Lépj ki a Matrixból! Mi van a demokrácián túl? Mi van a tömegek uralma és a népszavazás álvalósága mögött?

A demokrácia a tömegek uralma. A demokrácia a történelem legnagyobb politikai vívmánya. Sokan nagyjából ennyit tudnak a demokráciáról.
A legstabilabban az az elképzelés tartja magát, hogy nincs semmi, ami ennél a politikai berendezkedésnél jobb lenne.

Jelenleg tizenhatféle demokráciát különböztet meg egymástól a szakirodalom. Valamennyi típusnak a lényege ugyanaz: az állampolgárok koruk, elmeállapotuk és erkölcsi érzékük jogán beleszólnak a kormányzásba. Valamilyen mértékben, és valamilyen formában.

Mintegy három évezreddel ezelőtt Görögországban a gyarmatok révén nem arisztokrata származású emberek kezdtek hatalmas vagyonra szert tenni, majd beleszólást követeltek a kormányzásba. Befolyásuk miatt ezt meg is kapták. Ennek nyomán a társadalomban egyre több erő ébredt rá saját hatalmára, és mindegyik részt kívánt magának az irányításból.

Az érdekeltségek közötti párbeszéd kialakítása és a döntéshozatal megkönnyítése érdekében létrehoztak egy rendszert, és az állam irányítását a lobbicsoportok vették át. Ez a rendszer a mai értelemben vett kormány.

Az, amit mi minisztériumnak nevezünk, valamikor egy lobbicsoport volt, amely az erő jogán szólt bele a politikába.

A történelem eddig kétfajta politikai rendszert tudott kitermelni: az egyik az egyszemélyű vagy dinasztia alapú önkényuralom, a másik a lobbicsoportok uralma. Ez utóbbi a demokrácia, amely pontos fordításban azt jelenti, hogy „az arisztokrácián kívüli néprétegek beleszólása a politikába”.

A demokrácia kritikája

A demokráciát születése pillanatától érték kritikák, és a kritika a kezdetektől mostanáig ugyanaz: a kormányzást nem szabad érdemtelen emberekre bízni.

A tétel a következőképpen hangzik: „A csőcselék nem rendelkezik azokkal a képességekkel, azokkal az erényekkel, és nem kapta meg azt a neveltetést, amely alkalmassá tenné arra, hogy beleszóljon az állam vezetésébe.” A csőcselék szó definíciója: az összes népréteg az arisztokrácián kívül.

A hajdani értelemben vett arisztokrácia már nem létezik, a kritika, bár lényegét tekintve nem változott meg, részleteiben igen. 

Ma is azt látjuk, hogy érdemtelenek beleszólása a politikába, semmi jóhoz nem vezet, de ma már nem az arisztokrácián kívüli néprétegeket tekintjük érdemtelennek. Abban vannak nagy eltérések, hogy ki kit tekint érdemtelennek, és milyen alapon. 

Népszavazás

Történelmi távlatokban nézve, a népszavazás meglehetősen új eszköz a politika kezében.
Két komoly indok is szól a népszavazás gyakorlata ellen.

EGY: A népszavazás semmit sem jelent. Ha így van, akkor ez csupán üres felhajtás, legfeljebb, mint felmérést lehet értékelni, a valódi döntések a színfalak mögött történnek. A népszavazás eltereli a figyelmet, és elrejti a felelősöket.

KETTŐ: A népszavazás dönt. Ha emberekre kell szavazni, akkor olyan emberekre szavazunk, akiket nem ismerünk, ha eldöntendő kérdésekben kell szavaznunk, olyan területen hozunk döntést, amihez nem értünk.

Ha még nem láttátok volna ezt a videót:
A DEMOKRÁCIA BECSAPÁSA

Szavazók milliói adják le voksukat olyan emberekre, akikről nem tudnak semmit, ennek következtében nem a jelöltek alkalmassága a döntő tényező, hanem a kampány sikeressége.

Eldöntendő kérdéseknél ugyanez a helyzet: arra fog a több szavazat érkezni, amit hatékonyabb médiakampány támogat. A valóság itt sem játszik szerepet.

Ha a szavazás dönt, akkor a médiakampány dönt, akkor a manipuláció dönt. Egy elhibázott kampány a kiváló szakembereket félretolhatja, és hatalomra juttathat dilettáns gazembereket, mert az ő kampányuk meggyőzőbb.

Mi alapján szavaznak az emberek?

Magától értetődően információk alapján. És honnan vannak azok az információk? Az érdekelt felektől. 
Hogyan döntenek az emberek ezekben a kérdésekben?
> Információk alapján.
Honnan szerzik be ezeket az információkat?
> Lobbicsoportoktól!
Ki mondja meg, mit kell gondolni a lobbicsoportoktól érkező ezen információkról?
> A média!
Kinek a kezáben van a média?
> A lobbicsoportok kezében.
És be is zárult az ördögi kör!

