor káosz van az elmédben, mert annyi mindent hallottál innen onnan.

      Ha ezentúl bizonytalan vagy, ide húzódj vissza, ebbe az állapotba, és ez az állapot elvezet téged minden megismeréshez, bár most ezt úgysem hiszed el, de nem is kell. Tedd próbára! Ingyen van. Ne más mondja meg mi lesz, tapasztald meg.

      Kezd azzal, hogy megfigyeled a világot, az embereket körülötted, a SAJÁT TESTEDET és GONDOLATAIDAT is beleértve, ahogy jönnek és mennek.
      Figyeld és kutasd, miképp változik minden, a változatlan (igazi ÉNed) előtt.
      Nem a tested vagy. Nem a gondolataid vagy, de mivel nem akarok a szádba adni semmit, megint csak azt mondhatom, tedd próbára, tapasztald meg magad SAJÁT MAGAD.

      (most megyek befáslizom az ujjaimat :D )

      Törlés
    2. Köszönöm Ikely a hosszú okfejtésedet, és hogy érdemesnek találtál arra, hogy az ujjaidat koptasd :))) Amit írsz a VAGYOK-ról, azt én ezek szerint teljesen másként élem meg. Nálam az ÉNTUDAT egyet jelent azzal, hogy tisztában vagyok a változásokkal. Minden változik bennem és körülöttem, csak a Lelkem állandó. Ilyen voltam kisgyereknek és ilyen maradok 100 évesen is. Rácsodálkozó a világra, az emberekre, a végtelen térre és időre. (Már ha létezik ez a két fogalom) Lehet, szerencsés vagyok, soha nem kívántam sem több, sem más lenni. Számomra a legfontosabb érzés, ha IGAZÁN és őszintén szerethetek, és a legfájóbb, ha nem kérnek belőlem. (Nem párkapcsolatra gondolok.) A szeretetnek
      ismerem azt a fajtáját is, amikor váratlanul körülölelsz valakit úgy, hogy az illető nem is tud róla. Ezt az érzést nem lehet tudatosan előhívni.

      Ezért nem tudom, hogy mit jelent az hogy "felébredni". Azt, hogy figyelem a
      világot körülöttem - és nem tetszik amit látok? Vagy azt, hogy megpróbálok összekapcsolódni a világmindenséggel? Vagy csak azt, hogy meditálok minden nap?

      És még valamit szeretnék tudni: Honnan tudom, hogy "alvó" vagyok, és milyen lesz a világ, ha felébredek? Abban persze nem csak hiszek, hanem tudom ha összekapaszkodnának a gondolatok egy jobb világért - az biztosan eljönne. Ehhez kellene felébredni?

      Törlés
    3. "Minden változik bennem és körülöttem, csak a Lelkem állandó. Ilyen voltam kisgyereknek és ilyen maradok 100 évesen is"

      Ugyanarról beszélünk :)
      A változatlan érzékeli a változót.

      A "felébredni" szó csupán egy fogalom, aminek ma több jelentése is van. Sokan az hívják így, ha tisztában vannak olyan dolgokkal, amit a média nem közöl, vagy megpróbál elhallgatni. Tulajdonképpen a "cukormázas" világot működtető olajos gépekkel foglalkoznak, amiről a nagy többség nem tud, vagy nem érdekli.

      Mások azt nevezik így, amikor az ember rájön hogy akinek gondolta magát, az csupán egy külső burok, egy eszköz, amiben a tudatosság megtapasztalja saját magát. (amíg azt gondolja az ember hogy csupán egy test, addig úgyszólván "alszik", vagy "álomban van", és ami a legfontosabb, különállónak érzi magát a világtól. Vagyok én, és van a világ.)

      Amikor ráeszmél magára, hogy "Ő" tudatosság, rájön arra is, hogy enélkül a tudatosság nélkül nem is létezne számára a világ, tehát minden megjelenés és esemény csakis akkor következhet be, ha "Ő, mint Tudatosság" jelen van.

      A különbség ott van a kettő között, hogy amikor az ember belemerül és kutatni kezdi az örök, változatlan állandót, a tudatosságot és annak forrását (lényegében saját forrását), onnantól érdektelen lesz a mulandó dolgokkal kapcsolatban. Tudja hogy ezek jönnek és mennek, míg "Ő" állandó. Persze ez nem azt jelenti hogy megszaggatja a ruháit és kimegy a pusztába bogarakat enni. Ez sokkal inkább egy "nézőpont változás", és ezzel talán meg is válaszoltam azt a kérdést, hogy "milyen lesz a világ, ha felébredek? ". Külsőleg nem leszel furcsa vagy érdekes, látszólag ugyanúgy végzed a napi tevékenységeidet.

      Törlés
  6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  7. Azért alszanak az emberek, hogy korlátozott életet élhessenek. Csak alvó állapotban lehet megtapasztalni olyan nagyszerű érzéseket, mint önsajnálat, mások hibáztatása stb.
    Felébredett állapotban ezek megszűnnek, úgymond a kisgyereknek elveszik a játékait, aki hangosan toporzékolhat emiatt.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
  8. Az album címe :Hurry up,We are dreamin'!:))

    VálaszTörlés
  9. "Halljátok csak, te bolond és esztelen nép, akiknek szemeik vannak, de nem látnak; füleik vannak, de nem hallanak!" (Jeremiás 5:21)

    "Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj," (2Péter 3:10)

    VálaszTörlés
  10. Köszi Bud a klipet, nekem is jókor jött! :)
    Tetszett a vízcsepp-harmadikszem.

    Szinkron:

    "Krisztus tanítványai még akkor is aludtak, a Getsemáne-kertben, amikor tanítómesterük utoljára imádkozott."

    http://mazsolameseszoba.blogspot.hu/2012/12/az-ego-utolso-kialtasa-krisztus-tudatban.html

    VálaszTörlés
  11. Az az érzésem, Bud szeretne valami nagyon fontosat mondani, de nem tudja,
    hogyan fogjon hozzá, hogy ne legyen félreértés belőle. Hiszen az egyik ébredés,
    a piros pirula már megvolt. Most jönne a másik, az unalomig ismételt decemberi
    változások. Ne is nézzük spirituális oldalról. Nézzük onnan, hogyha nem lesz
    semmilyen változás, bizony az új világrend mindent lesöpör. Mindent! Akkor meg
    hiába ébredtünk, haláltáborokba zárva csak annyit tehetünk, hogy vigyorogva mondjuk:
    "mi tudtuk". Nem valami vígasztaló...

    VálaszTörlés
  12. Mit jelent felébredni (vagy megvilágosodni)?

    Azt, hogy tudod ki vagy. Azt, hogy tudod, biztosan és kétségek nélkül, hogy te vagy a legfelsőbb realitás. Tudd, hogy te vagy az álmodója mindennek, amit látsz. Te és az összes többi álomalak egyek vagytok, hiszen ugyanaz az álmodótok, Te (AZ, vagy Isten, vagy Tiszta Tudatosság, vagy Önvaló, mindegy a neve).
    Tudd, hogy minden amit látsz, tapasztalsz kívül és belül (ideértve az összes gondolatodat, és az ezek nyomán keletkező érzelmeidet is) álom, ennélfogva szabad akaratod van arra nézve, hogyan reagálsz itt mindenre, vagy hogy egyáltalán reagálsz e rá. Mivelhogy az, akinek gondolod magad szintén egy álomalak, érdektelen, hogy ez a test él-e vagy sem. Ha eljutsz idáig, az lesz az érdekes, hogy a tested az akaratod nélkül is szépen eléldegél addig, amíg kell neki, amíg az álomban szerepe van. Ezek a dolgok maguktól történnek, mégha úgy tűnik is, hogy Te viseled értük a felelősséget.
    Ehhez nem kell tojó klubbot alakítani huszonx emberrel, de az nem árt, ha addig egy ilyen ember társaságát élvezed, vagy a gondolatait tanulmányozod (akár könyveken keresztül), amíg meg nem történik benned a váltás.
    A megvilágosodás (vagy felébredés) azonban nem egyenlő azzal, hogy szupersztár leszel a játékban. Nem feltétlenül kapsz plussz energiákat, nem feltétlenül lesznek képességeid, vagy ha lesznek is, tudnod kell, hogy azok még mindig az álom részei, és végső soron jelentéktelenek.
    Ismerd meg Önnönmagad. Akik ismerik Magukat, azok a játék mesterei. Akik nem, azok a játék rabszolgái.
    Ne csak higgy. Tudd!

    További jó játékot:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves AZ?

      te így élsz? ezt az elméleted alkalmazod a mindennapjaidban? jön veled szemben egy autó és aszondod magadnak, áááá, ez csak álom, csak illúzió s elég mást illúzionálnom? ugyan...

      Törlés
    2. Már hogyan lenne mindegy, hogy "ez a test él-e vagy sem" ?

      Test nélkül nem jelenhetne meg a tudatosság, hogy tapasztalatot szerezzen önmagáról és forrásáról.

      Törlés
    3. Kedves Ikely

      Nem a testben jelenik meg a tudatosság, hanem a tudatosságban jelenik meg a test. Tudatosság nélkül nincs test sem:) vagy ha esetleg lenne, az is teljesen mindegy lenne:)

      Törlés
    4. Kedves Jeromos

      Hány autó jött veled szembe életed során, ami elől el kellett ugranod? Képzeletünk birodalmakat épít:)
      Amúgy ha jön majd szembe egy autó, az elugrás meg fog történni. De ha azt gondolod, hogy te, Jeromos ugrottál el, akkor Te még mindig Jeromost álmodsz:)

      Törlés
    5. AZ! Talán kettéválasztható-e a test és a tudatosság az Abszolútban? :)

      A tudatosság mindent átsző, ily módon valóban minden benne jelenik meg, de ahhoz, hogy tudatában legyen önmagának (mivel érzékektől mentes) testre van szüksége. (a tudatosságnak "tükörre" van szüksége meglátni Önmagát)

      Test nélkül a tudatosság ugyan létező, de nem tud magáról, így már nem is nevezhető tudatosságnak, mint inkább Abszolútnak, meg nem nyilvánult tudatosságnak, vagy tiszta tudatosságnak.

      Törlés
    6. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    7. Ha szerinted a tudatosságnak testre van szüksége ahhoz, hogy tudatában legyen Önmagának, akkor még mindig a fizikai testtel azonosítod Magad, és elkülönült létezőként élsz.
      Annak, amit mondasz, hogy a test halálával a tudatosság visszaolvad önmagába, ellentmond számos halálközeli élmény beszámoló, ami a testtől függetlenül létező tudatról számol be, sokkal tisztább érzékeléssel, és sokkal élesebb önreflexióval, öntudattal. Valamint amikor például tudatosan álmodsz (lucid dream), hol jelenik meg ott test? Esteleg a képzeletben.
      Az elképzelhető, hogy a még elkülönülésben mozgó tudatnak szüksége van valamilyen hordozóra, de annak nincs köze ehhez a fizikai testhez.
      A tiszta tudatosság állapota, a legfelső állapot, az Abszolút még odébb van, az nem a fizikai test halálával fog elérkezni, de meggyőződésem, hogy az Öntudat, a Vagyok tudata még ott is meg lesz, csak már nem tükröződik semmi ebben a Vagyokban. Ha ez nem így lenne, akkor nem Abszolútnak hívnánk, aminek teremtő potenciálja van, hanem öntudatlanságnak. Az már maga a halál.