Így az érdekeltek vadul kampányolnak maguk mellett, és mindenki más ellen. A tömegek pedig döntenek, választanak olyan emberek közül, akiket nem ismernek.

Mi történik akkor, ha egy eldöntendő kérdésben írnak ki népszavazást? Például: legyen-e Magyarország a NATO vagy az EU tagja, avagy lépjen ki ezekből, bővítsék-e a paksi atomerőművet, vagy építsenek modernebbet, esetleg a meglévőt bontsák le, és az ország ne támaszkodjon atomenergiára (stb). Hogyan döntenek az emberek ezekben a kérdésekben?

Információk alapján. Honnan szerzik be ezeket az információkat? Lobbicsoportoktól.

Tételezzük fel, hogy népszavazást írnak ki az atomerőművekről. Mi alapján fog döntést hozni ebben a kérdésben Józsi bácsi, Manci néni, és kis unokájuk, Sárika? Rövid, egyszerűen fogalmazott, képekkel tűzdelt, két oldalas, vagy ehhez hasonló terjedelmű brosúrák alapján. Ennyi másodkézből származó információval felvértezve kellene valós ítélőképességre szert tenniük egy olyan témában, amiről semmi tapasztalatuk nincs.

A politikusokat több száz, esetenként több ezer oldalas tanulmányok segítik álláspontjuk kialakításában.

Tételezzük fel, hogy az atomerőmű kérdésében a politika számára készült egy 4 ezer oldalas tanulmány, és az állampolgárok nem kétoldalas brosúrát kapnak, hanem hozzáférhetnek mind a 4 ezer oldalhoz. A taxisofőr, a gázszerelő, a rendszergazda, a tornatanár, a biztosítási ügynök, az őstermelő (meg a többiek) elolvassák a több ezer oldal terjedelmű szakmai anyagot, melynek egy része atomfizika, egy része atomerőmű műszaki oldala, egy része biztonságpolitika, egy része gazdaság, egy része belpolitika, egy része energetika… Csupa olyan téma, amiről a szó szoros értelmében fogalmuk sincs. Ténylegesen még a fogalmi hátterük sincs meg ahhoz, hogy megértsék a tanulmányt.

Arról nem is beszélve, hogy még ha meg is tudnák érteni, a benne foglalt másodkézből származó információkat nem lehet megvizsgálni.

De nem csak az állampolgár nem érti a tanulmányt, a politikus sem, mivel nem az a szakmája. A politikusnak ugyanúgy nincs meg még a fogalmi kerete sem a szakmai tanulmány értelmezéséhez, mint az átlagpolgárnak.

Ha a népszavazás dönt, akkor az érdekelt felek által tájékoztatott tömegek hoznak döntést érzelmi alapon, ítélőképesség nélkül, olyan kérdésekben, amikről valójában nem tudnak semmit, és választanak olyan emberek közül, akiket nem ismernek.

A demokrácián túl

A demokrácia lobbicsoportok érdekérvényesítő politikai rendszerét jelentette, és ma is pontosan ez a demokrácia.

Amennyiben van népszavazás, lobbicsoportok által manipulált outsiderek döntésétől függ minden. Amennyiben nincs népszavazás, az egész csak színház, amely elrejti a felelősöket.

Bárhonnan nézzük is, a demokrácia nevű politikai rendszernek súlyos hiányosságai vannak. Elvben ugyan kizárja az egyszemélyű önkényuralmat, a gyakorlatban csupán az önkényurak számát növeli meg. A szavazás értelmetlen, mivel a szavazatokat nem a valóság alapján adják le.

Olyan új társadalmi-politikai modellek kellenének, amelyek a demokráciánál sokkal hatékonyabbak, és felelősségteljes kormányzást tesznek lehetővé. Azt pontosan tudjuk, hogy ami eddig volt, az mit eredményezett.

Mit gondoltok, merre vezet az út, a demokrácián túl?

Forrás: Duncan Shelley - Az elme gyilkosai c. trilógia szerzője

(Szerkesztette és kiegészítette: SBG Buddha - VilagHelyzete.com)
◢ BLOG: VilagHelyzete.com)
◢ Youtube-csatorna: VilagHelyzeteTV
◢ Legnagyobb FB-oldal: https://www.facebook.com/AWAKENINGtheWORLD
◢ Párhuzamosan futó FB-oldal (az előző törlése esetére) : https://www.facebook.com/VilagHelyzete
◢ FB-oldal 'vész' esetére: https://www.facebook.com/VilagHelyzeteBlog

◢ Azonnali Alternatív VilagHelyzete hírek: http://alternativhirek.blogspot.com

25 milliárd dollár fizetés havonta - A bankrendszer összeesküvése az átlagemberek ellen

Az oldalon többször emlegettük már Duncan Shelley nevét és műveit, melyek a legfelsőbb kasztról és a világ irányítóiról szólnak.
Ha valaki nem olvasta még "Az elme gyilkosai" c. művet (Kunoichi-trilógia) vagy az ebből idézett "Julius Andan: Világ a színfalak mögött" c. írást, az feltétlenül pótolja ezt a hiányosságot ! Most tőle szeretnék megosztani gondolatokat:



"Hallottam egy mesét, amit leírok nektek, változtatás nélkül.