      Törlés
    8. Hol volt ez a tudatosság, mielőtt megszülettél? Tudsz róla bármit is?
      Semmilyen tapasztalatod nincsen róla, pedig ahhoz, hogy bármilyen esemény vagy tapasztalás megjelenhessen, Neked, a tudatosságnak, jelen kell lenned.

      Ha azt mondod, hogy nincsen szükségem testre, amiben kifejezem magamat, akkor tulajdonképpen lekicsinyítesz, hiszen ezzel akarva-akaratlanul kijelented, hogy "érzékszerveim vannak", amivel test nélkül is érzékelem magamat. De akinek érzékelői, vagy érzékszervei vannak, az valakinek a teremtménye, aki érzékelőket, vagy érzékszerveket teremtett neki.

      Vagyok, aki Vagyok! Ne szennyezz be engem megfogható és körülhatárolható érzékszervekkel! Én a látszatvilágot működtető, érzékektől mentes tiszta alanyiság vagyok.

      Amikor tudatosan álmodsz, megteremted a látszatlétezőt, az álomfigurát, akiről az álomban azt hiszed, te magad vagy. Emellett megteremted a "többieket", akik szintén TE, mint álmodó vagy, és megteremted a környezetet, amibe "belehelyezed" az összes látszatlétezőt. Minden Te vagy. Nem választhatod el a teremtményeidet magadtól, a teremtőtől.

      De ahhoz, hogy ebben az álomban Te, mint különálló entitás is részt vehess, szükség van látszatlétezőre, akiben megjelensz, és elmondhatod vagy érzékelheted, hogy "Vagyok".

      Az álom, az emberiség legnagyobb ajándéka, legnagyobb tanítója, mert az álmot vizsgálva megértheti az ember az életet.

      Vizsgáljuk meg az álmot közelebbről. Van mélyalvás, van tudatos álmodás. Mélyalvásban vajon tudsz-e magadról? Elmondhatod-e magadról, hogy VAGYOK?
      Mélyalvásban a tudatosság "elszunnyad", és nincsen tudatában önmagának, a jelenlét érzése elhomályosul, vagy el is tűnik.
      Ez nem azt jelenti, ahogy fogalmaztál, hogy "az már maga a halál", sokkal inkább a meg nem nyilvánult.

      Valójában, ez a meg nem nyilvánult tudatosság, Abszolút, ami magában foglal minden lehetőséget, de Őt nem foglalja magába semmi.
      Még önmagáról sincsen tudomása, de nem azért mert öntudatlan, hanem mert tudást és nem tudást, létezést, és nem létezést is magába foglal.

      Az Abszolútban minden feloldódik kivétel nélkül! A "VAGYOK" elvezet oda, önmaga forrásához, de "van egy határ, amit nem léphet át". Az Abszolútba nem léphet be a személyes, sőt, ha ezen az "ajtón" be akarsz menni, inkább már akadály a személyes.

      A Vagyok kutathatja forrását, de a legvégén el kell vesznie a keresésben, fel kell adnia magát hogy beléphessen a személytelen szentségbe. A keresőnek el kell vesznie a keresésben. Az Abszolútban nem létezik sem halál, sem élet, sem megértés, sem jelenlét érzés, de mindezeket magában foglalja, meg nem nyilvánultként.
      ---

      Aki ebben az "álomvilágban" tanítóként érkezett hozzám régen, akiről már tudom, hogy Én magam voltam, azt mondta: Te csak időzz a VAGYOK-ban, csakis ebben, és elvezet forrásodhoz, ami Te magad vagy.

      Sokáig nem értettem, mire gondol, hiszen hova tovább lehet, mint a tiszta, csendes VAGYOK állapota, a mindent csupán szemlélő, de bele nem bonyolódó tudatosság?
      A "Vagyok"-ban időzésem során azonban megesett, hogy elvesztettem a jelenlét érzését. Megszűntem érzékelni hogy létezem, a világ homályos színfoltok rendezetlensége lett, megszűnt a tér és az idő, megszűnt a megértés. Ha valaki akkor a testemet látta volna, azt mondta volna hogy hulla vagyok.

      Ahhoz, hogy azt, ami történt, felfoghassam, egy idő után meg kellett jelennie a "VAGYOK"-nak, "Létezem"-nek. Ez volt az első, ami megjelent. Utána a tér jelent meg, és a térben a tárgyak, de a felfogás még mindig nem. Azután megjelent az idő, és beindult a felfogás.
      Az elme csak utólag elmélkedhetett azon, amiben időztem.
      Teljes bizonyossággal mondhatom: Az Abszolútban minden feloldódik, de minden megjelenhet belőle. Nem személyes, nem körülírható, nem megérthető. A megértés nem fér hozzá.

      Törlés
    9. "Hol volt ez a tudatosság, mielőtt megszülettél? Tudsz róla bármit is?"

      Én nem, de könyvek százai vagy ezrei szólnak a tudatosság meglétéről a születés előtt, és a halál után is. Ha holnap amnéziás leszek, és nem emlélkszem semmire, attól még létezett a gyerekkorom.



      'Ha azt mondod, hogy nincsen szükségem testre, amiben kifejezem magamat, akkor tulajdonképpen lekicsinyítesz, hiszen ezzel akarva-akaratlanul kijelented, hogy "érzékszerveim vannak", amivel test nélkül is érzékelem magamat.'

      Mi köze az érzékelésnek az érzékszervekhez? Szerinted Te a füleddel hallasz és a szemeddel látsz valójában? Vagy a hallhatatlan lelkeddel? Ha egy magas tudatossági szinten álló mester elveszti a szeme világát, akkor vagy megvakul, vagy nem erre a világra. Számtalan esetet olvastam, amikor nem.



      "Amikor tudatosan álmodsz, megteremted a látszatlétezőt, az álomfigurát, akiről az álomban azt hiszed, te magad vagy. Emellett megteremted a "többieket", akik szintén TE, mint álmodó vagy."

      Ugyanez a helyzet az ébrenlétben is. Te, mint álmodó teremted a saját tested képét, és a többi álomalakot is, hiszen azok Te vagy. A látszatlétező is ott van, az álmodó, TE.



      "Mélyalvásban vajon tudsz-e magadról? Elmondhatod-e magadról, hogy VAGYOK?
      Mélyalvásban a tudatosság "elszunnyad", és nincsen tudatában önmagának, a jelenlét érzése elhomályosul, vagy el is tűnik."

      Nem tudsz magadról, vagy nem emlékszel? Nem ugyanaz. Amikor mély meditációs állapotban vagy, akkor sem emlékszel a meditáció után mindenre, de attól még a Vagyok állandóan jelen volt.



      Nagyjából azt mondod, amit én, csak még azt nem látod, hogy ez a tudatosság nincs kötve a testhez sem érzékelésében, sem végső soron bármiben. Nem a test álmodja a tudatosságot, hanem a tudatosság a testet.

      Törlés
    10. "Én nem, de könyvek százai vagy ezrei szólnak a tudatosság meglétéről a születés előtt, és a halál után is. Ha holnap amnéziás leszek, és nem emlélkszem semmire, attól még létezett a gyerekkorom."

      Mutass egyet, aki megtapasztalta a tudatosságot, születése előtt!

      Ha holnap amnéziás leszel az min változtat? A "VAGYOK", a jelenlét érzése nem szűnik meg, csupán az elme veszít tartalmából. A tudatosság attól tudatosság, hogy tudja hogy van, tudatában van önmagának, tudja hogy jelen van.

      Test nélkül a tudatosság tudatában van-e önmagának? Nincsen eszköze, amivel tudna önmagáról. Az abszolútban "moccan" meg a tudatosság, mint víz felszínén a hullám. A tudatosság hozza létre a világot, de a világban, mint tükörben látja meg önmagát. Az egyéni látszatlétezőben ha úgy tetszik tükröződik, ha úgy tetszik megnyilvánul.

      Állj a tükör elé, és megláthatod benne Önmagad.
      Ha azonban összetörik a tükör, és nincs többé... láthatod-e Önmagad?

      Nem azt mondtam hogy akkor neked is véged, azt mondtam nem láthatod önmagad!

      A szem mindent láthat, de soha nem láthatja önmagát!
      A szem a tükörben látja meg azt, hogy ő szem, különben tudomása sem lenne önmagáról.

      "Mi köze az érzékelésnek az érzékszervekhez?"

      Az érzékszervektől mentes "VAGYOK", az érzékszerveken keresztül érzékel a maga által létrehozott dualitás világában.

      "Nem tudsz magadról, vagy nem emlékszel? Nem ugyanaz. Amikor mély meditációs állapotban vagy, akkor sem emlékszel a meditáció után mindenre, de attól még a Vagyok állandóan jelen volt."

      Úgy látom a "VAGYOK" szó értelmezésében van a különbözőségünk.
      Ha a jelenlét állapotában időzöm, érzékelem hogy "VAGYOK".
      Ha meditáció során elveszek ebben a jelenlét állapotban, és összeolvadok magammal az abszolútban, akkor "elveszik" a "VAGYOK", a jelenlét érzése. Abban az állapotban nincsen VAGYOK. Nem vagyok jelen.

      "még azt nem látod, hogy ez a tudatosság nincs kötve a testhez sem érzékelésében, sem végső soron bármiben."

      Félreértettél. Nem mondtam hogy kötve van, önmaga meglátásához és felfogásához szükségszerű.

      Az EGY-ben, az abszolútban, nem tükröződhet semmi, nem láthatja önmagát, mert nincsen kettő... az ami "lát", és az, amiben lát.

      Az Egy-ben, az abszolútban nem lehet felfogás önmagáról, mert nincsen kettősség, az ami felfog, és az amit felfog.

      Törlés
  13. Ha lehet szavazi, én több tényfeltéró írást szeretnék és kevesebb spirituális hókuszpókuszt. Marhára nem vagyok fogékony ezekre, tudom, én egy alsó tudatállapotú birka vagyok, de a like-ok és a hozzászólások mennyiségéből ítélve ennek a vonalnak az öncélú erőltetése teszi lehetetlenné az értékes gondolatok terjesztését. Túl sok az olyan birka, mint én, aki zenhümmögés, meg tudatemelgetés helyett a konkrét eseményekkel, szervezetekkel, jelenségekkel, stb. kapcsolatos posztokért járt ide, de hetek óta csak 5 mp-es látogatások után el is húzza a csíkot. Ez a poszt konkrétan az ezotéria rovatba való Kasszandra-mama tisztánlátó és tenyérjós mellé.