Egyszer volt, hol nem volt…

Néhány bankház összeállt egy hálózatba, azzal a céllal, hogy egymás közt hajtsanak végre üzleti tranzakciókat, és azokat ne engedjék ki a hálózatból.

Kitalálták, hogy nagy összegű hiteleket fognak kibocsátani, olyan jó feltételekkel, hogy azt bárki felveheti, aki dolgozik, és bárki képes fizetni a törlesztő-részleteket, akinek van munkája. (Megjegyzés: az amerikai, az angol és a német átlagfizetéseket vették alapul a számításoknál.)

A nagy összegű hitel azt jelenti, a célcsoportként meghatározott réteg fizetéséhez képest óriási összeg, melyet a fizetésekből kispórolni belátható időn belül nem lehet.

Mindemellett törvényekkel és belső banki szabályok felállításával biztosították, hogy soha nem fognak annyi pénzt kivenni a hálózat bankjaiból, ami veszéllyel fenyegetné azt.

Eldördült a startpisztoly, és beterítették a hitelkonstrukciókkal az egész világot. Emberek tízmilliói folyamodtak hitelhez, és váltak ügyfelévé a hálózat bankjainak.

Tekintettel arra, hogy a bankok hálózatban voltak, és csak egymással üzleteltek, és tekintettel arra, hogy a legmagasabb kivehető összeget erősen szabályozták, a valóságban az történt, hogy a hálózatban részt vevő bankfiókok számokat utaztattak egymás közt.

Az egyik ember felvett néhány százezer dollár hitelt ingatlanvásárlásra, amit nem kapott meg, nem tudott kivenni, csak a számot látta, majd amikor megtörtént az ingatlanvásárlás, a szám eltűnt a számlájáról, és megjelent az ingatlan korábbi tulajdonosának számláján. A korábbi tulajdonos nem tudta kivenni a beérkező pénzt, de befektethette, leköthette, vásárolhatott belőle valami nagy összegű tételt, vagy élhetett a kamataiból.

A nagy összegű hiteleket az emberek a hálózat bankjaitól kapták, és a hálózat bankjaiban használták fel. A hálózatból nagyobb összeg nem juthatott ki.
Az ügyfelek, akik felvették a hitelt, vagyis a számot, melyet a hálózat bankjai egymás közt utaztattak, valós, elvégzett munkával keresett pénzzel törlesztettek.
Tehát az ügyfél kapott egy számot, és azért, hogy ezt a számot csökkentse, tényleges pénzt fizetett be a hálózat valamelyik bankjába.

A hálózat bankjai számokat utaztattak a számítógépes rendszerükben egymás közt. Ezért cserébe a hálózat valós pénzben beszedte a kezelési költségeket és beszedte a törlesztő-részleteket.

Ötvenmillió ügyfél havi ötszáz dolláros befizetése havi 25 milliárd dollár bevételt jelent, valós pénzben, szinte nulla ráfordított költséggel. Havi 25 milliárd dollár évi 300 milliárd dollár. Húsz év alatt az 6.000.000.000.000 USD. A hálózat bankjai számára ez csupán az egyik bevételi forrás volt a rengeteg bevételi forrás közül.

Valójában nincs információ arról, hogy összesen hány ember vett fel hitelt a hálózat bankfiókjaiban, az 50 millió ügyfél óvatos becslés. Az 500 dolláros átlag havi részlet úgyszintén. Magyarországon több millió hitelfelvétel történt, az átlagos havi törlesztés pedig kb. 320 dollár.

A levezetésbe bele lehet kötni, több ponton is. Az egyik az, hogy a törlesztések szinte soha nem valós pénzzel történtek, hanem utalással. Ez igaz, de a fizetések többnyire tényleges reálgazdaságbeli teljesítések következtében jelennek meg, azok tehát nem virtuális számok.

A sztorinak itt még nincs vége. Valami történt. Talán szándékosan kezdték el leépíteni az iparágat? Vagy belefutottak egy médiamogulba, akit nem tudtak elég gyorsan lefizetni vagy lelőni?

Mit gondoltok? Igaz a mese? Igaz lehet?"

Forrás: Duncan Shelley