    Elnézést kérek, ha valakit megbántottam volna, de úgy érzem, sokak nevében beszélek. Kb 10 embernek hívtam fel a figyelmét a blogra az utóbbi egy évben, akiről őgy gondoltam, kicsit jobban átlátják a világot és fogékonyak a feltáró jellegű írásokra, de az utóbbi időben mind felhagyzak az olvasásával a fent említett okok miatt. Lassan az én 5 mp-es látogatásaim is elkopnak, ha ez a vonal marad...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valóban külön lehetne választani a kettőt, csak szerintem Buddha sem tudja mit akar pontosan. :) Hiszen nem a hozzászólók szakították ketté a blogot, hanem Buddha által felrakott cikkek, amikre mi csupán reagálunk.

      Törlés
  14. Jól láttam a dolgot fentebb, a kisgyereknek elvették a játékát és máris toporzékol.
    Hát még mennyien fognak toporzékolni december 22-én eztmondván. Mennyi időt és energiát beleöltem az olvasásba, a videók nézegetésébe, hogy megismerjem az igazságot, és mégsem történt semmi 2012-ben. Nincs armageddon, dimenzióváltás, gazdasági összeomlás, új világrend, nem jött Asthar Seran, sem a Plejádok, sőt még egy nyamvadt 3. világháború sem tört ki. A rosszabbik esetben ezután egy idegösszeroppanás jön /az elme armageddonja/ jobb esetben pedig megjelenik az ember előtt egy hatalmas kérdőjel, majd egy mondat: Lehet hogy minden úgy jó ahogyan van?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát ha nem is dec. 22-re virradóra, de mindenesetre a közeljövőben tuti lesz valami. Vagy gazdasági vagy hadászati fronton ill. ezek bármely arányú keveréke által. Túl mélyen a zsebükbe nyúltak, ahhoz hogy ezek csak hangulatkeltésként és zsarolási pozícióként szolgáljanak. Pl. én tipikusan ilyennek gondoltam a FEMA táborokat. Gondoltam átalakítottak egy pár üresen álló létesítményt, odatették a forgóajtókat, pár katonai járművet, szögesdrótot meg fegyveres őrt; hogy aztán a mindenféle összeesküvés elméletes aktivista filmezgethessen ott, meg riogathassa a népet. De mikor később megtudtam, hogy nem néhány hanem több mint 800(!!!) ilyen tábor van... változott a kép. Az emberek riogatására 10-15 bőven megtenné. Ha ennyi pénzt elköltöttek rá, használni is akarják.

      Aztán az arab tavasznak csúfolt CIA és MI6 lázítási hullám is sok pénzbe került (kiképzés, fegyverek stb.), a csapatmozgatások is.

      A világgazdaságot sem hiszem, hogy csak zsarolási pozíció kialakításáért borítják föl ennyire. Jelen pillanatban, úgy áll a dolog; hogy ez a rendszer már mindenképp megy a kukába. Nyilván nem azért építik le, hogy utána passzívan végignézzék, ahogy a kisemberek újjáépítik a világot, ám ezúttal az elit elnyomásától mentesen. Ők akarnak ülni az új rend csúcsán is, tehát ezen a fronton is tuti akcióba lendülnek.

      Na most, hogy a fent leírtaknak mennyi köze van dec. 21-hez, és akár ezekben a kérdésekben, akár más kérdésekben hoz-e fordulatot. Nem tudom... Szűk 2 hét és meglátjuk. Nem attól tartok igazából, hogy dec. 21-én lesz-e valami, hanem inkább azon, hogy ez az átállási folyamat milyen hosszú lesz. Nem szeretnék úgy nyugdíjba menni, hogy még mindig ez a helyzet ami... Aszongyák pl. hogy az USA gazdasága akár még 10 évig is fenntartható jelenlegi formában, ha a piacnak csúfolt bűnbanda továbbra is együtt játszik a FED-del és segíti a dollár felszínen tartását, az újabb és újabb mennyiségi enyhítések ellenére.

      Ami viszont a dec. 21 és az utána következő időszak esetleges spirituális felemelkedését illeti, azért erre is lehet valamelyest következtetni a "való világ" eseményeiből. Jelesül, hogy szerény véleményem szerint az enged erre következtetni, hogy kicsit elsietik ezt a nagy globalizációt. Ha igaz az a bizonyos 97-3 arány a jövedelmek és vagyonok megoszlása tekintetében, akkor igazán nem volna nekik számottevő veszteség mondjuk 94-6-ra módosítani. Ez megduplázná az embereknél lévő pénzt, ami nekik továbbra sem veszélyeztetné a pozícióikat viszont befogná a nyugati polgárok száját. Akik szépen visszamennének valóságshow-t nézni meg csipszet zabálni és 4 évenként beszavazná az újabb paprikajancsikat, akik ezzel a felhatalmazással tovább nyomorgatnák a világ szerencsétlenebb 2/3-át. Ez volt a rendszer jó 50 évig. És nem kezdtek fölébredni az emberek, jó volt úgy nekik. Igazság szerint nagyon sokan még ennyi szar közepette sem hajlandóak látni. Tehát a tömegek miatt nem kényszerültek erre a nagy átalakításra ami folyamatban van, azok még ki tudja meddig maradtak volna ideális birkák. Tehát abban, hogy most akcióznak nem látok "evilági" motivációt. Mehetett volna a szekér tovább, ahogy ment a 80-as 90-es években. Vagy egyszerűen türelmetlenek a világdiktatúra kiépítését illetően, vagy valóban szorítja őket a dec. 21-i dátum... Szerintem...

      Törlés
    2. Igen, szerintem azért kapkodják el, mert nem akarnak úgy megöregedni, hogy nem lehet az övék az egész világ, beakarják takarítani az összes termést.

      Törlés
    3. Nem hiszem, ha visszanézed a háttérhatalom történelmét, a türelem sosem hiányzott részükről. Persze az is lehet, hogy én ragaszkodok egy - már rég elmúlt - állapothoz, miszerint az emberek gyomra ezt még nem venné be. Én még kinézek az emberiség nagy részéből egy erős szembefordulást, ha megkapják a nyílt hadüzenetet a háttérhatalomtól. Mert amíg csak vérgőzös politikai viták szintjén zajlik a dolog az átlagember számára, nem érdekli. De mikor tömegesen éri őket a baj, akkor már nem fognak nyugton ülni otthon és a híradóból várni a megváltást. Aztán persze lehet, hogy én vagyok túl optimista... lehet, hogy már tökéletesen elő vagyon készítve az átlag ember elmeállapota a világdiktatúrára. Ha ez a helyzet, akkor pedig rosszul látom és mégsincs itt semmi elsietve. Pont most van itt az idő.

      Törlés
  15. Lesz-e még idén karácsony, vagy jön a "világvége"?
    Előadás gyűjtemények, mp3:

    http://nyisdkiaszemed2012.blogspot.hu/2012/12/lesz-meg-iden-karacsony-vilagvege.html

    VálaszTörlés
  16. A videó "elsőligás"(figyelés/döbbenés/hidegrázás/az igazság könnyei..)
    Álom...baj ha nem szó szerint értelmezem?Sztem nem:)
    "Aztszokom" mondani:Nem elég felébredni,fel is kell kelni.Aztán ezután jön a világmegváltás,akciófilmbeli harcok,hepiend miegymás mi szemszájnak ingere eheheh..
    Komolyrafordítva a tematikát...a (fel)ébredettek bevonzák azokat akik csak mocorognak,ébredeznek a testet és lényt blokkoló álmukból(álmodtatok már olyat,amikor a szemetek nyitva van,felakartok kelni de rohadtul nemmegy?Valami kegyetlenül "lebénít"..tuti voltatok benne már ilyenbe' : ) )
    Bevonzák egymást,mivel ez egyfalyta kollektív manőver(csatlakozás mert midnenki egy és az Egyből indult ki,blablablaaa),és csiszolgatják egymást,rengeteg olyan is van aki éber és tudatos,azt olyan szamárságok beszippantják amikből ugyancsak egyedül nemtud kikecmeregni(ezek általában félelemből vagy zavarodottságból megszerkeztett elméletek,információk -a new age televan ilyesfélékkel is-).Ezééért fontos az hogy nagyon aprólyukú legyen az a szűrő amit használunk nehogy visszafeküdjünk alukálni :V
    Szürni és ébredni tessék vagy forditva..
    Elnézést a nyelvtani hibákért tuti h vétettem(már a REM fázisba vagyok,és mingyá' thétába..najóéjt),de muszájvolt ezt MOST leirnom,mert különben reggelre elfelejtem.
    Namasté

    VálaszTörlés
  17. Felébredés egyszerű - minden nap 6-kor kell kellni és azt mondani
    CSODÁLATOSAN ÉRZEM MAGAM!
    CSODÁLATOSAN ÉRZEM MAGAM!
    ne pedig azt de fáradt vagyok.
    CSODÁLATOSAN ÉRZEM MAGAM!
    CSODÁLATOSAN ÉRZEM MAGAM!
    1 év és magadtól felébredsz reggel 6-kor óra se kell hozzá :).
    Csinálni kell ennyi az egész.

    VálaszTörlés
  18. Kedves tib256, "felébredni" nem lehet 6 órakor. :))))) Az ÉBREDÉS tértől és időtől független. Későn, korán - emberi önkorlátozások. Mindig MOST van.

    VálaszTörlés
  19. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  20. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  21. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  22. Paradoxont feszegetünk :)
    Hiszen még az Abszolútum (a TUDAT, aki/ami aktív formájában az Első Alkotó), SEM ÁLLANDÓ, - mert hisz' önmagán belül hol tágul, hol zsugorodik, amit nevezzünk a VAN-ság lélegzésének.

    "én", - mint földi ego-én, aki az isteni-Én-em földi kiterjesztése vagyok,
    úgy az isteni-Én-em is egy magasabb ÉN-entitásomé, aki/ami az Abszolútumnak, azaz a TUDAT-nak kiterjesztése - VAGYOK.
    A „VAN”-ság okozata = „VAGY-OK”, jelentése: LÉT, LÉTEZÉSEM MINDEN aspektusában benne van, benne vagyok.
    Teremtő és Teremtménye EGY.
    EZÉRT NEM létezhetem az Abszolútumtól elkülönülten !
    - még akkor sem, ha „pillanatnyilag” tudatosságom korlátai miatt, azt képzelem, hogy leszakadtam...az EGÉSZ-től...

    Ha a JELENBEN VAGYOK, akkor egyidejűleg/egytérben LÉTEZEM és lüktetek a MINDENNEL.
    Ahhoz, hogy ezt isteni tudatossággal éljem, ahhoz ki kell lépjek előbb a földi tudat korlátai alól. A tudattágítás mértékét, az integrált Fény minősége (frekvenciája) befolyásolja, vagyis az az egyéni tudat, hogy részben teremtésünkkel mit tartunk lehetségesnek, másrészt az, hogy milyen Fény-minőségekre rezonál a „pillanatnyi” tudatosságunk, - mert hogy ez is állandó folyamat... Tudatosságunk korlátait a világunkról alkotott felfogás, a felismerés korlátai határolják, vagyis az, melyik tudatosságunkkal azonosulunk (ego ? isteni-Én ? Isten-ÉN? Abszolútum?) Ezek a lépcsőfokok csak nézőpont szerintiek aszerint, épp melyikkel azonosulva teszem a felismerést.
    Tehát látszólagos az elkülönültségük, s az csak illúzió.

    Ezért kis én-em az Abszolútummal azonosítja magát, - mely egyáltalán nem szentségtörés ! -
    miközben tudja, hogy tudattágítással élve, ez bármikor bekövetkezhet :)


    Részként képes vagyok magamban átélni az Abszolútum egészét épp úgy, ahogyan az Abszolútum benne van minden részletemben.
    Az „ÉN” kifejezés semmiben sem különbözik a „MI”-től ! – mert csupán egy pillanatnyi azonosulás ASPEKTUSÁT jelöli ! – nem pedig minőséget !

    Az Abszolútum, mint az Első Alkotó, a teremtés folyamatában VAN - állandó-an :)))
    Az Abszolútum VAN-ságában azt álmodja, hogy részekre osztja ÖnMAGját...
    és azt álmodja, hogy a teremtései ( kivetítései ) révén szerez felismeréseket ÖnMAGáról.

    Ki fogja felébreszteni ?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. És kit fog felébreszteni? :)

      Lehet, hogy csak a számomra más értelmezéssel bíró szavak miatt, de más a véleményem a második mondatodról, miszerint még az Abszolútum is változik.

      Törlés
    2. "És kit fog felébreszteni ?" -kérded.

      Természetesen saját magát, hiszen rajta kívül nincs más létező !:)
      MI, csupán az Ő teremtményeiként - az illúzió játékában, - a Teremtő játékszereiként látszunk különálló valóságoknak.

      Itt egy fentebbi hozzászólásomban (szintén 19-ei dátummal) a saját rémálmomból felébredettség élményét írtam le, miszerint lehetséges az ön-ébresztés, írom a hogyan-ját is a tapasztalásomnak.
      Álom állapotban lehetséges éber figyelőként jelen lenni a saját álomtörténésemet szemlélve. Ezeket az álmokat többnyire tanítójellegűként élem meg.
      A kérdés az, melyik Részem figyel bennem ? A magasabb kiterjedtségű magasabb aspektusú Én-em ? Vagy talán létezik egy külön az álomvilágra specializálódott Álom-énem, akit a magasabb aspektusú Én-em irányít ?

      Képes vagyok mindegyikükkel azonosulni, váltogatni a nézőpontokat a tudatom fókuszával aszerint, hogy a testen belül, vagy kilépve kívánom szerzni a tapasztalatom a lét klv. síkjain.

      Mivel az emberi álmoknak is vannak klb. mélységű szintjei,
      és mivel maga az Álom-világ is minimum 3-síkon létező valóság,
      és mivel az ember isten képére teremtetett isteni tulajdonságokkal felruházott létező,
      (úgy értem: már mint akkor, mikor alvás közben kilépve testünkből kiszabadulva a földi elménk kötöttségeinek fogságából),
      Isten álmának álomalakjaiként, meglehetősen differenciált éberséggel veszünk részt, és így egyikünk, amelyikünk a legéberebb Isten álmának egy-egy éberebb szakaszában, - elképzelhetőnek tartom, hogy valamilyen módon képesek vagyunk visszajelezni olyan energiákat gerjesztve, amitől az éberen alvó Figyelő részünk felriasztja az „Öreget” :)
      Teljesen természetes folyamatnak tartom a visszacsatolást teremtett és a Teremtő között.




      Törlés
    3. Tudod, az "elején" sokat töprengtem...

      Az álom-szereplő látszólagos ön-ébredése lehet-e önálló, tehet-e bármit, független cselekvési akarattal? Arra jutottam, hogy nem, de ez az elme számára elfogadhatatlan. (mi az hogy "én" nem tehetek semmit? :)

      Az álom-szereplő nem rendelkezett születése felett, hogy fiú vagy lány formában jön-e létre, hogy hol, és milyen körülmények között, milyen családban, milyen kondicionálásban lesz része. Sem a nevét, sem a bőr- vagy szem színét, de egyáltalán semmit nem választhatott. Látszólagos cselekedetei, az ok-okozat alapján történnek, a múlt kondicionálása révén, élete során folyamatosan utólag igazolja tetteit, hogy értelmet adjon létének, annak a léténeknek, melynek elmúlási időpontja felett szintén nincsen szabad akarata.

      De tovább megyek. Vajon a szülők tudták-e szabályozni a fogantatás pillanatát? Nem. Tették a "dolgukat", és egyszer csak létrejött a fogantatás... de vajon pont engem (mint formát) vártak-e? Nem. Fogalmuk sem volt, kit várnak.

      A test egy programozott szervezet, amit a tudatosság működtet. A test az akciókra reakciókkal válaszol, a reakciók gyökere a kondicionáltságban rejlik. A test a tudatosság "árnyéka", de vajon rendelkezik-e szabad akarattal az árnyék? Csak látszólagosan. Választhatja-e az "ébredést"? Arra jutottam, hogy nem.
      Annyi a szabad akaratunk test-ként, formaként vagy jelenség-tárgy-ként, mint éjszakai álmomban az embereknek körülöttem. Mozognak, teszik-veszik a dolgukat, de létük az álmodótól függ, látszólagos akaratuk csupán illúzió.

      Törlés
  23. "Lehet, hogy csak a számomra más értelmezéssel bíró szavak miatt, de más a véleményem a második mondatodról, miszerint még az Abszolútum is változik."- írod.

    Különbséget mindössze abban látom: más a megközelítési módunk, és a tapasztalataink értelmezése, belőle levont következtetéseink, ami már az elme munkája révén hozzátett.

    Az Abszolútumban tett tapasztalásod helyén valónak fogadom el. Amikor az öntudat elveszítve önazonosságát átlép egy másik tudatállapotba, az nem az öntudatlanság állapota, hanem a Szuper Megfigyelőé.

    Megpróbálom körülírni.
    A meditáció öntudat önazonosságának vesztése, nem egyenlő az eszméletvesztéssel (ez utóbbi egy rövidzárlat), míg előbbi egy módosult tudatállapotba kerülés.
    Tehát az Abszolútumban (ahogy utalsz is rá, a lehetőségek tárháza)melybe belekerülvén, nincs szó tudatvesztésről, csupán arról van szó, hogy a tudat elveszti a fogódzóit, elveszti a viszonyítási pontjait és ez (a későbbiek során visszahozott) emlékélmény kelt benne nagy fokú elbizonytalanodást a még ehhez az állapothoz nem szokott tudat számára.

    Ebben az állapotban a tudat más minőségében van jelen !

    Ha megtanul ebben az energia-leves közegben is tájékozódni, legközelebb mikor váltogatja módosult tudatállapotait,már nem kelti az elveszettséget.

    Az jelenléttel irányított módosult tudatállapotba lépéskor van valami vezetettség... míg a drog hatására bekövetkezett spontánban az ego-tudattal belépve kalandozás, a talajvesztettsége miatt, maradandó pánik félelemmel járhat, mert a saját tudatalatti vízióit nem ismeri fel, nem járatos a módosult tudatállapotok síkjain át-, és oda-vissza közlekedésre, képtelen magasabb tudati régiókba vezényelni az elkábított tudatát.
    Ezért hangsúlyozottan fontos a tiszta önreflexív tudattal belépés a klb. tudati síkokra.

    Van aki nappali éber tudattal képes, van aki az álom-síkról lép be.

    S hogy még cifrább legyen a dolog:
    Talán hallottál arról, miszerint az ébernek mondott és általunk hitt nappali tudati állapot, - a Szellemi (transzcendens) Én-ünk számára, - az az álomlét,
    és az éjszakai alváskor testelhagyásos tapasztalati élményei,inkább valóságosak.
    Vagyis, minden a viszonylagos nézőponti megfigyelés függvénye.

    Ha MINDEN EGY, és én-Én-ÉN az EGY része vagyok, bennem megjelenik az EGY-ség élménye a MINDEN-el. Vagyis ÉN VAGYOK a MINDEN.
    Ezért mondhatom azt: Te is ÉN vagyok !

    Mivel MINDEN az állandó változás folyamatában VAN, és ha a MINDEN = azABSZOLÚTUM-mal, akkor az Abszolútum is csupán abban állandó, hogy állandó folyamat-változásban VAN.
    Minden történés ebben a VAN-ságban zajlik.

    Az Abszolútum csak egy rajta kívül álló nézőpontból tűnne állandónak, - ami LEHETETLEN !
    Mert akkor az már újból a kettősség !
    ...






    Élvezet volt olvasni AZ-zal eszmecseréteket !:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A változatlant úgy értettem, miszerint az Abszolútum időn és téren "kívüli", mondhatni benne jelenik meg az idő és a tér, de Őt nem foglalja magába semmi.
      A változás azonban csak a tér és idő keretei között lehetséges, mert a változáshoz tér kell, amiben változik, és idő, melynek mennyisége alatt változik.

      Bárminek, ami megjelenik, elmúlik, vagy változik... első "gondolata" a VAGYOK. Semmi nem történhet, ha VAGYOK nincsen jelen. A VAGYOK hozza létre a teret és az időt, hozza létre a dualitást, és később azonosítja magát tévesen az "ez vagyok" és "az vagyok"-kal, de a VAGYOK forrása az Abszolút, ahová a tér, az idő nem férhet be. Úgy találtam, a változás sem fér be.
      Nincsen semmi ami változik, és azzá, amivé változik, mert ez már kettő.

      "Mivel MINDEN az állandó változás folyamatában VAN..."
      Minden, ami a "VAGYOK" első "gondolata" után jön.

      Törlés
  24. Az Abszolútum, - 'mag'a VAN-ság állapotában - mivel MINDEN LEHETŐSÉG-et (ideát) magában (hordoz) képvisel,
    vagyis: Ő maga a LÉT és a nem-LÉT,
    amit felfoghatunk úgy is, mint egy ki-be lélegző LÉNY-t,
    akkor ez a LÉNY, amikor épp ’kilélegez’, - teremti a világokat, melyeket reproduktívan megtermékenyít. Létrehoz viszonyítási pontokat: ami a tér és az idő, melyek e klb. világokat keretezik…vagyis megalkotja a ’játszóteret’ és benne a ’játékosokat’…vagyis: létrehozza a dualitást - mindezt önmagán belül.

    Amikor ’belélegez’, - azt felfoghatjuk úgy is, (ebben a kontextusban) mint a (világok megszüntével) nem-LÉT állapotát, de ettől az Abszolútum, Ő MAG(j)a még változatlanul VAN, a maga sajátos folytonosságában, azaz a ki-be lélegző folyamatos változásában.
    Amikor belélegez, gyakorlatilag akkor szünteti meg (önmagán belül) a dualitást és válik újból EGY-séggé. Tehát, mivel minden önmagán belül zajlik, ezért ’érzékelem’ én úgy, hogy
    „állandó változás folyamatában VAN” :) - egyszerre állandó és változó… - ami nézetem szerint csupán nézőpont kérdése… :)

    Tehát, - én - az Abszolútumot az elsődleges élő organizmusnak tekintem, Ő maga az ÉLET és folytonos változása, lüktetése, ki-be lélegzésével, az épp belégzése csak időszakosan, látszólagosan és csakis viszonylagosan tűnik mozdulatlan állandónak.

    VálaszTörlés